Karácsonyra jelent meg Bedő Imre: Teremtő tűz - a férfimotiváció könyve című alkotása. Nagyon tisztelem Imre munkásságát, elhivatottságát, korunk egyik nem vallási prófétájának tartom. DE... Most erről a DE - ről fogok írni.
Imre férfihibáztató? Érti vajon mit jelent a legtöbb férfinak a szexuális frusztráltság, a tisztelet és a felnézés hiánya? És erre rögtön azzal jönni, hogy ezért nyújtani is kell valamit, csak azt az érzést kelti bennem, hogy NEM, nincs meg a szándék a férfiakban megbízni, nincs szándék értékelni őket, csak ostorozásra telik és ez még engem is az incelség felé sodor, vagy a sértődött mgtow - ság felé. Ahol nem akarják megérteni és orvosolni a társadalomtól való sebzettségemet, ott én miért akarjak beállni a sorba? Komolyan: jobb törni-zúzni és lázadni, mint beállni a sorba és kiszolgáltatni magam egy nőnek, aki elutasítja az én férfias igényeimet. Pedig egyébként tetszene amit Imre ír. Vágyom a szövetségre. De valódira, ahol nem csak teljesíteni kell, de megnyugodni és igen - kielégülni is. Testileg, lelkileg, szellemileg.
Szinte semmi szó nem esik arról a könyvben - Imre könyveiben -, mit kellene egy nőnek adnia, tiszteletben, hozzásimulásban egy férfi számára ahhoz, hogy vonzó legyen a férfi számára a családi és házaslét. Állítom, csak munkamániásoknak való az a családkép, amit Imre felvázolt. Ha szeretsz látástól-mikulásig dolgozni, akkor ez a családmodell neked való. Itt a nő milyen áldozatot hoz érted az szóba sem kerül. Neked mire van szükséged, szóba sem kerül. Kötelesség, kötelesség, kötelesség és cserébe önigazultság. EZ a fizetséged. Tulajdonképpen nincsen is szükséged a nőre, mert az csak kellék, hogy alkotó, dolgos hatalmad kinyilvánítsad.
Imre! Most hozzád szólok. Én sebzett férfi vagyok. Az én ideáljaimat a feminizált társadalom sárba tiporta, és félkarú és féllábú óriás vagyok, aki csak így, saját nyomorultságán keresztül képes közeledni a témához. Ahhoz kevés, hogy a fellépésemmel lenyűgözzek egy nőt, ahhoz sok, hogy ezzel meg tudjak alkudni. Ezt kell, hogy értsd, amikor olvasod a recenziómat. Én becsüllek és szeretlek, de gyűlöllek is.
Mert nem adsz orvosságot a fájdalmamra, csak követelmény listával lépsz elém. Én ezt mind akartam, amit a könyveidben leírtál. Cserébe a fejemre nőtt egy nő, aki tévézett, amikor én a munka és a plusz munka után a gyerekeinkkel játszottam, aki a mai napig a pénzemre pályázik (persze én nem tagadom meg tőle, és majd a leendő párom fog ezért hülyének tartani - egy másik nő) aki sértegetett, és érzelmileg bántalmazott, úgy hogy már félve vártuk haza őt a munka után. Akinél az esőben sírva tereltem anyámékhoz a gyerekeinket, mert ott legalább béke volt. Aki mellett megértettem, hogy miért szeretnek egyes férfiak inkább a kocsmában lenni, mint otthon. Szerencsémre én kocsma helyett hívő közösségbe kerültem, ahol értelmes férfiak értettek meg, és segítettek. Talán így bírtam ki ép ésszel a válásomig.
Érted, Imre, hogy sót és homokot szórsz a sebeimbe, mikor vigasztalás és felemelés helyett, megértés helyett ostorozol és követelsz? Megvető jelzővel illetsz minden férfit, aki nem úgy él, ahogy szerinted kellene - de ennek nem lehet más oka is, mint hogy gyermetegek és bugyuták mind? Egyre több férfi beszél a házasság 2.0 - ról, amit emancipált (nem feminista - CSAK emancipált) nők akarnak létrehozni férfiakkal. És ez egyre több férfi számára nem vonzó. A patriarchális házasság igen. Ezért hozatnak aztán keletről nőt maguknak. Egyszerűen az európai és magyar nők el fognak veszíteni minket, ha nem akarnak visszalépni legalább pár lépést a patriarchális viszonyok közé.
Felvilágosult, bécsi fiatalember ismerősöm mondta nekem, hogy boldog, mert afgán lányt vett el feleségül, és ő még tudja hogy kell bánni egy férfival! Tisztelet, elsőbbség, alázat. Nem mint egy mai, osztrák, progresszív nő, aki tele van jogokkal és tesz a kötelességeire, vagy csak azokat tartja meg ami szimpatikus. A gyerekeivel való kötelességeit. A férjével szemben nincsenek ilyenek. Szexelnek, mikor ő akarja, neki kijár a női mivolta miatt a lovagiasság és romantika, de az elsőség, a férje iránti felnézés, tisztelet az nem! Hiszen ő nem elmaradott és középkori!
Bár a jövőképed engem egyébként lángra lobbant, annyira gyönyörű, mélyről fakadó, ősi és igaz. Mert AZ, Imre. A férfi-nő szövetségé a jövő.
De tisztelet, tisztelet, tisztelet és tisztelet a férfiak felé, már csak a lehetőségeik miatt is, amit ki kéne bontakoztatniuk. És a nők férfiak felé való tisztelete hiányzik elsősorban. Enélkül mi értelme van? Önigazult életet élhetek mgtow-ként és incelként is. A magam vállát meglapogathatom így is. Ehhez nem kell család. Sokkal többet kellene beszélni arról, mi kell egy férfinak, és mire van szüksége, mint pusztán arról, mit várnak el tőle. Etetni kell azt az állatot, amelytől munkát, húst, tejet és szőrmét várnak.
