Jelen írás dr Warren Farrell: Miért nem értik a nők, amit a férfiak nem mondanak ki, avagy ki védi meg a férfiakat? c. könyve alapján íródott. (Kossuth, 2012) Az adatok amerikaiak, de elgondolkodtatók hazánkra vetítve is, hiszen azonos kultúrkörhöz tartozunk.

 Igazak a következő statisztikák?

Az ilyen és ehhez hasonló főcímek megnehezítik, hogy a valóságról pontos képet kapjunk:

A nők 50 % - a átélte a testi bántalmazás borzalmait.

A világ női egy emberként szólalnak fel a bántalmazás ellen

Igazak ezek az állítások? Igen. Csak a férfiak tapasztalatairól nem szólnak egy szót sem. A százalékok igazak, csak még nagyobb arányban a férfiakra is! De a férfiak nem emelik fel a szavukat, mint a nők, ők a csendes bántalmazottak. Megerősödik az a vélemény, hogy a férfiak az elkövetők és alig hisszük el, hogy ők is lehetnek bántalmazottak.

 Nos, akik találkoztak a kapcsolati erőszakot mindkét nemre lebontva elemző kutatásokkal, azt találták, hogy a szociálpolitikát nem kell megváltoztatni - az kedvezzen továbbra is egyoldalúan a nőknek. Feltételezték, hogy a nők, mint csoport, nehezebben lépnek ki a házasságból, ezért kitettebbek az erőszaknak. Figyelmen kívül hagyták azokat az adatiokat, melyek szerint a válások 60%-át a nők kezdeményezik, ha gyerekes nőkről van szó, akkor pedig a 65%-át. 

És azt az eredményt is figyelmen kívül hagyták, hogy a bántalmazott férfiak szintén nehezen lépnek ki a házasságból, mert tudják, hogy a gyerekeket a nők kapják, és egyrészt szeretnének kapcsolatban maradni velük, (betoldás tőlem) másrészt félnek, hogy a gyerekek is bántalmazást szenvednek majd.

Az erőszak a patriarchátus eredménye? (Egy rövid videó arról, hogy létezik-e még a nyugati típusú demokráciákban - pl. hazánkban - a patriarchátus.)

 Tény: Azok a leszbikusok, akik korábban férfiakkal is voltak 35 % - uk tapasztalt agressziót bármely korábbi férfipartnerétől, és 45 % - uk csak a mostani női partnerétől. 

Tény: Amikor leszbikus és heteroszexuális nőknek ugyanazokat a kérdéseket tették fel (a kor, rassz, iskolázottság és a társadalmi státusz egyeztetésével) a heteroszexuális nők 9 % - a állította, hogy partnere, akivel randevúzott megerőszakolta, a leszbikusok 7 % - a mondta ugyanezt partnernőjéről. Statisztikailag a különbség nem releváns.

Az erőszak az erő vagy az erőtlenség eredménye?

A feministák szerint a férfiak azért agresszívak a nőkkel szemben, mert úgy vélik előjogaik vannak. 

Valójában azonban a nők, ha bántalmaznak olykor az erő, olykor az erőtlenség pozíciójában vannak. Van úgy, hogy mindkettőt egyszerre tapasztalják. Ha férfiak bántalmaznak, sokkal valószínűbb, hogy az erőtlenség pozíciójában vannak. 

A bántalmazás során az erőtlenséget próbálják meg egy pillanatnyi fellángolással ellensúlyozni. Kompenzálnak. 

Farrell magyarázata - a nőkkel kezdi.

Az idős nők négyszer gyakrabban bántalmazzák a férjüket, mint fordítva. Sokszor a férfi az idősebb, és felesége gondja, hogy mindkettejükről gondoskodjon. A feleség sokkal jobb erőben van, és sokkal inkább bántalmazza férjét, mint fordítva. Kétségtelenül ő is érzi, hogy nincsen ereje mindkettejük ellátásához.

Egy bizonyított új kutatás szerint mely a gyerekbántalmazásokról készült, az anyák 58% - a, míg az apák 16 % - a bántalmazta gyermekét, együtt pedig 13 % - ban tették ezt.  

Háromféleképpen értelmezhetjük ezt: az anyák így gyakorolnak hatalmat gyermekeik felett, így fejezik ki tehetetlenségüket, vagy mindkettő.

Miért van az, hogy a nők inkább bántalmazzák a tehetetlen férfiakat, míg a férfiak inkább védik és segítik a tehetetlen nőket? 

A nők ilyenkor úgy látják a férfiakat, mint akik már nem képesek ellátni az ő védelmüket, és az ösztöneik azt sugallják, hogy szabaduljanak meg az ilyen férfitól. Évezredeken át a védelemre képes férfiakkal házasodtak össze a nők, képesek kiszűrni, melyikük képtelen erre. A bántalmazásuk ösztönös: ha a férfi tehetetlen, a nő is annak érzi magát.

Tehát a nők esetében az erő és az erőtlenség ill. ezek kombinációja okozta az erőszakot.

Nézzük a férfiakat! Az Amerikai Pszichiátriai Társaság hivatalos lapja a Journal of Consulting and Clinilcal Psychology 1977 - ben azt találta, hogy a férfiak által elkövetett erőszak inkább a tehetetlenség érzéséből születik. Kísérői közt a munkanélküliség, az alacsony iskolai végzettség, alacsony szociális támogatás, drogok, személyiségzavarok és depresszió található. Ezek a tehetetlenség indikátorai.

A férfiak nagyobb fizikai ereje miatt úgy tűnik, hogy az erőszak oka ez. Valójában a férfiak a nők védelmében használják erejüket, s nem ellenük. Amikor ez az erő összeroskad, akkor valószínű, hogy a férfi erőszakos lesz egy nővel szemben.

Ha a férfiak azt tanulták, hogy "sohase üss meg nőket" akkor miért bántalmazzák mégis őket?

Ha egy férfi támadva érzi magát a párja által, akkor védekezni kezd az ellen, akit védenie kellene. A feleség lassan elveszíti női státuszát. A védelmező ösztön erejét veszíti, a férfi tudathasadásos állapotba kerül: védelmez és védekezik. Viszont amikor a férfi védelmező ösztöne gyengül, akkor a nő szeretete is gyengül: egy irracionális félelem veszi át a helyét - ezzel próbál a nő védekezni. 

Még egy konfliktus keletkezik ilyenkor: ha a férfi nem üt vissza, beáll az a helyzet, hogy a nő pedig lenézi azt a férfit, akit csak úgy odébb tud lökni. Néha provokálja a férfit, hogy feltüzelje azt az erőt és szenvedélyt, amit még mindig többre tart, mint a szétesettséget. 

Olyan tekervényes tánc indul be ilyenkor, ami mellett mély hiba csak az egyik oldalt vádolni bármivel.