Férfimozgalom: a társadalom Vas Jankója, avagy az igazságot hirdettem a fővárosban

2021. március 26. 18:07 - Toplak Zoli

Ki ne hallott volna már Robert Bly Vasjankó című könyvéről? A mű lényege: a férfi lelke mélyén egy zabolátlan, ősi, természeti erőközpont van, amely felszabadítja a tudatát a női (anyai) elnyomás alól és visszaviszi a természetbe. Férfit farag a fiúból. Olyant, aki állja a kínt, nem fél szembenézni a kockázatokkal, vállalja a konfrontációt és ismeri és használja a saját erejét.

Olyan mint egy büdös, nagy és erős troll.

Persze az ilyen erő mindig nagy kockázatot rejt magában: éppúgy építheti a társadalmat, mint ahogyan rombolhatja. Bölcsesség, alázat és bátorság kell a használatához. Ezek pedig elsősorban tapasztalati úton fejleszthetők. Keveset ér pusztán beszélgetni róla, hogyan kell forgatni egy csatabárdot: meg kell tanulni éles helyzetekben használni. Sebeket osztani és sebeket elviselni. Elvégre nem minden troll szövetséges, és nekik is nagy erejük van. És akkor a ravasz boszorkányokról még nem is beszéltem, akik szintén ott kószálnak ebben a képzeletbeli erdőben és a trollok gyengéire építenek…

A magyar férfimozgalom pontosan egy ilyen troll, vagy másképpen Vasjankó. Az igazság bunkósbotjával üti a társadalmat (főleg a büdös boszorkány feministákat) és tűri annak megvetését és lenézését, látszólagos közönyét. A szándékos, vagy a felszínességből adódó féleértését.

Tegnap pontosan ezt tapasztaltam meg az MTVA székháza előtt, a Kunigunda utcában, ahova azért mentem, hogy számot adjak róla: az idén tíz éves férfimozgalmat pontosan tíz éve ignorálja a magyar társadalom. Főleg a média. Úgy látszik, a haragos férfiakat senki sem szereti, pedig a harag jó része jogos és érthető. Megértéssel, segítséggel erejét lehetne venni ennek a két részt a feminista basztatás miatti és egy részt a többség rideg és szerintem gyáva közönyéből eredő haragnak. Fintorogni, lenézni és félrenézve továbblépni sokkal könnyebb(nek tűnik), mint foglalkozni a férfiak ezen részének haragjával.

Arról, hogy mi történt a Kunigunda utcában, beszéljen ez a közel negyedórás filmecske, amiben a beszédem lényegét vágtam össze. Még gyakorlatlan voltam a nyílt színi beszédben, ezért a minőség miatt az elnézéseteket kérem. Lesz ez sokkal jobb is. Vannak fegyverek, aminek a használatát még én is csak most tanulom.

Az eddigi reakciókról:

Az MTVA egyik portásának nem tetszett, mikor arról beszéltem, hogy mi, férfiak is lehetünk gyengék, sebezhetőek, kiszolgáltatottak. Az viszont tetszett, mikor a több millió magyar férfi napi áldozatáról beszéltem, amit a családjukért és a társadalomért meghoznak.

Egy fiatal nő olyan tiszteletlenül viselkedett, hogy egy gyilkos pillantással elzavartam. Szerencsém volt, értett belőle.

Egy másik fiatal nő, ezt mondta rólam a telefonon a barátjának: “Itt áll egy őrült félnótás és épp balf@szságokat beszél… ” Aztán kikerült a hallótávolságomból.

Egy fiatal srác megállt, és láttam, hogy figyeli mit mondok és hogyan viselkedek. Aztán mennie kellett, jött érte az autó.

Egy középkorú nő iszonyat dühösen álldogált a közelemben, aztán inkább elment a dolgára.

Azt hiszem, Süveges Gergő jött ki a bejáraton, egy rövid pillanatig rám nézett, gondolkozott, odajöjjön-e, de annyi elszánt dühöt és csipetnyi félelmet láthatott a szememben, hogy inkább továbbment. Végül is ő konkrétan nem tudhatta, hogy mi ez és miért csinálom, és belátom: a harag és a kis őszinte félelem nem a legvonzóbb érzelmi kombó.

És végül: egy szemüveges férfi közel jött, megnézte mim van (a molinóm és Maxim, a hangszóróm) látványosan megcsóválta a fejét és továbbment. De jó érzés, amikor a sajátjaim hagynak cserben… Nem baj, Isten szeret és én is Őt. Ez elég. És mivel nincsen több – elég is kell, hogy legyen.

Ogre vagyok, a véremben van akkor is, ha egyébként feminin, érzékeny lelkem van. És egy ogrénak tűnő ogrét valljuk be – nagyon kevesen szeretnek. Könnyebb és gyorsabb megvetni, lenézni és haragudni rá – pusztán mert létezik.

Kis játék a végére, csak mert kedvem van hozzá.