Előző recenziómban a saját érzéseimre támaszkodtam, talán túlságosan is. Most higgadtabban, és jóval alázatosabban szeretnék egy hiteles ember tanításával foglalkozni. Az ő szavaival és gondolataival, és ezúttal nem a saját lelkemmel.
Bedő Imre nagy hatású ember, nagy hatású férfi. Nem vallásos prófétának neveztem, mert tanít és fennhangon hirdet - életet. Szövetséget férfiak és nők között. Jövőt, esélyt és reményt a tartalmas életre.
Népszerűségét szerintem két dolognak köszönheti. Az egyik, hogy jó érzékkel rátapintott korunk nagy és ki nem mondott igényére. A feminizmus szüntelen férfikritikájától, panaszától feltüzelt nők és bűntudatos férfiak egy kibékítőre vágytak, vágynak. Aki megadja a nőknek, amit szeretnének, és felkarolja a férfiakat - ahogy szeretnék. Ahogy korunk szlogenje tartja: az "elbizonytalanodott" férfiakat.
Nos, Imre családközpontú, szinte jobban, mint egy nő, és helytállásra buzdítja a férfiakat ezen a területen, miközben kinyilvánítja, szerinte hogyan erősödhetnének meg az erősebb nem képviselői. Szolgálat és szövetség a nők felé, erő és méltóság a férfiak felé. Ki ne szeretné ezt? Ki ne kívánná ezt?
A másik, hogy fájó, maró férfiproblémákról nem beszél. Társadalmilag rombolt férfiönérzet, törvény előtti igazságtalanság, elvált apák kapcsolattartási problémái, férfidémonizálás, házasságon belüli és kívüli szexuális frusztrációk - ezekről hallgat. Könnyen fogyasztható, amit kínál - és értékközpontú, pozitív. Könnyű kiállni mellette, könnyű felvállalni a férfiak ellen hangolt társadalom előtt. Ő maga azt mondja, söprögessünk a saját portánk előtt, és teljesítsük kötelességünket - ez majd megszüli a bizalmat és a hálát, a viszonzás vágyát a másik nem képviselőiben. Kiirtja a gyanúsítgatás magvait, a férfihibáztatás gyökerét. Hosszabb idő alatt, de alapos és pozitív változást hoz a férfiak életében is.
Szerintem ez szép, fegyelmezett és alázatos, de ugyanakkor néma gyereknek anyja se érti a szavát és égető problémáink is vannak, amik csak úgy, maguktól nem fognak megoldódni. Ezekért cselekedni kell, és szükséges kritikát gyakorolni akár a nők, akár a nőket egyoldalúan és esetenként hamisan felkaroló média és politika felé is. Amúgy azzal, amit Imre mond, szinte az utolsó pontig egyetértek. Mit is mond ő? Nézzük:
Nagy gondban vagyunk, mi a XXI. század felszabadított, "városi létben élő" emberei. Imrénél a városi lét alatt a régi, túlélésért folytatott küzdelmek, és vallási, erkölcsi kötelékek alól felszabadított életformát kell érteni, vagyis ma, falunk is "városi létben" élnek az emberek. Túlnyomó többségükben. Nem mi termelünk meg magunknak mindent, hanem pénzért kell megvásárolnunk az életünkhöz szükséges kellékeket. A férfiakat - és nőket - sújtó probléma gyökere, hogy a férfiak tevékenysége, felelősségvállalása a szükséges pénz előteremtésének helyszíne: a munkahely köré összpontosul, szinte kizárólagosan.
Valamikor, a "falusi létben", ez nem így volt. Férfi és nő vállvetve küzdött a fennmaradásért. Közösen állítottak elő mindent és látva egymás munkáját, becsülték egymást, megtartották szerető támogatásukban egymást. A fiúkat belenevelték a fokozatos terhelések révén a férfiúi felelősségvállalásba, az akkori életmódba, munkástul, családi szerepestül együtt. Nem volt kérdés, mi a dolga egy férfinek, belenőttek a fiúk.
Ma ennek az útja elveszett. Az iskolarendszer munkaerőt képez csak ki, a családfővé válás útját senki sem mutatja meg a fiúknak. Szépségét, jelentőségét sem. Imre sokszor hangsúlyozza a könyveiben, hogy az értelmes élet energiabefektetése nagy, de hozadéka még nagyobb.
Megrögzött szokás a patriarchátusra mint gonosz, sötét és nősanyargató rendszerre gondolni, de valójában egy nagyon jól működő, ősi rendszer volt a férfiak veszélyes, rombolásra és zseniális építésre egyaránt alkalmas teremtőerejének becsatornázására. A család, a saját gyermekeik és a társadalom számára egyaránt. Európa így vált a világ vezető hatalmává - míg a városi lét el nem uralkodott, és meg nem jelent a szingliség, az ingyenszex és a poligámia, poliamória és minden, ami nem a monogám házasság.
Míg korábban a férfiaknak önfegyelmet és kitartást kellett ötvözniük, hogy szexhez jussanak, valamint a családalapítás biztosította, hogy rendszeresen juthassanak szexhez, addig, a mai viszonyok tömegével termelik ki a felelősséget, erőfeszítést nem vállaló férfiakat. Könnyű szexuális kielégüléshez jutni (ld. pl. pornográfia) másrészt nehéz nőhöz jutni. Ugyanis a nők java része a legjobb férfiakat választja, és a férfiak java részére csak kevés nő jut. Így egyszerre lesznek a férfiak szüntelen áradók - és frusztráltak a beteljesülést tekintve.
Van még egy súlyos gond is a jövőnket nézve: a nők magukra maradtak a családi életben, és egyszerre húzza őket az anyagi biztonság megteremtésének terhe, és a családi élet zavartalanságának, biztonságának megteremtésének a terhe. Kezdenek elfáradni, miközben szirén hangok őket is próbálják becsábítani a család mellől a munkahelyekre és a szabad fogyasztás piacára. Kollektív jövőnk lehetőségei szűkülnek, és Imre becslése alapján talán egy évtizedünk maradt, hogy változtassunk. Mi, mert a csodát nekünk kell megvalósítani, azok, akikre vártunk, hogy megoldják a helyzetet, mi magunk vagyunk. Vasakarattal, céltudatosan nekünk kell a megfelelő kikötő felé irányítani életünk hajóját.
A megoldás egyik lépése a monogámia visszaállítása. A holtodiglan-holtomiglan biztosítja, hogy minden férfi ágyába kerüljön nő, és minden nő és gyerek mellé dolgos férfi.
A másik, annak a felismerése, hogy az élet értelme az alkotó, szolgáló élet. A nemzedékek sorában mi mit teszünk hozzá a végtelenbe tartó emberi Élethez? Vállaljuk-e az építés, a jobbítás terhét, amely dolgos élet "mellékterméke" a megelégedettség, a boldogság. A beteljesedettség.
Mindehhez meg kell feszíteni magunk és az erőnk. Este hét és tíz között, amikor végre letehettük a pénzkeresés terhét, neki kell feszülnünk (és erre tudatosan készülni kell) a családi műszaknak. Házimunkát végezni, közösen a párunkkal, időt, minőségi időt tölteni a gyerekeinkkel és ha tudunk - tudjunk - én időt sűríteni a napunkba, töltődni, kikapcsolódni. Ez a kb. három óránk maradt a családi helytállásra, de ekkor meg is kell mutatnunk, hogy helyt állunk. Legények vagyunk a gáton, és méltó párjai, velünk közösen munkálkodó feleségünknek.
Mielőtt továbbmegyek, egy őszinte jótanácsot szeretnék adni Imrének. Egyenesen, keményen, őszintén. Imre! Ne vesd meg a férfit! Egyetlen egyet se. Ha meg akarod nyerni magadnak, ne tedd. Ez nem férfimotiváló. Szerintem. Vadaskert meg vadász. Említed. Aztán rögtön kiderül, hogy ez egy gyenge férfi, aki vadászik csak, és nem udvarol. Nem ezeket a férfiakat akarod megnyerni magadnak? Ekkor legalább te ne zrikáld őket! Tisztelettel, megértéssel mondj kritikát, ne úgy, hogy érezni lehessen mennyire megveted és lenézed ezt az életformát. Valahogy eljutottak ide a férfiak. Oka van, ha az eredmény nem is szívderítő. Tiszteld, kérlek ezt. Külső és belső okai vannak ennek. Tisztelet, megértés, szeretettel kimondott őszinte szó. Ha már férfimotivátor vagy. És nem a fenti az egyetlen eset, ahol rejtetten érződik a lenézésed a mai, modern férfiakkal szemben. Akiket el akarsz érni, akiket motiválni akarsz. Mert szeretem amit teszel, azért írtam le ezt a bekezdést. Szeretni és tisztelni kell a tévelygő férfit is, akkor talán megnyerjük. Nem a tévelygését - őt szeretjük. De szeretjük.
Amúgy nagyon igaz gondolatnak tartom a könyvben, hogy a családban a második, harmadik gyerek a férfin múlik. Ha megbízható, ha segít otthon is, ha dolgos, törekvő, törődik a gyerekével, akkor a nő rá meri bízni magát. Akkor vállal több gyermeket is. Ez szerintem nagyon igaz. Avagy az út, ahogyan elnyerhetjük a nő tiszteletét: álljunk mellette megbízhatóan, szilárdan, dologra foghatóan és ő cserébe ránk bízza magát, és fel fog nézni ránk.
Hölgyeim! Ezt meg is kell viszont tenni, és éreztetni, kimondani. Egy férfinek ez rengeteget jelent. Szüksége van rá. Ha megkapja, sokkal szívesebben áll helyt. Na jó, nem a saját gondolataimat írom ide, inkább tovább ismertetem Imréit.
Nagyon tetszett, hogy milyen széles látókörű perspektívából építkezik Imre, mennyire nagy ívű tervei vannak a társadalom részleges átalakítására, a fiúk/férfiak és rajtuk keresztül a nők megerősítésére. Ugyanis a könyv utolsó részében a fiúkról is beszél. Iskolai hátrányaikról, a férfi tanárok hiányáról, veszélyeztetettségéről. Pedofília vádja, karaktergyilkosságok, fegyelmezési lehetetlenség és alacsony fizetés - ezzel mind szembe kell néznie egy mai férfitanárnak. Tényleg csak a legfanatikusabbak maradnak a pályán, aminek egy egész társadalom látja kárát.
Szintén nagyon fontos gondolata a könyvnek, hogy a fiúkat a családi életre is fel kell készíteni, amit a mai iskolák nyújtanak, az kevés - az csak termelő erővé fejleszti őket. Ez nagyon kevés.Ugyanakkor a szülőknek kell lehetőséget biztosítani, hogy erre felkészíthessék a fiaikat.
Fontos a közös kulturális gyökér, a multikulturalizmus nem segít, pl. a férfiak és nők közelebb kerülésében sem. Ha egyik kultúrában még a nőre nézni is tilos, a másikban pedig akár a meztelenség is természetes, akkor nagy feszültségek keletkeznek az emberek között. A közös kultúra belső törvényeket teremt, de külső törvénykezéssel nem lehet kultúrát teremteni - ahogyan ezt nyugaton próbálják most meg.
Még egy gondolatot szeretnék ideemelni. Más nyelve van a fiúknak, mint a lányoknak. Meg kell szólítani őket ezen, mert a teljesítményük, a motiváltságuk a gazdasági, politikai, honvédelmi és sportéletben egyre hanyatlik. Az iskolaelhagyók főleg ők. Oda kell figyelni rájuk, hogy újra meg legyenek szólítva és akarjanak helytállni.
Imre a férfikérdés részterületét vállalta fel, mint fentebb jeleztem, a kényesebb kérdéseket nem érinti, de amit felvállalt, azt pontosan, hűen, és széles látókörűen tartja is a kezében. Mindenképpen érdemes odafigyelni rá, mert valamennyiük jövőjét érintően vannak remek gondolatai, előrevivő víziói. Ahogy ő írná: hajrá férfiak és hajrá nők! Közösen, együtt..
