Jelen írás dr Warren Farrell: Miért nem értik a nők, amit a férfiak nem mondanak ki, avagy ki védi meg a férfiakat? c. könyve alapján íródott. (Kossuth, 2012) Az adatok amerikaiak, de elgondolkodtatók hazánkra vetítve is, hiszen azonos kultúrkörhöz tartozunk.

Nem úgy van, hogy a férfiak többször ölik meg a feleségüket, mint a feleségek a férjüket, ezért a támadások félelmetesebbek a nők számára?

Először nézzünk egy a reklámtanács által helyben hagyott reklámot, mely rávesz minket, hogy a manipulált statisztikát higgyük el és ne a valóságot.

 Az a nő, aki épp most házasodik, és meglátja ezt a plakátot, az az érzése támadhat, hogy élete egyik legboldogabb élménye élete leghalálosabb élményévé is válhat idővel. Nem fog a statisztikák mélyére nézni. Nem fogja megtudni, hogy manipulált adatokkal őt is manipulálják. A nők látványos megfélemlítése és férfiak ellen hangolása zajlik - amit meg kell állítani a valós adatok hangoztatásával. 

Valójában 54 000 000 férjezett nő él az USA - ban, és évente 900 - at gyilkol meg a férje. Bár a reklám azt sugallja, hogy a férjezett nőket ölik meg 42 % - ban, valójában azonban a meggyilkolt nők 42% - át teszik ki a férjük áldozatai.

A két nem tagjai közel egyenlő arányban gyilkolják meg egymást, a feministák mégis a férfiakat igyekeznek kizárólagos elkövetőkként beállítani. Így aztán nincsenek menedékházak férfiaknak és a segélyvonalak is nők számára adnak segítséget. (Hazánkban a NANE áldozatsegítői több ízben a neme miatt utasítottak el bajban lévő férfiakat!)

Nincsen adat arra vonatkozóan, hogy melyik nem tagja gyilkol többször (házastársát) de valószínű, hogy a nők azok. A férfiak általában maguk követik el a tettet, ezt könnyű felfedezni. A nők azonban mérgezhetnek is (a férfiak szúrnak, ütnek vagy lőnek), bérgyilkost is fogadhatnak, vagy a barátjukat kérik meg a gyilkosságra. Utóbbi kettő többszereplős gyilkosságnak minősül, ha felfedezik, és nem a női statisztikát rontja. Holott az FBI adatai szerint ilyenkor négyszer annyi az áldozatok közt a férjek száma, mint a feleségeké.

A hivatalos adatok (a házastársi gyilkosságok 42% - át követik el nők) a többszereplős gyilkosságok adatait nem tartalmazzák. 

Ha az áldozat nő valószínűbben derül ki a gyilkos személye (legtöbbször a felindult férj aztán magát is megöli, mert úgy érzi, őt senki sem szereti), mint ha az áldozat férfi. Utóbbi esetben nagyon sokszor a gyilkosság oka - nyereségvágy (pl. biztosítási összeg megszerzése.) 

A női házastársi gyilkosokat 13 % .- ban mentik fel, míg a férfiakat 1 (azaz egy) % - ban. A kiszabott börtönbüntetések is háromszor hosszabbak a férfiak esetében: 17, 5 év a 6,2 évvel szemben. 

Ha a nőket csakis ártatlannak tudjuk elképzelni a jogegyenlőség is sérül. 

A kapcsolati erőszakot a nők olyan kifinomult módszerekkel űzik, hogy az hivatalosan nem is számít kapcsolati erőszaknak.

A női módszerek kapcsolati erőszak esetén.

 A férfi önérzetének megtörése hamis vádakkal vagy bántalmazással. 

Csak össze kell írni a férfi erőszakoskodásainak számát és módját. És itt határ a csillagos ég, csakis a nő fantáziája szab határt a hamis vádaknak. Távoltartást eszközölhet ki a férjével szemben, megszerezheti a gyerekeket (egyrészt mert erőszakosnak állítja be, másrészt a távoltartással eléri, hogy a gyerekek vele éljenek, és a stabilitásra hivatkozva a bíróság ezt akarja majd fenntartani) és végül: a férfi hírnevét és karrierjét is tönkre teheti.

A férfi szerethetőségét a keresőképessége jelenti, ha a hírneve megroppan, abba sok férfi belerokkan. Öngyilkos lesz esetleg infarktusban meghal. Ezek azonban nem számítanak a nők által elkövetett gyilkosságok közé.

Birtokháborítás és szakmai ellehetetlenítés

A férfi munkájának lerombolása nem olyan, mint egy láthatatlanul maradó bántalmazás? Egy élet munkája lehet benne. Ha egy filmben a feleség tönkreteszi a férje javait (pl. First Wives's Club) a közönség és különösen a nők megéljenzik ezt. 

Lelki bántalmazás

Úgy tűnik, ma ez még csak akkor fontos, ha a nők az áldozatai. Holott a lelki bántalmazás, tekintve, hogy a kommunikáció a nők területe, tipikusan női eszköz.

A szerző harminc éves tapasztalatai szerint a nők és férfiak másképp bántják egymást. Pirruszi győzelmeket aratnak egymás felett. A férfiak eltemetkeznek a munkába, átrendezik a garázst, eltűnnek egy üveg mélyén, a tévé előtt, az újság mögött, állandóan sportműsorokat bámulnak, esetleg szerencsejátékoznak. A nők a pénzt költik, zsémbelnek és manipulálnak, szerelmes regény mögött hárítják a szexet. Mindkét nem egyforma gyakorisággal tart szeretőt.

Sokszor a partnerek nagyon is tudják milyen érzékeny pontra kell verbális ütést gyakorolniuk. A másik szívét törik össze - és ez lehet keményebb, bár kevésbé látványos, mint egy pofon. 

Elsősorban tehát ne a bántalmazásra és az áldozatokra figyeljünk, hanem a módokra, melyekkel elmélyíthetjük az együttérzésünket illetve kifejezhetjük az egyet nem értésünket. 

A feminizmus egyfajta női maffiává vált Amerikában, ahol az ártatlanság vélelme miatt a bűnös nők is megúszhatják az igazságszolgáltatással való összeütközést. Így a nők által bántalmazott nők, férfiak és gyerekek jogai csorbulnak, méghozzá számottevő mértékben. 

Ha nem vesszük komolyan, amikor egy nő bűnt követ el, akkor a nő sem fogja komolyan venni a bűne súlyát! 

A jog jobban védi a nőket, mint a férfiakat (Link a magyar helyzetet taglaló cikkhez)

 (Ugyan ez a rész inkább az USA - ra jellemző, de álljon itt, mert mint a fenti link mutatja, mi is hasonló pályán mozgunk, ráadásul a még nem teljesen elvetett Isztambuli Egyezmény kifejezetten ilyen helyzetet teremtene - a blogger.)

Tény: Evelyn Humphrey részegen egy pisztollyal megölte az élettársát Albert Hamptont. Azt mondta, a férfi előző nap nagyon durva volt vele. A férfi már nem védhette magát, a nő pedig a "megvert nő szindrómára" hivatkozott. A legfelsőbb bíróság felmentette őt. Mivel nincs "megvert férfi szindróma" ezért az USA alkotmánya szerint a "megvert nő szindróma" alkotmányellenes. Ha megengedjük, hogy egy nő önvédelemre hivatkozzon, miközben nyugodtan elmenekülhetett volna, gyakorlatilag megengedtük neki, hogy öljön. Ilyet egy férfi nem tehet. 

A "megvert nő szindróma" sérti a Tizennegyedik kiegészítést, mely egyenlő védelmet biztosít minden állampolgárnak. Ha azt, hogy így a nők büntetlenül ölhetnek, összevetjük azzal, hogy hasonló bűncselekményekért a férfiak szigorúbb büntetést kapnak, akkor az üzenet világos: "Férfiak, ti nem vagytok olyan értékesek, mint a nők - ti csak a másodosztályban játszotok."

A "megvert személy szindróma" lenne a megoldás? Az szabad családirtáshoz vezetne. Bárki hivatkozhatna bárkivel szemben bármikor jogos önvédelemre, gyermekek szüleikkel szemben, idős szülők gyerekeikkel szemben...