Toplak Zoltán

férfimozgalmár és író

Kapcsolati erőszak 7. rész

2020. augusztus 25. 06:00 - Toplak Zoli

Jelen írás dr Warren Farrell: Miért nem értik a nők, amit a férfiak nem mondanak ki, avagy ki védi meg a férfiakat? c. könyve alapján íródott. (Kossuth, 2012) Az adatok amerikaiak, de elgondolkodtatók hazánkra vetítve is, hiszen azonos kultúrkörhöz tartozunk.

Következtetések és megoldások:

A legfontosabb - a megelőzés. Pl. megtanulni, hogy hogyan kritizáljunk és hogyan fogadjuk a kritikát.

Hatékonyak a jogi eszközök az erőszak visszaszorításában?

Nos, a legtöbb férfit nem a kilátásba helyezett büntetés, hanem a bántalmazott nő szeretetének megvonása fogja visszatartani.Illetve az önmegvetés, amit a bizalom helyreállításának hónapjai alatt átél. Így vagy úgy, az a férfi aki megüt egy nőt, az az erő érzésének egy pillanatát cserélte el hónapok tehetetlenségével. 

 Mivel igaz, hogy ahová bántalmazás miatt kimegy a rendőr, ott már a megelőző két évben 85 % - os valószínűséggel járt - a törvény nem igazán tart vissza az erőszaktól. (Ennyire védené meg a nőket az Isztambuli Egyezmény - blogger)

A büntetés gyakran a társadalom megfutamodása a helyzet komplexitása elől.

(Pedig olcsóbb a bántalmazás mögötti lelki okokat kezelni, mint a börtönöket megtölteni. Megértést tanúsítani a bántalmazóval szemben, és nem elítélést. Elítélést tanúsítani a tettével szemben és helyes, célravezető magatartási és kommunikációs mintákat tanítani, hogy társadalmilag helyes céljait elérhesse. - pl. tisztelet kivívása a családon belül - A tanácsadás, figyelemfelhívás, a gyűlöletre késztetés nélküli érzékenyítése a társadalomnak mindkét nem irányába - ezek vihetnek előre - a blogger véleménye.)

A kötelező letartóztatás (az Isztambuli Egyezmény esetén is a hatósági eljárás - ha nem is a letartóztatás - kötelező. Közvetítés, tárgyalás, békítés nincs - a blogger.) is csak mélyíti a válságot. A rendőrök automatákká váltak, nincsen önálló mérlegelési és döntési lehetőségük. 

Steinmetz szerint a családok 60% - ban történt már erőszak, tehát szinte mindenkit le lehetne tartóztatni. 

Összefoglalva: a törvényi és rendőrségi beavatkozás nem szükségtelen, de szexista alkalmazása nem elfogadható és alkotmányellenes (lenne hazánkban is.) A képességek fejlesztése a megoldás, nem a börtön - és ez jóval olcsóbb is.

Szeresd vagy hagyd el? 

Ugyan ezekről külön-külön már volt szó, de álljanak itt megint, mert fontos tények: A társadalom figyelme arra irányul, hogy a nőket ki kell léptetni a rossz házasságból, de valójában a férfiak is félnek válni. Félnek, mert akkor elveszítik a gyerekeiket, a gyerekeket nem tudják tovább védeni a bántalmazó anyától. Számukra nincsenek befogadó otthonok, nincsenek segélyvonalak. A segítségkérés módjait sem tanulták meg, és távoltartási végzést sem tudnak kérni, mert attól félnek (joggal), hogy már a rendőrségen kinevetik őket. Mások úgy érzik, nem kell a családi szennyest mások elé vinni. Vannak, akik nem tudják szabatosan elmondani a problémáikat. 

Az egyik legrombolóbb mítosz az, hogy az elváló nő után megy a volt párja és megöli őt. Mindkét nem esetében van erre esély, de amikor ilyenről hallunk, a válás utáni erőszak öt indikátorának legalább egyike megtalálható az esetben.

A válás utáni erőszak öt indikátora
- a bankszámla kifosztása
- gúnyos, bántó, elutasító üzenet hátrahagyása
- gyerekek "ellopása"
- följelentés, a házastárs letartóztatása
- a szerető házába, vagy lakásába költözés

 

divorce-619195_1920.jpg

Az erőszak elkerülésére vonatkozó két legfőbb szabály: állítsunk fel szilárd határokat, ill. igyekezzünk csökkenteni a volt partner presztízsveszteségét.

Egy férfinak még egy erőszakkatalizátora van, ha van nagy összegű életbiztosítása. Ez arra ösztönözheti a nőt, hogy balesetnek álcázott gyilkossággal megszerezze a pénzt.

Általában jó, ha tudjuk: a harc növeli, az odafigyelés csökkenti az agressziót. 

Válás után mindkét nem szokta zaklatni a másikat. A nők azonban jobban félnek, hogy a férfi telefonhívásai erőszakos tettekben fognak folytatódni. Három dolgot érdemes ilyenkor figyelembe venni: 1. mennyire volt a férfi korábban erőszakos, 2. mennyire fáj a férfinek a visszautasítás és 3. a nő a férfi háta mögött elvitte-e a gyerekeket.

Ha a férfi nem szokott erőszakoskodni (vagyis a legtöbb férfi) a nő úgy védheti meg magát, ha beszél vele - és nem diktál - ha megállapodást köt vele pl. a gyerekekkel való kapcsolattartásról, és azt be is tartja. Ilyenkor a férfi szintén betartja a maga részét, mert a férfiak bizony nem bűnözők. 

Ha egy férfi megütött egy nőt, a legjobb, ha a nő elhagyja?

Mivel a nők gyakrabban pofoznak meg férfiakat, a kérdés valójában így volna helyes: ha valakit megpofoz a partnere, ott kell - e hagyja? Az elterjedt tévhittel szemben (ha egy férfi megütött egyszer, meg fog máskor is, végül összever) valójában a nők kétszer gyakrabban ütik meg a férjüket, mint fordítva. Illetve ahogyan érettebbé válik a kapcsolatuk, mindkét nem ritkábban erőszakos a másikkal szemben. 

A kilépés nem veszi figyelembe a gyerekeket, akiknek az élete fenekestül felfordul - egyetlen pofon miatt, valamint a helyzetből való okulás lehetőségét sem - külső segítséget kérni, készséget fejleszteni, dolgozni a kapcsolaton. 

A pofonban az addigi összetartó szeretet elveszítése fáj, az elutasításé. Nem a fizikai fájdalom a legrosszabb ilyenkor. A pofont a jobb házasság kezdeteként kellene értelmezni. Így képzelhető el a paradigmaváltás a kapcsolati erőszak témáját érintve.  Nem bebörtönzésekkel és gyermekektől való megfosztással.

Amúgy is: ma már inkább áldozatként tekintünk magunkra, és ahelyett, hogy mindent beleadnánk, inkább ügyvédhez akarunk futni, de azonnal. Ők ilyen embereket is keresnek, és ha nem találnak, hát segítenek nekünk, hogy akként tekintsünk magunkra. Ma mindenki mindenkinek az áldozata, (és persze a legnagyobb áldozatok a nők. - a blogger)

 A bántalmazás politikája: a nagy egyenlőtlenség.

A kapcsolati viták mezején a nők legalább annyira otthon vannak, mint a férfiak a futballpályán. De a nők szabályszegései ezen a területen legálisak, míg a férfiak fizikai erejének használata nem. 

Az állam és mások csak olyan feminista szervezeteket támogat, amelyek ezt a "vádoljuk a férfiakat!" mentalitást vallják. Eközben a bántalmazást csak közös erővel lehet megoldani. A politikusoknak tudniuk kell, ha a férfiakról mint elkövetőkről, és a nőkről mint áldozatokról beszélnek, akkor a választókat megosztják és szembefordítják egymással. 

A megoldás:

- ugyanannyi férfi és női tanácsadót kell kiképezni világszerte, így a segítő rendszer a legvalószínűbben nem lesz szexista. 

- családi kommunikációs műhelyeket kell létrehozni, amelyek anélkül elérhetőek lennének, hogy a kapcsolati erőszakkal hoznák összefüggésbe őket, ez olcsóbb mint a börtön

- a rendőrségre érkező minden kapcsolati erőszakkal kapcsolatos hívást továbbítani kell egy anyagiakkal megfelelően ellátott, 24 órában szolgálatban lévő segítőszervezetnek, hogy egy férfit, vagy nőt küldhessenek segíteni a bejelentőkhöz

- a rendőrséget csak akkor kell bevonni, ha a bejelentő nem hajlandó elfogadni a felajánlott alternatívákat

- ha valaki többedszer fordul a segélyszervezethez, akkor a párnak díjat kell fizetni, és kötelezni kell magát, hogy eljárnak a családi kommunikációs tréningre

Olcsóbb megtanítani, mint bebörtönözni

Kötelezővé lehet tenni a tréningeket? Igen. Aki első alkalommal bántalmaz, annak fel kell ajánlani, hogy tréningen vesz részt, vagy börtönbe megy. Az adófizetők pénzén tudást és szeretet tanítunk, a gyűlölet és megkeseredés helyett.

A férfiaknak fel kell hagyniuk az erőszakkal! - megközelítés helyett a Mindkét fél bújjon egy ideig a másik bőrébe! megközelítést kell alkalmaznunk. (A harc harcot szül, a megértés békét teremt.- blogger)

Letartóztatások helyett oktatást, már az iskolában, hogy miképpen kell teremteni és építeni, fenntartani egy kapcsolatot.

Érzelmi intelligenciát oktassunk az iskolákban másodfokú egyenletek és kovalens kötések helyett! Ilyet tanítsanak az egyetemek, előbbit viszont az oktatás minden szintje! - blogger

hands-437968_1920.jpg

 

 

Szólj hozzá!

Kapcsolati erőszak 6. rész

2020. augusztus 21. 00:11 - Toplak Zoli

A férfiak nézőpontjából dr Warren Farrell nyomán

Jelen írás dr Warren Farrell: Miért nem értik a nők, amit a férfiak nem mondanak ki, avagy ki védi meg a férfiakat? c. könyve alapján íródott. (Kossuth, 2012) Az adatok amerikaiak, de elgondolkodtatók hazánkra vetítve is, hiszen azonos kultúrkörhöz tartozunk.

Nem úgy van, hogy a férfiak többször ölik meg a feleségüket, mint a feleségek a férjüket, ezért a támadások félelmetesebbek a nők számára?

Először nézzünk egy a reklámtanács által helyben hagyott reklámot, mely rávesz minket, hogy a manipulált statisztikát higgyük el és ne a valóságot.

42.png

 Az a nő, aki épp most házasodik, és meglátja ezt a plakátot, az az érzése támadhat, hogy élete egyik legboldogabb élménye élete leghalálosabb élményévé is válhat idővel. Nem fog a statisztikák mélyére nézni. Nem fogja megtudni, hogy manipulált adatokkal őt is manipulálják. A nők látványos megfélemlítése és férfiak ellen hangolása zajlik - amit meg kell állítani a valós adatok hangoztatásával. 

Valójában 54 000 000 férjezett nő él az USA - ban, és évente 900 - at gyilkol meg a férje. Bár a reklám azt sugallja, hogy a férjezett nőket ölik meg 42 % - ban, valójában azonban a meggyilkolt nők 42% - át teszik ki a férjük áldozatai.

A két nem tagjai közel egyenlő arányban gyilkolják meg egymást, a feministák mégis a férfiakat igyekeznek kizárólagos elkövetőkként beállítani. Így aztán nincsenek menedékházak férfiaknak és a segélyvonalak is nők számára adnak segítséget. (Hazánkban a NANE áldozatsegítői több ízben a neme miatt utasítottak el bajban lévő férfiakat!)

Nincsen adat arra vonatkozóan, hogy melyik nem tagja gyilkol többször (házastársát) de valószínű, hogy a nők azok. A férfiak általában maguk követik el a tettet, ezt könnyű felfedezni. A nők azonban mérgezhetnek is (a férfiak szúrnak, ütnek vagy lőnek), bérgyilkost is fogadhatnak, vagy a barátjukat kérik meg a gyilkosságra. Utóbbi kettő többszereplős gyilkosságnak minősül, ha felfedezik, és nem a női statisztikát rontja. Holott az FBI adatai szerint ilyenkor négyszer annyi az áldozatok közt a férjek száma, mint a feleségeké.

A hivatalos adatok (a házastársi gyilkosságok 42% - át követik el nők) a többszereplős gyilkosságok adatait nem tartalmazzák. 

Ha az áldozat nő valószínűbben derül ki a gyilkos személye (legtöbbször a felindult férj aztán magát is megöli, mert úgy érzi, őt senki sem szereti), mint ha az áldozat férfi. Utóbbi esetben nagyon sokszor a gyilkosság oka - nyereségvágy (pl. biztosítási összeg megszerzése.) 

A női házastársi gyilkosokat 13 % .- ban mentik fel, míg a férfiakat 1 (azaz egy) % - ban. A kiszabott börtönbüntetések is háromszor hosszabbak a férfiak esetében: 17, 5 év a 6,2 évvel szemben. 

Ha a nőket csakis ártatlannak tudjuk elképzelni a jogegyenlőség is sérül. 

A kapcsolati erőszakot a nők olyan kifinomult módszerekkel űzik, hogy az hivatalosan nem is számít kapcsolati erőszaknak.

 

A női módszerek kapcsolati erőszak esetén.

 A férfi önérzetének megtörése hamis vádakkal vagy bántalmazással. 

Csak össze kell írni a férfi erőszakoskodásainak számát és módját. És itt határ a csillagos ég, csakis a nő fantáziája szab határt a hamis vádaknak. Távoltartást eszközölhet ki a férjével szemben, megszerezheti a gyerekeket (egyrészt mert erőszakosnak állítja be, másrészt a távoltartással eléri, hogy a gyerekek vele éljenek, és a stabilitásra hivatkozva a bíróság ezt akarja majd fenntartani) és végül: a férfi hírnevét és karrierjét is tönkre teheti.

A férfi szerethetőségét a keresőképessége jelenti, ha a hírneve megroppan, abba sok férfi belerokkan. Öngyilkos lesz esetleg infarktusban meghal. Ezek azonban nem számítanak a nők által elkövetett gyilkosságok közé.

Birtokháborítás és szakmai ellehetetlenítés

A férfi munkájának lerombolása nem olyan, mint egy láthatatlanul maradó bántalmazás? Egy élet munkája lehet benne. Ha egy filmben a feleség tönkreteszi a férje javait (pl. First Wives's Club) a közönség és különösen a nők megéljenzik ezt. 

Lelki bántalmazás

Úgy tűnik, ma ez még csak akkor fontos, ha a nők az áldozatai. Holott a lelki bántalmazás, tekintve, hogy a kommunikáció a nők területe, tipikusan női eszköz.

A szerző harminc éves tapasztalatai szerint a nők és férfiak másképp bántják egymást. Pirruszi győzelmeket aratnak egymás felett. A férfiak eltemetkeznek a munkába, átrendezik a garázst, eltűnnek egy üveg mélyén, a tévé előtt, az újság mögött, állandóan sportműsorokat bámulnak, esetleg szerencsejátékoznak. A nők a pénzt költik, zsémbelnek és manipulálnak, szerelmes regény mögött hárítják a szexet. Mindkét nem egyforma gyakorisággal tart szeretőt.

Sokszor a partnerek nagyon is tudják milyen érzékeny pontra kell verbális ütést gyakorolniuk. A másik szívét törik össze - és ez lehet keményebb, bár kevésbé látványos, mint egy pofon. 

Elsősorban tehát ne a bántalmazásra és az áldozatokra figyeljünk, hanem a módokra, melyekkel elmélyíthetjük az együttérzésünket illetve kifejezhetjük az egyet nem értésünket. 

A feminizmus egyfajta női maffiává vált Amerikában, ahol az ártatlanság vélelme miatt a bűnös nők is megúszhatják az igazságszolgáltatással való összeütközést. Így a nők által bántalmazott nők, férfiak és gyerekek jogai csorbulnak, méghozzá számottevő mértékben. 

Ha nem vesszük komolyan, amikor egy nő bűnt követ el, akkor a nő sem fogja komolyan venni a bűne súlyát! 

 

A jog jobban védi a nőket, mint a férfiakat (Link a magyar helyzetet taglaló cikkhez)

 (Ugyan ez a rész inkább az USA - ra jellemző, de álljon itt, mert mint a fenti link mutatja, mi is hasonló pályán mozgunk, ráadásul a még nem teljesen elvetett Isztambuli Egyezmény kifejezetten ilyen helyzetet teremtene - a blogger.)

Tény: Evelyn Humphrey részegen egy pisztollyal megölte az élettársát Albert Hamptont. Azt mondta, a férfi előző nap nagyon durva volt vele. A férfi már nem védhette magát, a nő pedig a "megvert nő szindrómára" hivatkozott. A legfelsőbb bíróság felmentette őt. Mivel nincs "megvert férfi szindróma" ezért az USA alkotmánya szerint a "megvert nő szindróma" alkotmányellenes. Ha megengedjük, hogy egy nő önvédelemre hivatkozzon, miközben nyugodtan elmenekülhetett volna, gyakorlatilag megengedtük neki, hogy öljön. Ilyet egy férfi nem tehet. 

A "megvert nő szindróma" sérti a Tizennegyedik kiegészítést, mely egyenlő védelmet biztosít minden állampolgárnak. Ha azt, hogy így a nők büntetlenül ölhetnek, összevetjük azzal, hogy hasonló bűncselekményekért a férfiak szigorúbb büntetést kapnak, akkor az üzenet világos: "Férfiak, ti nem vagytok olyan értékesek, mint a nők - ti csak a másodosztályban játszotok."

A "megvert személy szindróma" lenne a megoldás? Az szabad családirtáshoz vezetne. Bárki hivatkozhatna bárkivel szemben bármikor jogos önvédelemre, gyermekek szüleikkel szemben, idős szülők gyerekeikkel szemben...

 

 

Szólj hozzá!

Kapcsolati erőszak 5. rész

2020. augusztus 16. 04:44 - Toplak Zoli

A férfiak nézőpontjából, dr Warren Farrell nyomán

Jelen írás dr Warren Farrell: Miért nem értik a nők, amit a férfiak nem mondanak ki, avagy ki védi meg a férfiakat? c. könyve alapján íródott. (Kossuth, 2012) Az adatok amerikaiak, de elgondolkodtatók hazánkra vetítve is, hiszen azonos kultúrkörhöz tartozunk.

 Igazak a következő statisztikák?

Az ilyen és ehhez hasonló főcímek megnehezítik, hogy a valóságról pontos képet kapjunk:

A nők 50 % - a átélte a testi bántalmazás borzalmait.

A világ női egy emberként szólalnak fel a bántalmazás ellen

Igazak ezek az állítások? Igen. Csak a férfiak tapasztalatairól nem szólnak egy szót sem. A százalékok igazak, csak még nagyobb arányban a férfiakra is! De a férfiak nem emelik fel a szavukat, mint a nők, ők a csendes bántalmazottak. Megerősödik az a vélemény, hogy a férfiak az elkövetők és alig hisszük el, hogy ők is lehetnek bántalmazottak.

 Nos, akik találkoztak a kapcsolati erőszakot mindkét nemre lebontva elemző kutatásokkal, azt találták, hogy a szociálpolitikát nem kell megváltoztatni - az kedvezzen továbbra is egyoldalúan a nőknek. Feltételezték, hogy a nők, mint csoport, nehezebben lépnek ki a házasságból, ezért kitettebbek az erőszaknak. Figyelmen kívül hagyták azokat az adatiokat, melyek szerint a válások 60%-át a nők kezdeményezik, ha gyerekes nőkről van szó, akkor pedig a 65%-át. 

És azt az eredményt is figyelmen kívül hagyták, hogy a bántalmazott férfiak szintén nehezen lépnek ki a házasságból, mert tudják, hogy a gyerekeket a nők kapják, és egyrészt szeretnének kapcsolatban maradni velük, (betoldás tőlem) másrészt félnek, hogy a gyerekek is bántalmazást szenvednek majd.

Az erőszak a patriarchátus eredménye? (Egy rövid videó arról, hogy létezik-e még a nyugati típusú demokráciákban - pl. hazánkban - a patriarchátus.)

 Tény: Azok a leszbikusok, akik korábban férfiakkal is voltak 35 % - uk tapasztalt agressziót bármely korábbi férfipartnerétől, és 45 % - uk csak a mostani női partnerétől. 

Tény: Amikor leszbikus és heteroszexuális nőknek ugyanazokat a kérdéseket tették fel (a kor, rassz, iskolázottság és a társadalmi státusz egyeztetésével) a heteroszexuális nők 9 % - a állította, hogy partnere, akivel randevúzott megerőszakolta, a leszbikusok 7 % - a mondta ugyanezt partnernőjéről. Statisztikailag a különbség nem releváns.

 man-2382027_1920.png

Az erőszak az erő vagy az erőtlenség eredménye?

A feministák szerint a férfiak azért agresszívak a nőkkel szemben, mert úgy vélik előjogaik vannak. 

Valójában azonban a nők, ha bántalmaznak olykor az erő, olykor az erőtlenség pozíciójában vannak. Van úgy, hogy mindkettőt egyszerre tapasztalják. Ha férfiak bántalmaznak, sokkal valószínűbb, hogy az erőtlenség pozíciójában vannak. 

A bántalmazás során az erőtlenséget próbálják meg egy pillanatnyi fellángolással ellensúlyozni. Kompenzálnak. 

Farrell magyarázata - a nőkkel kezdi.

Az idős nők négyszer gyakrabban bántalmazzák a férjüket, mint fordítva. Sokszor a férfi az idősebb, és felesége gondja, hogy mindkettejükről gondoskodjon. A feleség sokkal jobb erőben van, és sokkal inkább bántalmazza férjét, mint fordítva. Kétségtelenül ő is érzi, hogy nincsen ereje mindkettejük ellátásához.

Egy bizonyított új kutatás szerint mely a gyerekbántalmazásokról készült, az anyák 58% - a, míg az apák 16 % - a bántalmazta gyermekét, együtt pedig 13 % - ban tették ezt.  

Háromféleképpen értelmezhetjük ezt: az anyák így gyakorolnak hatalmat gyermekeik felett, így fejezik ki tehetetlenségüket, vagy mindkettő.

Miért van az, hogy a nők inkább bántalmazzák a tehetetlen férfiakat, míg a férfiak inkább védik és segítik a tehetetlen nőket? 

A nők ilyenkor úgy látják a férfiakat, mint akik már nem képesek ellátni az ő védelmüket, és az ösztöneik azt sugallják, hogy szabaduljanak meg az ilyen férfitól. Évezredeken át a védelemre képes férfiakkal házasodtak össze a nők, képesek kiszűrni, melyikük képtelen erre. A bántalmazásuk ösztönös: ha a férfi tehetetlen, a nő is annak érzi magát.

Tehát a nők esetében az erő és az erőtlenség ill. ezek kombinációja okozta az erőszakot.

Nézzük a férfiakat! Az Amerikai Pszichiátriai Társaság hivatalos lapja a Journal of Consulting and Clinilcal Psychology 1977 - ben azt találta, hogy a férfiak által elkövetett erőszak inkább a tehetetlenség érzéséből születik. Kísérői közt a munkanélküliség, az alacsony iskolai végzettség, alacsony szociális támogatás, drogok, személyiségzavarok és depresszió található. Ezek a tehetetlenség indikátorai.

A férfiak nagyobb fizikai ereje miatt úgy tűnik, hogy az erőszak oka ez. Valójában a férfiak a nők védelmében használják erejüket, s nem ellenük. Amikor ez az erő összeroskad, akkor valószínű, hogy a férfi erőszakos lesz egy nővel szemben.

Ha a férfiak azt tanulták, hogy "sohase üss meg nőket" akkor miért bántalmazzák mégis őket?

Ha egy férfi támadva érzi magát a párja által, akkor védekezni kezd az ellen, akit védenie kellene. A feleség lassan elveszíti női státuszát. A védelmező ösztön erejét veszíti, a férfi tudathasadásos állapotba kerül: védelmez és védekezik. Viszont amikor a férfi védelmező ösztöne gyengül, akkor a nő szeretete is gyengül: egy irracionális félelem veszi át a helyét - ezzel próbál a nő védekezni. 

Még egy konfliktus keletkezik ilyenkor: ha a férfi nem üt vissza, beáll az a helyzet, hogy a nő pedig lenézi azt a férfit, akit csak úgy odébb tud lökni. Néha provokálja a férfit, hogy feltüzelje azt az erőt és szenvedélyt, amit még mindig többre tart, mint a szétesettséget. 

Olyan tekervényes tánc indul be ilyenkor, ami mellett mély hiba csak az egyik oldalt vádolni bármivel. 

Szólj hozzá!

Kapcsolati erőszak 4. rész

2020. augusztus 13. 06:00 - Toplak Zoli

A férfiak nézőpontjából, dr Warren Farrell nyomán

Jelen írás dr Warren Farrell: Miért nem értik a nők, amit a férfiak nem mondanak ki, avagy ki védi meg a férfiakat? c. könyve alapján íródott. (Kossuth, 2012) Az adatok amerikaiak, de elgondolkodtatók hazánkra vetítve is, hiszen azonos kultúrkörhöz tartozunk.

Nem a nők sérülnek meg többször?

Noha a nők gyakrabban használnak fegyvert illetve okoznak komolyabb sérüléseket a férfiaknak, a megkérdezett férfiak 1,9 % - a ill. a nők 2,3 % -a mondta, hogy orvoshoz fordult a partnere okozta sérülés miatt. 

Nos, a férfiak ritkábban járnak orvoshoz, ezért az okozott sérülések nagyságát ebben mérni félrevezető. A nők kétszer gyakrabban fordulnak orvoshoz a sérüléseik miatt, míg a férfiak csak sokkal súlyosabb sérülések miatt mennek el. Ráadásul ilyenkor is sportbalesetre hivatkoznak. Az orvosok pedig elhiszik ezt - miért is ne, a férfiak durván sportolnak.

maxresdefault.jpg

Nos, az orvosokat nem képezték ki rá, hogy keresztkérdéseket tegyenek fel a "sportbaleseteket" illetően. A nőknek fel szoktak már tenni ilyen kérdéseket - velük kapcsolatban ki vannak okosítva. Ez a feminista nyomás hatása - a férfiak hallgatása nem teremtett ilyen nyomást.

A tudat, hogy a férfiak erősebbek, adja meg az engedélyt a nőknek, hogy erősebben üssenek, vagy fegyvert használjanak. Ez a gyerekekre is igaz. A fiúk kétszer gyakrabban sérülnek meg a lányokhoz hasonlítva, ha anyjuk megüti őket.

Ne feledjük el, hogy az "én sérülésem nagyobb, mint a tiéd" hozzáállás megakadályozza a valódi kommunikációt. Ha tudni akarjuk, hogy ki mennyire sérült meg, akkor specifikus kérdéseket kell feltennünk: "Felszakadt a bőre? Befeketedett a szeme körül? Vérzett? Lettek zúzódásai? Karmolások? Stb." 

De megint csak: a sérülések hasonlítgatása aligha vezet előre!

Nem önvédelemből ütnek a nők?

Nézzük egy mindkét nemet megkérdező kutatás mire jutott:

Ki ütött először a házasságot megelőző egy évben?
Férfiak 13 %
Nők 26 %
Ki ütött először a házasságkötést követő 6 - 18 hónapban?
Férfiak 8 %
Nők 17 %
Ki ütött először a házasságkötést követő 18 - 30 hónapban?
Férfiak 9 %
Nők 16 %

Magyarázat: A százalékok a nemek válaszainak átlagát jelentik. Mindkét nem beszámolt a saját, ill. a partner által kezdeményezett erőszakról. Mindkét nem kb 10%-al becsülte alá a saját kezdeményezte erőszakot a partner beszámolójához képest.

Forrás: K. Daniel O'Leary, Julian Barling, Ileana Arias, Alan Rosenbaum, Jean Malone, Andrea Tyree: "Prevalance and Stability of Phisycal Agression Between Spouses. Longitudinális vizsgálat. 

"Journal of Consulting and Clinical Psychology", 57. évfolyam, 2. szám, 1989. 263-265 oldal

 

Ma már sok tanulmány igazolja, hogy a nők ütnek gyakrabban először, és követnek el súlyos erőszakot anélkül, hogy a férjük visszaütne.

Nem azt halljuk, hogy ha egy nő megöli a férjét, azt önvédelemből teszi? De igen. Ám amikor dr Coramae Richey Mann ellenőrizte ezt, úgy találta, hogy ez csak az esetek 10 % - ban volt igaz. Egy nő önvédelemre hivatkozik, ha megöli a férjét, de pl. akkor is, ha álmában öli meg, vagy a férje tolószékes volt. Egyszerűen csak megfélemlítésre kell hivatkoznia a bíróságon a feministák által kreált "tanult tehetetlenségi védekezés" alapján. Csak hát a halott férfi nagyon is halott, és nem tud védekezni, hogy mi is történt.

Amikor viszont a férfiak hivatkoznak önvédelemre, ezt még az ügyvédjük sem hiszi el nekik. Pl. Steve Murray ügyvéd egy tévéműsorban szűkölőknek nevezte a férfiakat, akiket erőszak elkövetése miatt védett, hogy azt mondják: "ő ütött először". Ha egy férfi önvédelmre hivatkozik, akkor úgy tartják, hogy rinyál. 

Lehet, hogy a férfiak elleni erőszakról szóló híradásokat cenzúrázták, és ezért nem tudunk róluk?

A cenzúra kettős: közvetett és közvetlen.

Közvetlen cenzúra: Suzanne Steinmetz - t, miután közzétette a "Megvert férfi szindróma" című művét, egyik, a Delaware Egyetemen tartott előadásán bombával fenyegették meg. Otthon felhívta egy nő, hogy valami történni fog a gyerekeivel, ha nem hagy fel kutatásai ismertetésével. Ezenkívül megpróbálták a karrierjét lerombolni. Megkeresték a női tudományok tanszékét és az előléptetése ellen agitáltak ott, ahol alkalmazásban állt.

Richard Gelles, aki Suzanne Steinmetzcel és Murray Strausszal együtt e tanulmányok úttörője volt, elmondta, hogy Straust csak ritkán hívták meg a kapcsolati erőszakról szóló konferenciákra, és ott sem tudta elmondani a mondandóját, mert bekiabálásokkal és füttyel zavarták meg, míg ki nem vezették a teremből. Bár számos tudományos társaság vezető tisztségére jelölték, azóta egyszer sem választották meg. 

Közvetett cenzúra: Richard Gelles szerette volna bemutatni a kapcsolati erőszakot feminista és nem feminista szempontból. A feminista tudós beleegyezett, de csak míg meg nem tudta, hogy más nézőpontok is fognak szerepelni a könyvben. Ezután közölte, hogy nem bocsátja rendelkezésre az írásait, de azt is elintézi, hogy senki más feminista ne működjön Gellesszel együtt.

Kanadában az University of Aberta egyik tanulmánya arról számolt be, hogy a férfiak 12 % - a válik a felesége áldozatává, és a nők 11 % - a a férjéé, de csak a nőkről szóló adatot közölték. Earl Silverman megszerezte az adatokat évekkel később, de ő sem publikálhatta.

Egy másik kutatás azt tárta fel, hogy a párkapcsolatban élő nők 46 % - a és a férfiak 18 % - a követett el a párja ellen fizikai erőszakot. A férfiak 18 % - át azonnal közzétették, de a nők 46 % - át nem, sőt a Canadian Journal of Sociology hasábjain azt is letagadták, hogy kutatták volna a női elkövetés gyakoriságát.

Valójában az USA alkalmazta ezt a cenzúrát először. 1979 - ben Louis Harris és társai a Kentucky Nőbizottság megbízásából kutatást végeztek a kapcsolati erőszakról. A nőket ért bántalmazás adatai nyilvánossak lettek, míg a férfiakéi nem. R.L McNeely erről így beszél: Ha közzéteszem az adatokat, rögtön megvonják a támogatásomat.

Ezért mennek így a dolgok.

 

 

Szólj hozzá!

Kapcsolati erőszak 3. rész

2020. augusztus 09. 06:00 - Toplak Zoli

A férfiak nézőpontjából, dr Warren Farrell nyomán

Jelen írás dr Warren Farrell: Miért nem értik a nők, amit a férfiak nem mondanak ki, avagy ki védi meg a férfiakat? c. könyve alapján íródott. (Kossuth, 2012) Az adatok amerikaiak, de elgondolkodtatók hazánkra vetítve is, hiszen azonos kultúrkörhöz tartozunk.

Hogyan is bántalmazzák egymást a férjek és a feleségek?

Mi is történik pontosan a bántalmazások során? Warren Farrel a Konfliktus eljárásmód skála felújított verziója alapján dolgozott, a súlyos erőszak alatt a skála 4-es és 9-es pontja közé eső eseteket érti.

 

A bántalmazás típusa Férj a feleség ellen Feleség a férj ellen
1. Hozzávág valamit 4,1 % 7,4 %
2. Eltaszítja, megragadja, megrázza 10,4 % 10,9 %
3. Megpofozza 2,6 % 3,8 %
4. Megrúgja, megharapja, megüti ököllel 1,3 % 3,4 %
5. Megüti, vagy megpróbálja megütni egy tárggyal 1,6 % 2,8 %
6. Összeveri 0,8 % 0,6 %
7. Fojtogatja 0,8 % 0,6 %
8. Késsel vagy fegyverrel fenyegeti 0,4 % 0,7%
9. Kést vagy fegyvert használ 0,2 % 0,1 %

Esetek száma: 1970

Forrás: National Alcohol and Family Violence Survey, 1992, amit országos reprezentatív példán végeztek, 1970 ember részvételével, (négyszeres spanyolajkú részvétellel, amit ennek megfelelően súlyoztak). A kutatást dr Glenda Kaufman Kantor, a Family Research Lab (University of New Hampshire) munkatársa végezte. Az adatokat dr Jana L. Jasinski (New Hampshire, Family Research Laboratory) bocsátotta rendelkezésemre (a szerzőnek) 1996.07.08 - án

A nem egyetemi hallgató párokat nézzük a főbb tanulmányok hasonló eredményeket mutatnak, mint a fenti. Ezek a nők még gyakrabban kezdeményeznek (ötször annyian, mint a férfiak) súlyos erőszakot. 

 

 Ha többet ütik a férfiakat, miért nem jelentik ezt a rendőrségen?

Tény: A férfiak leginkább csak akkor jelentik a rendőrségen a bántalmazást, ha az asszony megpróbálta megölni őket.

Tény: A Szerelem nagyban c. film Tom Berengerrel. A filmben egy nő püföli Tomot, Egy erős rúgástól hátratántorodik, de a válasza inkább elégedett: "Ejha! Ez az első alkalom, hogy megérintettél."

product_2917.jpg

Egy férfi azért fél bejelenteni a rendőrségen az erőszakot, mert fél, hogy nevetségessé válik.

Számos olyan hirdetés is van, melyek nevetségesnek, vidámnak mutatják be a férfiak által elszenvedett bántalmazást (ld. lágyékon rúgott férfiak).

Miért van ez így? Tom Berenger miért mutatja magát elégedettnek, miközben a szeretett nő veri, és miért vicces, ha lágyékon rúgnak egy férfit? Ha nőkkel történne mindez, azt miért találnánk felháborítónak?

Mert szeretjük, ha a gyengébb kerekedik felül, mindez előhívja a férfiakkal szembeni haragot, és a legfontosabb: a férfiak megtanulták, hogy a kihasználtságot szeretetként értelmezzék. Ha valaki sportsztár akar lenni, meg kell tanulnia elviselni a szekálásokat, ugratásokat, megaláztatásokat és a fájdalmat. A fizikailag sérült férfi "hős", míg a nő "áldozat".

 

A férfiak "tanult tehetetlenség" szindrómája

 

A férfiak gyengesége az erejük álarca

A nők ereje a gyengeségük álarca

 

Sok férfi azért nem jelenti be az őt ért erőszakot, mert úgy hiszi, hogy a  "magánélete problémáit az embernek magának kell megoldania". A szennyes kiteregetését a magánélet szentségének meggyalázásaként értékelik. Úgy vélik, a kemény fickók - és melyik férfi nem akar kemény fickónak érezni magát - bírják a gyűrődést. 

Mind a férfiak mind a nők úgy érzik, rajtuk múlnak a dolgok, azt mondják, nekik kell valamit másként tenniük. Aztán a nők ezután a rendőrséghez fordulnak, a férfiak pedig nem. 

Egy férfi azért sem fordul a rendőrséghez, mert nem akar a környék Nyúl Bélája lenni. Egy megvert férfi tudja, hogy nincsen számára menedék, mert senki sem hiszi el, hogy ilyen, hogy "megvert férfi" létezik. 

A nők tudják, hogy mikor tehetetlenek - a férfiak nem ismerték még ezt fel. A nők problémái jó uton vannak a megoldás felé, míg a férfiakét még csak fel sem ismerték.

 

Átélik a férfiak a "megvert férfi szindrómát"?

A feminizmus feltárta, hogy a nők miért maradnak benne egy bántalmazó kapcsolatban - gazdasági és önértékelési problémákkal küzdenek, illetve félnek a férfi bosszújától.

A férfiaknál ez másképp van:

- a férfi tudja, hogy a felesége a gyerekeket is bántalmazni fogja, és ha ő elmegy, a gyerekek ott lesznek védelem nélkül.

- a férfi tudja, hogy ha elveszíti a feleségét, szeretetet már csak a gyerekeitől kaphat.

- végül, ha a férfi elmegy a feleségé lesznek a gyerekek és a ház is. A ház azért vonzóbb, mint egy albérlet.

Ha mindehhez hozzáadjuk a tehetetlenséget a segítségkéréshez máris ott áll a "bántalmazott férfi szindróma" előttünk.

 

 

 

Szólj hozzá!

Kapcsolati erőszak 2. rész

2020. augusztus 04. 06:00 - Toplak Zoli

A férfiak nézőpontjából, dr Warren Farrell nyomán

Jelen írás dr Warren Farrell: Miért nem értik a nők, amit a férfiak nem mondanak ki, avagy ki védi meg a férfiakat? c. könyve alapján íródott. (Kossuth, 2012) Az adatok amerikaiak, de elgondolkodtatók hazánkra vetítve is, hiszen azonos kultúrkörhöz tartozunk.

Ki bántalmaz kit?

Ha csak a rendőrségi jelentéseket nézzük, akkor úgy tűnik, hogy a kapcsolati erőszak 90% - át a férfiak követik el nők rovására. Más lesz azonban a kép, ha a férfi önsegítő csoportokat is megnézzük. A kapcsolati erőszakban érintett férfiak csupán 6% - a vallotta azt, hogy ő kezdeményezte az erőszakot. 81% azt mondta, hogy a felesége kezdte, és 13% -uk mondta, hogy közösen kezdték.

Kinek higgyünk? 90% vagy 6%?

a-cuantos-frames-puede-ver-el-ojo.jpeg

A megoldás: mindkét nemre kiterjedő felmérés készítése, országos mintán. '75 - ben elkészült az első ilyen és a kutatók: Suzanne Steinmetz, Murray Strasus és Richard Gelles alig hittek a szemüknek - a férfiak és nők közel azonos mértékben ütötték meg egymást!

Azóta sok kutató ellenőrizte és újra felvette az adatokat, köztük sok feminista is, de két dolgot mindig ugyanúgy találtak.

A férfiak és nők egyforma gyakorisággal verik egymást, vagy a nők kicsit gyakrabban, mint a férfiak. A nők gyakrabban kezdeményezik az erőszakot, főleg ha komoly erőszakról van szó. Ezeket maguk a nők is elismerik. Végül a nők gyakrabban kezdeményeznek olyan komoly erőszakot, amelyet nem viszonoznak.

Egyébként az, hogy a férfiakkal szemben a nők gyakrabban használnak komoly erőszakot, nem feltétlenül jelenti azt, hogy a férfiak komolyabban sérülnek meg. Hogy ki sérül komolyabban, arról ma még nincsen megbízható adat.

A feleség illetve férjbántalmazás súlyos esetei
Feleség az áldozat:   1,9 %
Férj az áldozat:   4,5 %

 

Magyarázat: 1991 - es adatok. A "súlyos erőszakot" Murray Straus Konfliktus eljárásmód skálája alapján határozták meg. Súlyos az erőszak, ha rúgás vagy harapás történik, ha tárggyal vagy ököllel ütnek meg valakit, ha módszeresen összevernek valakit, ha késsel vagy lőfegyverrel fenyegetik, illetve ha megszúrnak vagy megsebeznek valakit.

Forrás: National Alcohol and Family Violence Survey (1992), reprezentatív kutatás 1970 személyen. Az Institute for Survey Research (Temple University) Lásd: Murray Straus és Glenda Kaufman Kantor, "Change in Spousal Assault Rates from 1975 to 1992. Három, egyesült államokbeli országos felmérés összehasonlítása, amit a 13. Szociológia Világkongresszuson mutattak be - Bielefeld, Németország, 1994.07.19.

Noha a súlyos férjbántalmazás kétszer gyakoribb, mint a súlyos feleségbántalmazás, mikor olvastunk ilyen főcímet: "Súlyos férjbántalmazás történt"?

A szerző (Warren Farrell) kapcsolatba lépett a Nők Nemzeti Szervezetével (NNSZ) Amerikában, hogy megkérdezze, tudnak - e olyan kutatásról, mely a témában készült, mindkét nemre kiterjedt és azt hozta ki, hogy a férjek bántalmazzák többet a feleségüket. Egyetlenegyről sem tudtak. Állításukat, hogy a nőket bántják többet, csak a Bűnügyi áldozatok országos felmérése alapján tudták alátámasztani. Ez viszont nem a kapcsolati erőszakról szól, hanem, mint azt a neve is mutatja, bűnügyi statisztika. 

Ez gond. Ha egy férfit megkérdeznek, hogy a nő megtámadta - e, a feleségére gondol. Ha megkérdik, hogy megtámadták - e őt egyáltalán egy bűnüggyel kapcsolatban, akkor olyanokra gondol, akik nem a felesége. Egész egyszerűen a kapcsolati erőszak statisztikáiban több férfi vallja magát áldozatnak, mint a bűnügyi statisztikákban.

A nőket arra tanítják, hogy ha valaki megütui őket, az bűnügy. A férfiakat még nem tanítottuk meg, ha otthon éri őket bántalmazás, az is bűnügy. Innen a különbség.

Másrészt mindkét nem leértékeli a férfiak sérüléseit. Akkor is, ha azok ugyaniolyan súlyosak, mint a nőké. Az USA Igazságügyi Minisztériumának felmérése szerint a válaszadók 41%-a tartja kevésbbé súlyosnak, ha a feleség szurkálja halálra a férjét, mintha fordítva történik ugyanez. Holott az áldozatok ugyanúgy halottak. 

Másrészt pontos kérdésekre van szükség: megverték-e már? kérdésre a férfi sokszor akkor is nem-mel felel, ha még látszanak a felesége ütlegelésének nyomai rajta. A megütötték már serpenyővel, kérdés viszont eszébe juttatja a férfinak, hogy a felesége áldozata is lehet.

A gimnazista lányok négyszer valószínűbb, hogy erőszakot kezdeményeznek a fiúkkal szemben (5,7 % az 1,4 % - kal szemben.)

A felmérések átlaga azt mutatja, hogy a nők 40 % - al valószínűbben lesznek erőszakosak, mint a férfiak. Ha a kérdések pontosak, akkor mindkét nem képviselői azt mondták, hogy a nők háromszor gyakrabban ütötték meg, rúgták meg, vagy vágták hasba a férfiakat, mint megfordítva. 

Ha egyoldalú az erőszak, akkor azt általában a nők kezdeményezik. Egy 500 egyetemi hallgatón végzett felmérés szerint háromszor valószínűbben kezdeményeztek egyoldalú erőszakot, mint a férfiak. 

 

 

Szólj hozzá!

Kapcsolati erőszak 1. rész

2020. július 31. 06:00 - Toplak Zoli

A férfiak nézőpontjából, dr Warren Farrell nyomán

Jelen írás dr Warren Farrell: Miért nem értik a nők, amit a férfiak nem mondanak ki, avagy ki védi meg a férfiakat? című könyve alapján készült. (Kossuth, 2012)

Még azok a férfiak is, akik megosztják bántalmazásuk tapasztalatait, gyakran találkoznak ezzel a válasszal: "persze, persze, de a nőknek sokkal rosszabb." Ez annyira elterjedt nézet, hogy a férfi mellett védelmet kereső nőket lassan felváltja a nőverő férfiaktól rettegő nők népes tábora. Nem bíznak a férfiakban, és haragot, gyűlöletet táplálnak magukban velük szemben. 

Népszerű az az elképzelés, hogy a kapcsolati erőszak során a férfiak verik a nőket, fordítva nagyon ritka, és csak önvédelemből történik meg, a nők nem szállhatnak ki ebből, mert az elhagyott férfi utánuk megy és agyonveri őket, ennek az egésznek pedig az az alapja, hogy a férfiak kiváltságos lényeknek tartják magukat és a nőket pedig a tulajdonuknak. 

Mentsd a bálnát, üsd a férfit!

pofon_0.jpg

Tény: Egy népszerű tévéműsorban négy férfi arról mesélt, hogy a feleségük hogyan bántalmazta őket serpenyővel, vagy rúddal. A közönség meg-megújulóan nevetett ezen.

Mi történne, ha férfiak nevetnének ki bántalmazott nőket? Hogy fogadná ezt a közvélemény? Férfiak és nők? Mekkora lenne a felháborodásuk?

Az sem mellékes, hogy a megvert férfiak mindegyike még a feleségével élt. Nők esetén a kapcsolatból való kilépésre buzdítják az áldozatot, ha ez nem történik meg, azt mondják: "megvert nő szindrómában" szenved. 

Nők esetén mint áldozatokról beszélnek róluk, férfiak esetén a megverésük okairól kezdtek el beszélni - a tény, hogy megverték őket, már nem is volt fontos.

Ha nők bántalmaznak, akkor a férfiak a nők megértésére és a változás elősegítésére helyezik  a hangsúlyt, ha férfi a bántalmazó, akkor a nők a helyzetből való kilépésre és a férfi börtönbe juttatására.

A feministákat még talán senki sem figyelmeztette, hogy a mottójukat, miszerint: "Soha nem lehet ok arra, hogy valaki megüssön egy nőt" - ről a "Soha nem lehet ok arra, hogy valaki megüssön valakit" - re kellene változtatni. Ez egyszerűen így fair.

Kultúránk sajátosan támogatja a férfiak bántalmazását. Amikor egy reklámban elcsattan egy pofon, akkor százból százszor nő üt meg férfit. A vicces tévéműsorok gyakran mutatják, hogy nők vernek férfiakat, de azt nem, hogy férfiak vernek nőket. Ha a férfi nem hagyja el az őt megverő nőt, azt nem hívják "megvert férfi szindrómának", sokkal inkább komédiának.

Rengeteg területen megjelenik ez, így pl. a Disney filmekben is, vagy reklámokban, így nehéz észrevenni a valóságot, hogy akit ütnek az a férfi.

A másik valóság

Amikor férfit bántalmaznak, akkor az sokszor azért nem jelenti az esetet, mert egyrészt nem hinnének neki, másrészt kinevetnék. A szégyentől való félelem nagy visszatartó erő.

Ezenkívül nagy a csend a férfiakat ért agresszió esetében azért is, mert a fiúkat ráneveljük, hogy a fájdalmat el kell viselni. Meg kell védeni hazát, tehát el kell viselni a fájdalmat! A honvédelemre való felkészítést szolgálja a sportok közbeni sérülések férfias elviselésének elvárása, vagy, hogy a "fiúk nem sírnak". 

"A férfiak megtanulják, hogy a fájdalmat "dicsőségnek" hívják, a nők megtanulják, hogy a rendőrséget hívják." - idézet a könyvből.

Minél "férfiasabb" valaki, annál inkább védi a nőket és a gyerekeket. Akár a halált is vállalja, mielőtt egy idegent baj érne. A legtöbb tűzoltó önkéntes, és majdnem minden önkéntes férfi.

Mivel a férfiak ezt a keménységet egymástól is elvárják, ezért nevetségessé válik az, aki ilyenkor fájdalomra panaszkodik. A feministák szerint, ha "kislánynak" gúnyolják egymást a férfiak, akkor a nőket nézik le. Valójában azt nézik le, aki nem szorítja össze a fogát és nem tűri a fájdalmat, miközben éppen egy kiszolgáltatott embert - gyakran gyereket vagy nőt - ment meg éppen. Egymást nézik le, nem a nőket.

Egy nő képzelje el, hogy milyen lenne, ha valaki őt "csecsemőnek" csúfolná, mert sírt ahelyett, hogy megmentette volna a gyerekét. Ez nem a csecsemőkre nézve sértő, hanem a tehetetlenkedő nőre. 

Azok a feministák, akik szerint a férfiasság az, hogy egy férfi bármikor megüthet egy nőt, mélységesen félreértik a férfiakat és a férfiasságot. 

"Egy nő megverése a férfiszerep összeomlását jelenti" - idézet a könyvből.

A túlélés központú kultúrákban a férfiak feladata volt gondoskodni a túlélést segítő eszközökről. Nyugaton a XIX. - ik században is, ha a feleség adósságot csinált, a férjét számoltatták el. Ezzel a felelősséggel járt, hogy a férfiak érvényre juttathatták az akaratukat. Ez a védelmet szolgálta az éhezéstől, a szegénységtől. A védelmező erő, ha célt téveszt, akkor romboló is lehet, de ez a rombolás nem célja az erőnek - ez a kisiklása. 

A férfiak nem a saját tulajdonukként kezelték a nőket, hanem egyben tartották a javakat. Ha hibáztak, börtönbe kerültek. Ezért ez nem privilégium volt, inkább a fegyelmezés felelőssége a család és a társadalom felé.

Szinte minden kultúrában a férfiasság a nők védelmét és nem a bántásukat jelenti.

 

Szólj hozzá!

Ugyanazért a munkáért kevesebb bért kapnak a nők?

2020. július 27. 06:00 - Toplak Zoli

Igaz, hogy egy nő november elejétől ingyen dolgozik egy férfihoz képest az év végéig? Megmutatom, ez miért nincs így. A filmben bemutatott könyv itt, kommentben (ezt lehet, csak később veszem észre), a https://www.facebook.com/toplak.zoltan.1/ Facebook profilra küldött üzenettel, vagy az eposzegy@gmail.com email címre küldött emaillal lehet

 

Szólj hozzá!

Mítosz: a nők munkáját nem fizetik meg

2020. július 23. 06:00 - Toplak Zoli

A sorozat korábbi részei itt, itt és itt olvashatók. Jelen írás dr Warren Farrell: Miért nem értik a nők, amit a férfiak nem mondanak ki, avagy ki védi meg a férfiakat? című könyve alapján készült.

Nos, nézzük hat módját annak, ahogyan a nők háztartási munkáját megbecsüli a társadalom.

1. A férfiak fizetését a nők is élvezik.

Egy nős férfi jövedelme nem a sajátja, hanem a családjáé. A család közös jövedelméből hétszer annyi esetben költenek a feleség személyes szükségleteire (karkötők, pipere, cipők, ruhák és kozmetikumok), mint a férfire. Ha egy nő mindennap főz és mos a férjére, akkor ez úgy lehetséges, hogy a férje megfizeti őt ezért. Ha egy férfi tartósan munkanélkülivé válik, akkor megnő az esély a válásra, hisz nem tudja megfizetni a feleségét, aki már nem főz és mos rá többet. 

man-76196_1920.jpg

2. A nők várható átlagéletkora gyorsabban növekszik, mint a férfiaké

Nincs értékesebb fizetés, mint maga az élet. Ma egy nő átlagban hét évvel él tovább egy férfinél. A férfiak megnövelték a nők túlélési esélyét azzal, hogy jobb közegészségügyet hoztak létre, hogy új gyógymódokat találtak fel, háztartási gépekkelkímélték őket, fogamzásgátlást fejlesztettek ki, szülés közbeni érzéstelenítést, köponti fűtést, számítógépeket...

3. A férfiak megadták a nőknek a szeretet szabadságát.

Mivel a gyermek születésétől kezdve akár három évig is otthon maradhat az anya, így gyakorlatilag a szeretetéért kap fizetést. Míg ő mindig ott van, amikor a pici megteszi az első lépéseit, az apák erről rendszerint csak másodkézből értesülnek. Váláskor a nők fizetése még ennél is több lesz, amikor a gyerekek hozzá kerülnek. 

Minél inkább a szeretetért és gondoskodásért kapja a feleség a fizetését, a személyisége annál gondoskodóbb lesz. A férjén annál nagyobb a nyomás, hogy megtartsa állását, és tudja a meghitt otthon fedezetét biztosítani a családja számára. Akár rendszeresen kénytelen megalkudni a főnökével és negyvenöt évesen nem ugyanaz a férfi néz szembe vele a tükörből.

4. A férfiak a nők kényelméért kockáztatják az életüket.

A férfiak házimunkájának listájából láthattuk, hogy gyakran kockáztatják az életüket azért, hogy a feleségüknek ne kelljen. Nagyon sok férfi nehéz bútorok mozgatása közben szerzi gerincproblémáit, miközben a szeretett feleség irányítja őket. Tetőjavítás és házfestés közben a nők valahol biztonságban ténykednek, miközben a férfiak dolgoznak veszélynek kitéve magukat. 

5 A férfiak sokféle lehetőséget nyitnak meg a nők előtt.

A férfiak mélyebb elköteleződése a munkahelyük iránt oda vezet, hogy ők keresik meg a családi bevételek kb kétharmadát. A nők ugyanis kevésbé veszélyes, közelebbi, kellemesebb és rugalmasabb időbeosztású munkahelyeket választanak, mint a férfiak. "Cserébe" több napi szintű házimunkát végeznek, hiszen a munkahelyük kevesebb áldozatot vár el tőlük. 

Másrészt lehetőségük van arra is, hogy karriert építsenek, hogy jobban fizető munkákkal képesek legyenek eltartani a családjukat. Warren Farrell rádiműsorvezetőként sok férfit és nőt hallgatott meg arról, hogy tetszene - e nekik, ha a férfi maradna otthon, és a nők keresnének több pénzt. Több férfi válaszolt "igen" - nel, mint nő. 

6. A nőket válás után jobban védik, mint a férfiakat. 

Válás után a férfiak tovább fizetik a feleségüket, de azok már nem gondoskodnak róluk többé. Ővék a gyerekek, míg a férfi a gyerektartást fizetik - sokszor csak, mert nem is láthatják, vagy csak nagyon keveset gyermekeiket. 

Mindezeken túl szociális juttatások, támogatások jó része a nőket célozza meg, ha már anyává váltak. A férfiak (akik a GDP java részét megtermelik) adózás útján így is megfizetik a nők házimunkáját.

Szólj hozzá!

Mi a gond a nők háztartási munkáját mérő statisztikákkal?

2020. július 19. 06:00 - Toplak Zoli

Jelen írás Warren Farrell: Miért nem értik a nők, amit a férfiak nem mondanak ki, avagy ki védi meg a férfiakat? c. könyve alapján készült. (2012, Kossuth kiadó)

ironing-403074_1920.jpg

1. A házimunka szó gyakorlatilag egy szexista szó.

Ha egy férfi ezt a szót hallja, nem fog előbukkanni az elméjében az edzéssel, a játékkal, a házalakítással vagy vezetéssel töltött idő. 

A kategóriák sem elég konkrétak. A tisztítás szó például nem juttatja a férfi eszébe az ecsetek, vagy az eresz kitisztítását. A bevásárlás szó pedig a deszkák, gépek, számítógép vásárlását, vagy a nagy tömegű bevásárlást (amihez ő is kellett, mint öszvér és sofőr) nem hozza elő a férfi memóriájából. 

A férfimunkák szezonálisak, ha a kérdező júliusban kérdez, a férfi esetleg nem gondol a hólapátolásra. Sőt, mivel projektről projektre változnak a férfiak házimunkái, könnyebb azokat évszaktól függetlenül is elfelejteni.

 

2. A tipikus nap csalása

A "Második műszakban" Hochschild azt kérdezte a férfiaktól és a nőktől, hogy: "vissza tud emlékezni egy tipikus napjára"? Mint láttuk, ez így nem korrekt a férfiakkal szemben, mert az ő munkáikat akkor kell elvégezni, amikor éppen szükség van rá. A tipikus nap-ba nem sorolhatók bele.

A wc-t akkor kell megjavítani, amikor rossz, nem naponta. A füvet akkor kell lenyírni, amikor nagy, nem naponta, stb.

3. A napló jóakaratú negligálása.

A napló módszert tartják az ilyen felmérések legjobbikának, mert ebben óráról órára le kell írni, mit végzett az alany. De gyakran a férfiaknál pl. ilyen bejegyzés olvasható: du 5 és 7 óra között a nagyszülőket látogattuk meg. Közben nem írja le, hogy ő vezetett, ő tankolt, és ő cserélt kereket esetleg. Három tevékenység elveszik a felmérésben. Ezért célszerű használni Farrell férfiházimunka listáját, hogy a férfiak tudattalan hozzájárulását segítsen tudatossá tenni. 

4. Nők közötti interjúk

A legveszélyesebb hiba, ha csak nőket kérdeznek meg a felmérésekben. A Women's Sport Foundation felmérésében pl. így történt. Mintha a kormánypártokat vagy kizárólag az ellenzéket kérdeznék meg, hogy ki dolgozik többet az országért.

Nézzük meg alaposabban Hochschild statisztikáját! Feminista statisztikákra sajnos jellemzőek az ilyen tulajdonságok.

Hochschild szerint a férfiak 17 perc házimunkát végeznek naponta. Valójában 1965 - ben másfél órást dolgoztak munkanapokon otthon a férfiak, hétvégén viszont már három órát. (Amerikai adat.) Azóta ez a munka csak több lett. 

tools-864983_1920.jpg

A 17 perc úgy jött ki, hogy Hochschild nem vette figyelembe egyrészt a hétvégi munkákat, másrészt a javító, illetve számlabefizető, és egyéb adminisztratív munkáikat. Ezenkívül a gyerekgondozási munkákat sem vette figyelembe. (Így mondjuk nem nehéz a nőket a férfiak ellen hergelni.) 

Hochschild számos más dologban is képmutató volt, a legotrombábbak (és ilyenek védik a nők jogait!): 

- soha nem mondta el, hogy az általa idézett tanulmány szerint is a nők összmunkaideje kevesebb volt, mint a férfiaké

- John Robinson tanulmányára hivatkozik, mely szerint a férfiak nem dolgoznak ma sem többet otthon, mint a hatvanas években. Farrell utána nézett, és pont az ellenkezőjét állítja ez a tanulmány. A nők ma sokkal kevesebb háztartási munkát végeznek, a férfiak viszont többet. Pl. 65' és 85' között a férfiak házimunkája 147% - kal növekedett.

A gond a "nő mint áldozat" (mármint a férfiak áldozata) hozzáállásban van. Ez az érzés hagy tartós nyomot bennünk, az ilyen egyébként hamis és hazug tanulmányok után. Farrell megmutatta több vezető feministának is az adatmanipulációt, erre azok nemhogy belátóbbak és megenyhültebbek lettek volna a férfiakkal szembe, hanem szemére vetették, hogy hogyan hihet a férfiaknak? Vagyis a "tohonya férfiak" gyalázása helyett átváltottak a "hazug férfiak" lemezre. 

Farrell utánanézett annak, hogy igaz-e, hogy a férfiak hazugok, vagyis eltúlozzák a házimunkával töltött idejüket. Azt találta, hogy a nők háromszor annyi gyerekgondozási időt vallanak be, mint amennyit a naplóikba feljegyeznek aztán. A férfiak viszont feleannyi időt vallanak be a javításokra és a karbantartásokra, mint amit végül feljegyeznek a saját naplóikba.

A nők a munkahelyükön munkával töltött idő hosszát is heti hat órával értékelték túl jobban, mint a férfiak. 

Egyébként a nők nem hazudtak - tévedtek csak. Egy óra sütés, mosás, gyerekgondozás és mosogatás ugyanis nem négy óra a valóságban, tekintve hogy a sütő, mosógép és mosogatógép önállóan is elvégzi a dolgát. (Férfiaknak köszönhetően.)

Amúgy a férfiak sem feltétlen szerények - egyszerűen másként ítélték meg magukat. Akik heti 30 órát vagy annál kevesebbet dolgoztak, azok gyakran vallották magukat munkanélkülinek.

Szólj hozzá!
süti beállítások módosítása