Jelen írás dr Warren Farrell: Miért nem értik a nők, amit a férfiak nem mondanak ki, avagy ki védi meg a férfiakat? c. könyve alapján íródott. (Kossuth, 2012) Az adatok amerikaiak, de elgondolkodtatók hazánkra vetítve is, hiszen azonos kultúrkörhöz tartozunk.

Ki bántalmaz kit?

Ha csak a rendőrségi jelentéseket nézzük, akkor úgy tűnik, hogy a kapcsolati erőszak 90% - át a férfiak követik el nők rovására. Más lesz azonban a kép, ha a férfi önsegítő csoportokat is megnézzük. A kapcsolati erőszakban érintett férfiak csupán 6% - a vallotta azt, hogy ő kezdeményezte az erőszakot. 81% azt mondta, hogy a felesége kezdte, és 13% -uk mondta, hogy közösen kezdték.

Kinek higgyünk? 90% vagy 6%?

A megoldás: mindkét nemre kiterjedő felmérés készítése, országos mintán. '75 - ben elkészült az első ilyen és a kutatók: Suzanne Steinmetz, Murray Strasus és Richard Gelles alig hittek a szemüknek - a férfiak és nők közel azonos mértékben ütötték meg egymást!

Azóta sok kutató ellenőrizte és újra felvette az adatokat, köztük sok feminista is, de két dolgot mindig ugyanúgy találtak.

A férfiak és nők egyforma gyakorisággal verik egymást, vagy a nők kicsit gyakrabban, mint a férfiak. A nők gyakrabban kezdeményezik az erőszakot, főleg ha komoly erőszakról van szó. Ezeket maguk a nők is elismerik. Végül a nők gyakrabban kezdeményeznek olyan komoly erőszakot, amelyet nem viszonoznak.

Egyébként az, hogy a férfiakkal szemben a nők gyakrabban használnak komoly erőszakot, nem feltétlenül jelenti azt, hogy a férfiak komolyabban sérülnek meg. Hogy ki sérül komolyabban, arról ma még nincsen megbízható adat.

Magyarázat: 1991 - es adatok. A "súlyos erőszakot" Murray Straus Konfliktus eljárásmód skálája alapján határozták meg. Súlyos az erőszak, ha rúgás vagy harapás történik, ha tárggyal vagy ököllel ütnek meg valakit, ha módszeresen összevernek valakit, ha késsel vagy lőfegyverrel fenyegetik, illetve ha megszúrnak vagy megsebeznek valakit.

Forrás: National Alcohol and Family Violence Survey (1992), reprezentatív kutatás 1970 személyen. Az Institute for Survey Research (Temple University) Lásd: Murray Straus és Glenda Kaufman Kantor, "Change in Spousal Assault Rates from 1975 to 1992. Három, egyesült államokbeli országos felmérés összehasonlítása, amit a 13. Szociológia Világkongresszuson mutattak be - Bielefeld, Németország, 1994.07.19.

Noha a súlyos férjbántalmazás kétszer gyakoribb, mint a súlyos feleségbántalmazás, mikor olvastunk ilyen főcímet: "Súlyos férjbántalmazás történt"?

A szerző (Warren Farrell) kapcsolatba lépett a Nők Nemzeti Szervezetével (NNSZ) Amerikában, hogy megkérdezze, tudnak - e olyan kutatásról, mely a témában készült, mindkét nemre kiterjedt és azt hozta ki, hogy a férjek bántalmazzák többet a feleségüket. Egyetlenegyről sem tudtak. Állításukat, hogy a nőket bántják többet, csak a Bűnügyi áldozatok országos felmérése alapján tudták alátámasztani. Ez viszont nem a kapcsolati erőszakról szól, hanem, mint azt a neve is mutatja, bűnügyi statisztika. 

Ez gond. Ha egy férfit megkérdeznek, hogy a nő megtámadta - e, a feleségére gondol. Ha megkérdik, hogy megtámadták - e őt egyáltalán egy bűnüggyel kapcsolatban, akkor olyanokra gondol, akik nem a felesége. Egész egyszerűen a kapcsolati erőszak statisztikáiban több férfi vallja magát áldozatnak, mint a bűnügyi statisztikákban.

A nőket arra tanítják, hogy ha valaki megütui őket, az bűnügy. A férfiakat még nem tanítottuk meg, ha otthon éri őket bántalmazás, az is bűnügy. Innen a különbség.

Másrészt mindkét nem leértékeli a férfiak sérüléseit. Akkor is, ha azok ugyaniolyan súlyosak, mint a nőké. Az USA Igazságügyi Minisztériumának felmérése szerint a válaszadók 41%-a tartja kevésbbé súlyosnak, ha a feleség szurkálja halálra a férjét, mintha fordítva történik ugyanez. Holott az áldozatok ugyanúgy halottak. 

Másrészt pontos kérdésekre van szükség: megverték-e már? kérdésre a férfi sokszor akkor is nem-mel felel, ha még látszanak a felesége ütlegelésének nyomai rajta. A megütötték már serpenyővel, kérdés viszont eszébe juttatja a férfinak, hogy a felesége áldozata is lehet.

A gimnazista lányok négyszer valószínűbb, hogy erőszakot kezdeményeznek a fiúkkal szemben (5,7 % az 1,4 % - kal szemben.)

A felmérések átlaga azt mutatja, hogy a nők 40 % - al valószínűbben lesznek erőszakosak, mint a férfiak. Ha a kérdések pontosak, akkor mindkét nem képviselői azt mondták, hogy a nők háromszor gyakrabban ütötték meg, rúgták meg, vagy vágták hasba a férfiakat, mint megfordítva. 

Ha egyoldalú az erőszak, akkor azt általában a nők kezdeményezik. Egy 500 egyetemi hallgatón végzett felmérés szerint háromszor valószínűbben kezdeményeztek egyoldalú erőszakot, mint a férfiak.