Jelen írás Warren Farrell: Miért nem értik a nők, amit a férfiak nem mondanak ki, avagy ki védi meg a férfiakat? c. könyve alapján készült. (2012, Kossuth kiadó)

1. A házimunka szó gyakorlatilag egy szexista szó.

Ha egy férfi ezt a szót hallja, nem fog előbukkanni az elméjében az edzéssel, a játékkal, a házalakítással vagy vezetéssel töltött idő. 

A kategóriák sem elég konkrétak. A tisztítás szó például nem juttatja a férfi eszébe az ecsetek, vagy az eresz kitisztítását. A bevásárlás szó pedig a deszkák, gépek, számítógép vásárlását, vagy a nagy tömegű bevásárlást (amihez ő is kellett, mint öszvér és sofőr) nem hozza elő a férfi memóriájából. 

A férfimunkák szezonálisak, ha a kérdező júliusban kérdez, a férfi esetleg nem gondol a hólapátolásra. Sőt, mivel projektről projektre változnak a férfiak házimunkái, könnyebb azokat évszaktól függetlenül is elfelejteni.

2. A tipikus nap csalása

A "Második műszakban" Hochschild azt kérdezte a férfiaktól és a nőktől, hogy: "vissza tud emlékezni egy tipikus napjára"? Mint láttuk, ez így nem korrekt a férfiakkal szemben, mert az ő munkáikat akkor kell elvégezni, amikor éppen szükség van rá. A tipikus nap-ba nem sorolhatók bele.

A wc-t akkor kell megjavítani, amikor rossz, nem naponta. A füvet akkor kell lenyírni, amikor nagy, nem naponta, stb.

3. A napló jóakaratú negligálása.

A napló módszert tartják az ilyen felmérések legjobbikának, mert ebben óráról órára le kell írni, mit végzett az alany. De gyakran a férfiaknál pl. ilyen bejegyzés olvasható: du 5 és 7 óra között a nagyszülőket látogattuk meg. Közben nem írja le, hogy ő vezetett, ő tankolt, és ő cserélt kereket esetleg. Három tevékenység elveszik a felmérésben. Ezért célszerű használni Farrell férfiházimunka listáját, hogy a férfiak tudattalan hozzájárulását segítsen tudatossá tenni. 

4. Nők közötti interjúk

A legveszélyesebb hiba, ha csak nőket kérdeznek meg a felmérésekben. A Women's Sport Foundation felmérésében pl. így történt. Mintha a kormánypártokat vagy kizárólag az ellenzéket kérdeznék meg, hogy ki dolgozik többet az országért.

Nézzük meg alaposabban Hochschild statisztikáját! Feminista statisztikákra sajnos jellemzőek az ilyen tulajdonságok.

Hochschild szerint a férfiak 17 perc házimunkát végeznek naponta. Valójában 1965 - ben másfél órást dolgoztak munkanapokon otthon a férfiak, hétvégén viszont már három órát. (Amerikai adat.) Azóta ez a munka csak több lett. 

A 17 perc úgy jött ki, hogy Hochschild nem vette figyelembe egyrészt a hétvégi munkákat, másrészt a javító, illetve számlabefizető, és egyéb adminisztratív munkáikat. Ezenkívül a gyerekgondozási munkákat sem vette figyelembe. (Így mondjuk nem nehéz a nőket a férfiak ellen hergelni.) 

Hochschild számos más dologban is képmutató volt, a legotrombábbak (és ilyenek védik a nők jogait!): 

- soha nem mondta el, hogy az általa idézett tanulmány szerint is a nők összmunkaideje kevesebb volt, mint a férfiaké

- John Robinson tanulmányára hivatkozik, mely szerint a férfiak nem dolgoznak ma sem többet otthon, mint a hatvanas években. Farrell utána nézett, és pont az ellenkezőjét állítja ez a tanulmány. A nők ma sokkal kevesebb háztartási munkát végeznek, a férfiak viszont többet. Pl. 65' és 85' között a férfiak házimunkája 147% - kal növekedett.

A gond a "nő mint áldozat" (mármint a férfiak áldozata) hozzáállásban van. Ez az érzés hagy tartós nyomot bennünk, az ilyen egyébként hamis és hazug tanulmányok után. Farrell megmutatta több vezető feministának is az adatmanipulációt, erre azok nemhogy belátóbbak és megenyhültebbek lettek volna a férfiakkal szembe, hanem szemére vetették, hogy hogyan hihet a férfiaknak? Vagyis a "tohonya férfiak" gyalázása helyett átváltottak a "hazug férfiak" lemezre. 

Farrell utánanézett annak, hogy igaz-e, hogy a férfiak hazugok, vagyis eltúlozzák a házimunkával töltött idejüket. Azt találta, hogy a nők háromszor annyi gyerekgondozási időt vallanak be, mint amennyit a naplóikba feljegyeznek aztán. A férfiak viszont feleannyi időt vallanak be a javításokra és a karbantartásokra, mint amit végül feljegyeznek a saját naplóikba.

A nők a munkahelyükön munkával töltött idő hosszát is heti hat órával értékelték túl jobban, mint a férfiak. 

Egyébként a nők nem hazudtak - tévedtek csak. Egy óra sütés, mosás, gyerekgondozás és mosogatás ugyanis nem négy óra a valóságban, tekintve hogy a sütő, mosógép és mosogatógép önállóan is elvégzi a dolgát. (Férfiaknak köszönhetően.)

Amúgy a férfiak sem feltétlen szerények - egyszerűen másként ítélték meg magukat. Akik heti 30 órát vagy annál kevesebbet dolgoztak, azok gyakran vallották magukat munkanélkülinek.