Jelen írás dr Warren Farrell: Miért nem értik a nők, amit a férfiak nem mondanak ki, avagy ki védi meg a férfiakat? c. könyve alapján íródott. (Kossuth, 2012) Az adatok amerikaiak, de elgondolkodtatók hazánkra vetítve is, hiszen azonos kultúrkörhöz tartozunk.
Nem a nők sérülnek meg többször?
Noha a nők gyakrabban használnak fegyvert illetve okoznak komolyabb sérüléseket a férfiaknak, a megkérdezett férfiak 1,9 % - a ill. a nők 2,3 % -a mondta, hogy orvoshoz fordult a partnere okozta sérülés miatt.
Nos, a férfiak ritkábban járnak orvoshoz, ezért az okozott sérülések nagyságát ebben mérni félrevezető. A nők kétszer gyakrabban fordulnak orvoshoz a sérüléseik miatt, míg a férfiak csak sokkal súlyosabb sérülések miatt mennek el. Ráadásul ilyenkor is sportbalesetre hivatkoznak. Az orvosok pedig elhiszik ezt - miért is ne, a férfiak durván sportolnak.
Nos, az orvosokat nem képezték ki rá, hogy keresztkérdéseket tegyenek fel a "sportbaleseteket" illetően. A nőknek fel szoktak már tenni ilyen kérdéseket - velük kapcsolatban ki vannak okosítva. Ez a feminista nyomás hatása - a férfiak hallgatása nem teremtett ilyen nyomást.
A tudat, hogy a férfiak erősebbek, adja meg az engedélyt a nőknek, hogy erősebben üssenek, vagy fegyvert használjanak. Ez a gyerekekre is igaz. A fiúk kétszer gyakrabban sérülnek meg a lányokhoz hasonlítva, ha anyjuk megüti őket.
Ne feledjük el, hogy az "én sérülésem nagyobb, mint a tiéd" hozzáállás megakadályozza a valódi kommunikációt. Ha tudni akarjuk, hogy ki mennyire sérült meg, akkor specifikus kérdéseket kell feltennünk: "Felszakadt a bőre? Befeketedett a szeme körül? Vérzett? Lettek zúzódásai? Karmolások? Stb."
De megint csak: a sérülések hasonlítgatása aligha vezet előre!
Nem önvédelemből ütnek a nők?
Nézzük egy mindkét nemet megkérdező kutatás mire jutott:
Ki ütött először a házasságot megelőző egy évben? | |
Férfiak | 13 % |
Nők | 26 % |
Ki ütött először a házasságkötést követő 6 - 18 hónapban? | |
Férfiak | 8 % |
Nők | 17 % |
Ki ütött először a házasságkötést követő 18 - 30 hónapban? | |
Férfiak | 9 % |
Nők | 16 % |
Magyarázat: A százalékok a nemek válaszainak átlagát jelentik. Mindkét nem beszámolt a saját, ill. a partner által kezdeményezett erőszakról. Mindkét nem kb 10%-al becsülte alá a saját kezdeményezte erőszakot a partner beszámolójához képest.
Forrás: K. Daniel O'Leary, Julian Barling, Ileana Arias, Alan Rosenbaum, Jean Malone, Andrea Tyree: "Prevalance and Stability of Phisycal Agression Between Spouses. Longitudinális vizsgálat.
"Journal of Consulting and Clinical Psychology", 57. évfolyam, 2. szám, 1989. 263-265 oldal
Ma már sok tanulmány igazolja, hogy a nők ütnek gyakrabban először, és követnek el súlyos erőszakot anélkül, hogy a férjük visszaütne.
Nem azt halljuk, hogy ha egy nő megöli a férjét, azt önvédelemből teszi? De igen. Ám amikor dr Coramae Richey Mann ellenőrizte ezt, úgy találta, hogy ez csak az esetek 10 % - ban volt igaz. Egy nő önvédelemre hivatkozik, ha megöli a férjét, de pl. akkor is, ha álmában öli meg, vagy a férje tolószékes volt. Egyszerűen csak megfélemlítésre kell hivatkoznia a bíróságon a feministák által kreált "tanult tehetetlenségi védekezés" alapján. Csak hát a halott férfi nagyon is halott, és nem tud védekezni, hogy mi is történt.
Amikor viszont a férfiak hivatkoznak önvédelemre, ezt még az ügyvédjük sem hiszi el nekik. Pl. Steve Murray ügyvéd egy tévéműsorban szűkölőknek nevezte a férfiakat, akiket erőszak elkövetése miatt védett, hogy azt mondják: "ő ütött először". Ha egy férfi önvédelmre hivatkozik, akkor úgy tartják, hogy rinyál.
Lehet, hogy a férfiak elleni erőszakról szóló híradásokat cenzúrázták, és ezért nem tudunk róluk?
A cenzúra kettős: közvetett és közvetlen.
Közvetlen cenzúra: Suzanne Steinmetz - t, miután közzétette a "Megvert férfi szindróma" című művét, egyik, a Delaware Egyetemen tartott előadásán bombával fenyegették meg. Otthon felhívta egy nő, hogy valami történni fog a gyerekeivel, ha nem hagy fel kutatásai ismertetésével. Ezenkívül megpróbálták a karrierjét lerombolni. Megkeresték a női tudományok tanszékét és az előléptetése ellen agitáltak ott, ahol alkalmazásban állt.
Richard Gelles, aki Suzanne Steinmetzcel és Murray Strausszal együtt e tanulmányok úttörője volt, elmondta, hogy Straust csak ritkán hívták meg a kapcsolati erőszakról szóló konferenciákra, és ott sem tudta elmondani a mondandóját, mert bekiabálásokkal és füttyel zavarták meg, míg ki nem vezették a teremből. Bár számos tudományos társaság vezető tisztségére jelölték, azóta egyszer sem választották meg.
Közvetett cenzúra: Richard Gelles szerette volna bemutatni a kapcsolati erőszakot feminista és nem feminista szempontból. A feminista tudós beleegyezett, de csak míg meg nem tudta, hogy más nézőpontok is fognak szerepelni a könyvben. Ezután közölte, hogy nem bocsátja rendelkezésre az írásait, de azt is elintézi, hogy senki más feminista ne működjön Gellesszel együtt.
Kanadában az University of Aberta egyik tanulmánya arról számolt be, hogy a férfiak 12 % - a válik a felesége áldozatává, és a nők 11 % - a a férjéé, de csak a nőkről szóló adatot közölték. Earl Silverman megszerezte az adatokat évekkel később, de ő sem publikálhatta.
Egy másik kutatás azt tárta fel, hogy a párkapcsolatban élő nők 46 % - a és a férfiak 18 % - a követett el a párja ellen fizikai erőszakot. A férfiak 18 % - át azonnal közzétették, de a nők 46 % - át nem, sőt a Canadian Journal of Sociology hasábjain azt is letagadták, hogy kutatták volna a női elkövetés gyakoriságát.
Valójában az USA alkalmazta ezt a cenzúrát először. 1979 - ben Louis Harris és társai a Kentucky Nőbizottság megbízásából kutatást végeztek a kapcsolati erőszakról. A nőket ért bántalmazás adatai nyilvánossak lettek, míg a férfiakéi nem. R.L McNeely erről így beszél: Ha közzéteszem az adatokat, rögtön megvonják a támogatásomat.
Ezért mennek így a dolgok.