A férfiasság veleje a virtus. A küzdő potenciál, amellyel építjük a világot, illetve meghódítjuk a nőket. Itt és most csak a világépítő részével foglalkozom. Mit kezdjünk vele, egyáltalán jó nekünk, hogy van? Nem kéne kiirtanunk magunkból, lelkileg és fizikailag is akár kiherélni magunkat? Hisz vannak férfiak, akik visszaélnek a férfias erejükkel és bántják a gyengébbet!
Nem bonyolult a válasz. Nézd meg a videót, és megtudod mi az.
“A férfihatalom mítosza” címmel, 1993-ban megjelent, a férfimozgalomra nagy hatással bíró könyvében Warren Farrell arról ír, hogy miért téves az a feltételezés, hogy a férfiak birtokolnak minden hatalmat és rámutat arra, hogy milyen rendszerszintű társadalmi hátrányokkal néznek szembe a férfiak. A könyv figyelemreméltó, érdekes és elgondolkodtató felvetéseiből válogattunk.
A nők a világ “niggerei”?
Érdekes összehasonlítást végez a néger rabszolgák és a férfiak közt. Teszi ezt azért, mert a feminizmus korábbi hullámaiban a nőket
nevezték a világ niggerjeinek. Figyelem, Hölgyeim! Warren Farrell itt alapvetően a feministákkal vitázik, azok elterjedt felvetéseivel, elterjedt nézeteit igyekszik megcáfolni. Nem a hétköznapi nők kritikájának szánja alapvetően.
Nem sorolom a példákat végig, csak párat említek:
– A rabszolgák ha fehéreket láttak a közelükben, át kellett adniuk az ülőhelyüket.
– A férfi, ha azt akarja, hogy udvariasnak és ne bunkónak nézzék, át kell adja a helyét a nőknek.
– A rabszolgák végezték a legveszélyesebb munkákat.
– A férfiak végzik a legveszélyesebb munkákat. Még azóta is, mindig.
– Az Apartheid rendszer a bányába küldte a négereket gyémántokért.
– Sok férfi keményen dolgozik különféle bányákban, hogy gyémántot vehessen választott nőjének.
– A feketék sokkal valószínűbben lesznek hajléktalanok a fehéreknél.
– A férfiak sokkal valószínűbben lesznek hajléktalanok a nőknél.
Kétirányú szexizmus
“Azt sugallom, hogy ez a szexizmus (a történelmi) két irányú út volt? Azt gondoljuk a szexizmus az az, ami évszázadokon át megfosztotta a hatalomtól a nőket a férfiak javára. Valójában egyik nem sem rendelkezett hatalommal évszázadokon át. Szerepeik voltak.” – írja a szerző.
“A nő szerepe: hozz létre családot! A férfié: védd meg a családod! A nő szerepe: állítsd elő az élelmiszert! A férfié: szerezd meg az élelmiszert! Amennyiben mindkét nem korlátozva volt a szerepei által, ezt nem túl pontos szexizmusnak hívni, ezek inkább nemi szerepek. Nem szexista, hanem biszexista (mindkét nem felé szexista) világban éltünk.”
A technológiai fejlődés
Azért elgondolkodtató, hogy a technológiai fejlesztéseket, amelyek nagyon sokszor a nők életét teszik elsősorban könnyebbé (például háztartási gépek) mind férfiak hozták létre. Egy férfit például a mikrohullámú sütő fejlesztésekor figyelmetlenségből megfőztek így. Hogy orvosi ellátások, gyógyszerek fejlesztésénél a háborús időkben mennyivel gyakoribb volt, hogy férfiakon kísérleteztek, de az eredményt már mindkét nem élvezhette. Ha a kísérlet nem sikerült, a kísérleti alany (a férfi) gyakran belehalt. Gyakran hangoztatott feminista érv, hogy “a nő teste, a nő választása” – meg akarja – e szülni a gyermekét, vagy elveteti. A lehetőséget e jog gyakorlására férfiak teremtették meg: biztonságos abortuszt, és biztonságos születésszabályozást.
Ha egy férfi beteszi a péniszét egy nőbe, gyakorlatilag az életét helyezi a kezébe. Miért? Egy férfi és nő lefekszik egymással a nő azt mondja védekezik. A férfi hisz neki. Szex. Ha mégsem védekezett a nő, akkor a férfi boldog apa lehet 18 évig. Esetleg csak a csekkjeivel, de akkor is.
Ha a férfi használt óvszert, de a nő később azt mondja, mégis megfogant, akkor dönthet arról, értesíti -e a férfit, hogy van egy gyereke, vagy nem értesíti. Dönthet arról abortálja-e (a férfi tudta nélkül) a magzatot, esetleg megszüli a gyereket, és titokban örökbe adja – e? Vagy felneveli a gyereket egyedül, és a férfival csak a számlákat fizetteti-e meg, vagy neveli a gyereket egyedül tíz évig, majd értesíti a férfit, hogy van egy gyereke immár tíz éve, és akkor most visszamenőleg fizesse ki a számlákat. Ez odaát az Egyesült Államokban mind törvényes. “A férfi (ak által kitalált) technológiák és törvények felszabadították a nőket a női biológia sorsmeghatározó terhei alól, és a női biológiát a férfi sors meghatározójává tették.”
Az elvált férfiak problémái
Sok nő őriz haragot a lelkében, mert eldobhatónak érzi magát, különösen válás után. Hisz melyik férfi választana egy negyvenes nőt a gyerekeivel, ha választhat még szabad húszas éveiben járó nőt is?
Csakhogy, mikor egy elvált férfi összejön egy hasonlóan elvált nővel (és a nő gyerekeivel), akkor az anyagi terhei nem egyszer jelentősen megnőnek. Hiszen van kötelezettsége a saját gyermekei felé, de az új kapcsolatban is számítanak rá, mint a közös költségek egyik viselőjére. Volt már nem egyszer, hogy emiatt ment szét egy új kapcsolat, mert a férfi nem tudott annyit dolgozni, hogy mindenhova elég legyen a pénze, és az az igénye akkor még sehol sem volt, hogy ő is szeretett volna szeretve lenni.
A szakítás után az elhagyott nő pedig mélyen megbántódott, mert úgy érezte nem tartja a férfi őt elég értékesnek.
Mintha a nők változtak volna a korral, de a férfiak nem. Az az igazság, hogy a válás megváltoztatja a nő világát, (főleg Amerikára igaz így) mert megváltozik a bejövő pénz mennyisége. Viszont a férfiak nem változnak, mert az ő szerepük nem változik. Pénzt kell termelniük:
A házasság
A szerző megkülönböztet kétféle házasságot, és ezekre aztán sokszor hivatkozik.
Az Első Fokozatú házasság (amely évszázadok óta létezett) célja a túlélés. A Második Fokozatúé (amely főleg a II. világháborút követően terjedt el) a beteljesülés.
Az Elsőben férfi és nő házasodik, hogy egészet alkossanak. A Másodikban két egész házasodik, hogy összhangot alkossanak.
Az Elsőben a nő gyereket nevel, a férfi pénzt termel. A Másodikban mindenki neveli a gyerekeket, és mindenki termel pénzt.
Az Elsőben a gyereknemzés kötelesség. A Másodikban lehetőség.
Az Elsőben a szerepek fel vannak osztva. A Másodikban a szerepek hasonlítanak egymásra.
Az Elsőben a nő kockáztatta az életét a szüléskor, a férfi a háborúban. A Másodikban a szülés kockázatmentes és nincsenek háborúk.
Az Első kitart, míg a halál el nem választ. A Másodikban együtt vannak, míg a tartós boldogtalanság be nem üt.
Az Elsőben senkinek sincsen házassági szerződése, a Másodikban mindkét félnek lehet.
Az Elsőben a nő olyan, mint egy tulajdon, a férfi kevesebbet ér, mint a tulajdon. (Remélhetően előbb meghal, mint a tulajdona elvesszen.) A Másodikban a nemek mindegyike egyenlően felelős magáért és a másikért.
Az Elsőben a két nem tagjai alá vannak rendelve a család szükségleteinek. A Másodikban a családi és a személyes igények között egyensúlyra van szükség.
Az Elsőben a szeretet a kölcsönös függésből ered. A Másodikban a választásból.
Szerelem nem feltétel az Elsőben. A Másodikban feltétel a szerelem. (Fizikai vagy szóbeli bántalmazás nem megengedett, elvárás a kölcsönös tisztelet, a közös értékek…)
Az Elsőben a szülői befolyás a párokra elsődleges. A Másodikban a szülői befolyás másodlagos.
Az Elsőben a nők elvárhatták hogy a házassággal megnő a jövedelmük. (Házasság felfelé). A Másodikban egyik nemnek sem kell a jövedelem felénél többet előteremtenie. (Ez Magyarországon nincs teljesen így.)
Régen az I. fokozatú házasságokban nem volt megengedve a válás. Jobban eltűrte a társadalom a házasság melletti viszonyát a férfinak, hisz az nem kockáztatta a felesége és gyerekei anyagi biztonságát.
A II. fokozatú házasságban már létezik a válás, egy viszony megbonthatja a feleség és gyermekek anyagi viszonyait – a közvélemény sokkal elítélőbb a viszonyok tekintetében.
Két alapszabály határozta meg régebben a viszonyokat.
1. a férfinek lehet viszonya, a nőnek nem
2. ha a nőnek mégis volt, rávehette a férjét, hogy támogassa az ő viszonyból származó gyerekét, ellenben egy férfi soha nem vehette rá a feleségét, hogy támogassa az ő viszonyból született gyerekét (ha a saját viszonyából származó gyereket nem támogatta a férfi gyakran lett kiközösítés áldozata).
Az elsőfokú társadalom rendelkezett ez ügyben egy problémával: míg a házasság garantálta a nőnek élethosszig a pénzügyi biztonságot, a férfiaknak nem garantálta a számukra annyira fontos szexuális kielégülést. Ezért volt megtűrt a “Házassági háromszög.” Férj, feleség, szerető.
Ha a férfi gondoskodott a családjáról, de az ő szükségletei nem voltak kielégítve, akkor gondoskodhatott ezekről, a következő feltételekkel: továbbra is gondoskodnia kellett a családjáról, és emellett a gondoskodásába kellett vennie azt a nőt, aki mellett megtalálhatta azt a szépséget, figyelmet, szexuális örömöt és szenvedélyt, ami a házasságából már eltávozott. Így biztosítva volt az akkori egyik legfontosabb cél: a házasság stabilitása. A Nagy Stabilitási Kompromisszum – ahogy a szerző hívja.
Toleránsabbak voltak régebben, az I. fokozatú társadalomban a férfiak iránt, ha azok gondoskodtak a családjukról. Ez volt a legfontosabb kötelessége egy férfinek. A férfidominanciájú politikát is elfogadták az emberek, nem mert férfiaknak kedvezett, hanem mert családokban gondolkozott a nőket és gyerekeket elsősorban beleértve.
Szeretni a másik nemhez tartozókat, szeretni a gyermekeket, ez a II. fokozatú megfelelője a szeretetnek.
A nőknek az a kihívás, hogy eléggé függetlenek legyenek anyagilag, hogy ne kelljen kompromisszumokba belemenni a szeretet terén az anyagi helyzetük miatt.
A férfiaknak a nagy kihívás, hogy megértsék, az I. fokozatú szerepeik (a védelem anyagi és fizikai, testi értelemben) miként választják el őket a szeretettől, az intimitástól, a nőktől, a gyermekeiktől, az élettől.
A férfiak mostani kihívása nagyobb.
A “patriarchátus”, “szexizmus”, “dominancia”, “hatalom” szavak, valójában a férfiak eldobhatóságát takarják?
A hős mint rabszolga.
Van egy régi görög legenda két fiúról, akik teljesítik anyjuk kívánságát, és magukat nem kímélve eljuttatják őt Héra birodalmába. A siker után emlékművet emelnek nekik, és éljenzik őket. Héra, válaszul anyjuk imádságára, hogy a legnagyobb jutalmat adja nekik, elveszi az életüket. A magyarázat szerint így életük csúcsán halhattak meg, nem kellett átélniük az öregséget és a bukást. Érdekes módon nők elé nem tesznek történetet, ahol az apjukat hordozó két nővér, a róluk készült emlékművek előtt halnának meg, legdicsőbb pillanatukban. Ez speciálisan férfitörténet volt.
A férfiakat áldozathozatalra nevelték. Védjék és építsék a közösséget, és speciálisan azt a nőt és azokat a gyerekeket, akik az övéi voltak. A hős olyan valaki aki szolgál és véd. Ennek szolgája, sőt rabszolgája. Az elismerés és dicsőség az a mézesmadzag, ami őt ott tartja. Szeretetet és tiszteletet kaptak ezek a hősök (férfiak) cserébe, mert erejük, idejük feláldozták a család és a közösség oltárán. Az elismerés az, ami a rabszolgát a rabságban megtartja. Azonban bárhogy is nevezzük a rabszolgát, (hős, Férfi, alfahím) az végül mégis rabszolga marad.
A férfiak kevesebbet értek, mint a saját tulajdonuk?
A XV. században az Inkák az üzenetek szállítására nem lovakat használtak. Adtak Koka levelet a férfiaknak (kokaint), amitől gyorsabban és messzebbre tudtak futni, aztán: hajts! Amíg ki nem égtek. A legjobbak fiatalon haltak. A tulajdonként kezelt nőkre ilyesmi sosem várt. A férfiakat semmi és senki nem védte – hisz ők voltak a védelmezők! Használták, kifacsarták őket, majd eldobták.
A XIV. században amikor tombolt a Búbó pestis Európában, a halottakat cipelő emberek (férfiak) jó eséllyel elkaphatták a betegséget. Mégis sok szegény sorú férfi jelentkezett a feladatra, mert bizony jól megfizették. Sokan meghaltak, de a családjukat tudták támogatni.
Összességében el lehet mondani, hogy az Inka hírvivők valóban rendelkeztek a feministák által annyit emlegetett erővel és hatalommal, a pestis hordók pedig a pénzzel. Mindkét csoport tagjai tudták, hogy meghalhatnak, viszont a családjuk élni fog. Ha ezeket a szabályokat férfiak hozták, mit mondjunk azokról a férfiakról, akik ezeket megalkotva végül feláldozták magukat a családjukért?
Az Amerikai Polgárháborúban csak a felső osztálybeli férfiaknak és általában a nőknek nem kellett bevonulniuk. A gazdagabb férfiak pénzzel megválthatták a katonáskodást. Ez azért volt lehetséges, mert nem egyszer olyan gyáraik voltak, melyekre a háborúban szükség volt, így otthon maradhattak és gondoskodhattak ezekről. A nők az elbánásban még jobb helyzetben voltak náluk, mivel nem kellett pénzt fizetniük a háborúból való távolmaradásért.
A férfiak bizonyos szempontból sohasem voltak egyenlőek a nőkkel. Régen a két legnagyobb félelem az éhezéstől és a fizikai támadástól való volt. Egy férfi sem számíthatott egyetlen nőre sem, hogy majd az megvédi őt az éhezéstől, vagy az ellenséges támadástól. Persze ennek is megvannak az okai, miért nem – de a tényen nem változtat. Így nézve a férfiak mindig is másodosztályú polgárok voltak, és a fiúk esetleg előbb meghaltak, mint hogy választójoguk lehetett volna.
Ha a nők néhány medálért kockáztatták volna az életüket az Amerikai Polgárháborúban, akkor azt úgy értelmeznénk, mint az alacsony önértékelés női problémáját. Az alacsony önértékelést pl. Gloria Steinem feminista gondolkodó csak a nők problémájának látja. Az alacsony önértékelés a férfiak problémája is.
Nem olyan világban élünk, amely pozitívan támogatja a férfiakat és a férfiasságot. Olyan világban élünk, amely kritizálja a férfiakat és a férfiasságot. Az alacsony önértékelés és a kritika következménye, hogy a férfiak áldozatai a szexizmusnak és másodosztályú állampolgárokká válnak.
A honvédő katonák tulajdonképpen olyanok, mint Jézus Krisztus, csak hétköznapi formában. Az életüket adják másokért. Ez az ideál a “legsötétebb”, “patriarchális” középkor idején volt a legerősebben hirdetve. Minden vallás nagy hangsúlyt helyez rá, hogy a férfi védelmező és megszabadító legyen. A patriarchális kor vallásos kor volt! Az évszázadok során pedig nagyon ritkán folytattak vallásháborúkat, legtöbbször élték a kereszténység adta békés életet az emberek, és a háborúk nyíltan vagyon és hatalomszerzésről szóltak, vallásos tartalom nélkül. Vagyis a vallás viszonylag kevésszer volt oka konfliktusnak.
De a megmentő férfialakok nem csak a kereszténységből ismerősek: ott van Buddha a buddhizmusból, Síva, Visnu és Krisna a hinduizmusból, a mohamedánoknál Allah. A fiúknak, férfiaknak az üzenet világos: nincs más esély – megmentőnek kell lenni. Jézus tusakodása és vért izzadása a Getsemáni kertben feltárja, hogy az Atya nem vonja vissza küldetését: a kelyhet, mely a megszabadítás áldozatát jelenti, Jézusnak ki kell innia. Ugyanez volt igaz minden férfira a keresztény kultúrkörben. A legtöbb férfi engedelmeskedett neki.
Müller Péter könyve, a Férfiélet, női sors 2013 - ban jelent meg (Rivaldafény). A szerző a férfi és női szerepekkel, a két nem életével foglalkozik, történelmileg és a jelenben is. Erről a könyvről szól ez a recenzió.
A borító. Nekem ez a kor (a francia udvart idézi, élvetegségével és kényelmes erkölcstelenségével) nem jön be, de a kép igen. Férfi diadalmas pózban, hintán kapaszkodva, éppen magáévá teszi a nőt, aki szintén önfeledt átadásban, passzívan tereli párja hímtagját a lényeg felé. Lendületes, kifejező kép, ráadásul egy Férfi és egy Nő van rajta – nekem bejön. A kosztüm másodrangú kérdés.
Vajon Müller Péter miért ostoroz ennyit minket, férfiakat? Azért, mert: jogos? Feleannyira sem! A normálisan élő férfiak tömegeiről miért nem ír, ha a szélsőségről ennyi szót össze tudott hozni? Isten ments, hogy azt mondjam, nincs semmiben igaza! Tényleg megkövezték, megalázták, csonkították, erőszakolták a nőket; egyszer a mai (!) Amerikában teljesen szabad választás elé állítottak kettőt: vagy éhen halnak, vagy engedik, hogy filmre vegyék, amint perverz szexuális aktust hajtanak végre egy lóval, kutyával, sertéssel, akármivel.
De már a csapból is ez folyik. Az efölötti szüntelen jajongással azonban nem lesz kevesebb a borzalmak száma. Nem azt mondom, hallgassunk róla, illedelmesen mosolyogjunk hozzá, de bőven elég szót ejteni róla, keresni a kiutat, és együttérzésünkről biztosítani a szenvedő nőket. Egy könyvbe minek ennél több? Cselekedni, imádkozni már az Életben kell.
És amúgy a bányákban, csatákban, építkezéseken meghalt, megnyomorodott férfiakról miért nem esik szó? Akiknek alig van kapcsolata a saját gyermekeivel, mert a belét is ki kell hajtania, hogy megkapják a csalátagjai, amire szükségük van.
Nagyon-nagyon szépen szeretném megkérni a művész urat, ostorozzon már minket kevesebbet! A szidás nem egy jó nevelő módszer, ráadásul a rosszra rögzíti a figyelmet, és az annál nehezebben múlik! Vigasz kell, bátorítás, nyitott szív a férfiakra, bátorítás, valamint időnként józan és szeretetteljes feddés. Tiszteljük az olvasóinkat, nemde? Nem ecettel kell legyet fogni, ugye? Mézzel jobban megy.
A könyv nekem az első és emancipált, felvilágosult körökben kötelező tízoldalakra rúgó jajongáson túl a „Férfiszem női szem” fejezettől kezdett érdekes lenni. Pl. a Kapitányné alfejezet, a 102. oldalon. Hogy a családfői szerep nem igazán nőknek való. Miii? Csak nem? Hm. Zene füleimnek. Kicsit odébb: mit szeret a legtöbb nő a férfiban: tiszteli őt, bízni lehet benne, határozott. Hölgyeim, ez bejön nekem. De tisztelni igazából csak olyan nőt lehet, aki nem rivalizál a hajó kormánykerekénél…. Azért ezt fontos tudni.
Szó esik lelki önállóságról, pl. a 155 oldalon „Ha anya vagy csak, kevés” alfejezetben. Szívemből egyetértek. Önálló, de nem függetlenségre törekvő férfi és nő tud igazán kapcsolódni. A kérdés a könyv vége felé is előkerül.
Müller Péter mintha időnként behódolna a „nőnek kéne dominálni” ma divatos tévedésének. Művész úr! Ez komoly? Bár azzal egyetértek, hogy az altisztnek van helye a kormányrúd mellett. Összhangra törekedve a kapitánnyal, és a kapitány is figyeljen az első tisztjére, gyengédséggel, finoman bánva vele, gondoskodva róla. Főleg figyeljen azonban: Istenre, a belülről visszhangzó hangra, és a józan eszére! Mert legyen a férfinek Istene, Krisztusa, ha nem hívő, akkor morálja, amihez ragaszkodik. Amiért áldozatot is vállal, amiért nem üvölt együtt a farkasokkal, amiért lehajol a gyengéért, és öntudatosan vállal közösséget az elesettekkel, akiknek éppen leginkább kell az ő férfias ereje. Nem csak a karrier és pénz köti le a figyelmét, és mellesleg a család, hanem erkölcs, etika, hit, segítségnyújtás, adás, a gyengébb tisztelete is, alázat. Egészséges öntudat és önérzet.
Még három dolog a könyvvel kapcsolatban.
Érdekes módon a gyerekekkel való viszonyában Müller Péter tudja azt, amit a férfiakkal szemben nem. „…minden ami az emberben jónak nevezhető, az a megváltott rossz tulajdonságokból születik.” Művész úr! Van tehát okunk reménykedni, bízni az erkölcsileg eltévedt férfiak jövőjében? Én úgy látom, igen. És ön tényleg azt hiszi, a nők annyira angyalok, mint azt leírja? Találkozott már igazi nőkkel? Mert ők mást mondanak magukról. Összességében nem rosszabbak és jobbak nálunk. Egyes esetekben, az más kérdés. Más esetekben pedig éppen gyengébbek nálunk. A női hamisság nehezebben bizonyítható, tudunk róla, de nem mondjuk ki. Szándékosan vakok vagyunk rá, mert a lovagiasságot a vérünkbe nevelték. De attól még ott van a női önzés és gonoszság, hamisság is. Írjon egyszer már erről is! Ostorozza már kicsit a nőket is!
A másik. „A nő szabadsága” a 298-299 oldalon. Egy férfi tangó táncos mesél a táncról és a vezetésről. Meg kell tanulnia nőül. Szerintem is, ma már differenciáltabb a vezetőnek lenni a családban. Ismerni kell a nőt, a családot, annak belső működését, elég időt ott tölteni, tudni mi a jó, mi a rossz – na így működik. Megismerni sajátmagát a férfinek, a saját szükségleteit és vágyait is.
Énnekem tetszik ez az álom, a férfiúi vezetés új módja. Nehéz, de talán kivitelezhető. Már ha van elég idő együtt lenni a nagy hajtásban. De ezt a nőnek is akarnia kell! Meg kell tudnia hajtania fejecskéjét uracskája szava alatt. Ha arra van szükség, akár mások előtt is. Pápá, túlzott női öntudat, felfújt női büszkeség! De nem a jogos önérzet, az ellen nem beszélek. A meggyőződéséhez való hűségről sem. A lelkiismerete a végső ura minden nőnek - és férfinak.
Utolsó. A Bambi jelenet. Láttam ezt a részt a filmben. Szinte túlzó, de a szarvasból akkora erő, méltóság, nemesség, bátorság és önfeláldozás sugárzik, hogy…. hatalmas! Szavakkal kifejezhetetlen. Morus Szent Tamás ilyen a bírái előtt, akik hamis tanúvallomás alapján halálra ítélik, és a legyengült, beteg ember – nincs mit veszítenie – kimondja az igazságot. Meg kell halnia, mert a bűnre nem mondja, hogy az nem bűn. Érdemes rákeresni: Egy ember az örökkévalóságnak. Gyönyörű film! Amikor a saját családja kísérti a cellában...
Kedves Müller Péter! Ez a könyv bizony inkább szólt a nőkhöz, mint hozzánk, férfiakhoz, holott a cím alapján mindkét nemnek számítottam spirituális útmutatásra. Az ilyen apróságokról írjak, mint, hogy ön szerint az új világnak a nők tiszteletére kell épülnie? Nem a két nem egymás iránti tiszteletére (és szeretetére?) Miért olyan evidens, hogy ezt mi, férfiak megkapjuk? Mert bizony nem kapjuk meg. Ez a szomorú igazság. Kritizálás, hangulatkeltés az van.
Sajnos osztja azt a két vastagon sztereotip véleményt, hogy a) a nő szent, csak mert nő, és b) a történelem a nőknek nem volt más a feminizmusig, mint SZENVEDÉS. Nem, nem szállok ezekkel szemben vitába. Aki ilyent állít, az a fejéből jó lenne, ha a történelemre és a valódi életre kicsit kipillantana. A műveltség nem mentség ekkora butaságra.
Ha férfiként panaszkodsz - lúzer vagy.
Ha nem azonos a véleményed a nőpárti liberálisokkal - náci vagy és hímsovén.
Ha a médiához fordulsz nehéz helyzetedben, akkor:
1. Mivel férfi vagy, szóba sem állnak veled, illetve
2. Szóba állnak veled, de jól lehúznak, és bebizonyítják, hogy hímsovén, nőverő vagy. Ahogyan az Békési Kálmánnal is történt. Annyi volt a bűne, hogy nem akarta elveszíteni a gyermekeit, ezért szülői jogával élve magához vette őket.
A média és a bírónő pedig jól megbüntette elkeseredett tettéért. Heti két órában láthatná felügyelt kapcsolattartással a gyermekeit, ha járvány miatt engedné az anyjuk. Akit persze semmilyen higiéniára tett ígéret nem nyugtat meg: tilt és tilt.
Készül a videó, ahol Kálmán mindent elmesél, amit ügyéről tudnunk érdemes. Ez az ő igazsága lesz, ahogyan ő megélte az eseményeket.
Nála gyerekközpontúbb és a nevelésükhöz jobban értő szülőt nem láttam még. Hamarosan elérhető lesz a videója.
A nők és férfiak egyenjogúságának kiemelten fontos mércéje, hogy egy állam jogszabályai biztosítják-e a nemek közötti törvény előtti egyenlőséget. Hogy lássuk, hogy milyen a helyzet Magyarországon ebből a szempontból, összegyűjtöttük ebben a cikkben a nemi alapon diszkriminatívnek tekinthető törvényeket. A változásokat folyamatosan figyeljük és ennek megfelelően frissítjük a cikket, ha szükséges. A cikk végén egy kérdőív szerepel, kérjük mondja el ebben ön is a véleményét.
Magyarországon a nők és a férfiak még mindig nem egyenlőek a törvény előtt. Több jogszabály is van, amely nemi alapon tesz különbséget a nők és a férfiak jogai, illetve kötelezettségei között, úgy látjuk, hogy ezek mindegyike - kivétel nélkül - a férfiakat különbözteti meg hátrányosan. A nők elleni bármiféle diszkrimináció tilalmára Magyarország által is aláírt és vállalt nemzetközi nőjogi szerződések (pl. Peking, 1995) kötelezik hazánkat, a hazai politika ehhez tartja is magát. Azonban a férfiakkal szembeni diszkrimináció tilalma nincs nemzetközileg szabályozva, így ebben a hazai politikai erők mozgástere sincs megkötve, és mint látható alkalmazzák ideológiai, gazdasági és egyéb politikai okokból adódóan is. A nemzetközi szabályozás hiányán túl másik probléma, hogy nincs érdemi kritikája se a hazai közéletben ennek (pl. a feminizmushoz hasonló jelentős civil férfimozgalom).
Alapvető lenne álláspontunk szerint, hogy a nemre (mint védett tulajdonságra) vonatkozó diszkrimináció tilalma ugyanúgy vonatkozzon mindkét nemre. Nemzetközi szabályzás hiányában és a hazai politikával szembeni ellenszélben, ezt csak úgy lehet érvényre juttatni, ha a hazai civil mozgalmak aktívan kezdeményezik ennek ennek az elvnek az érvényre jutását a jogalkotónál és hangot engednek a nyilvánosságban. Fontos ezeket a törvényeket egyesével is megvizsgálni, de nem tekinthetünk el ennek rendszerszintű szemléletétől sem. Az alábbiakban ezeket vesszük sorra.
A jogszabályok hierarchiájában az Alkotmány (ma Alaptörvény)
az összes többi törvény, és ez által az
összes többi jogszabály fölött áll. A jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény kimondja,
hogy jogszabály nem lehet ellentétes az Alaptörvénnyel.
Miközben az Alaptörvény XV. cikk 3. pontja szerint "A nők és a férfiak egyenjogúak", ugyanezen cikk 5. pontja kiegészíti azzal, hogy "Magyarország külön intézkedésekkel védi a családokat, a gyermekeket, a nőket, az időseket és a fogyatékkal élőket". Az alkotmány ily módon a férfiak számára nem garantálja az egyenjogúságot, hiszen az 5. pont gyakorlatilag azt mondja, hogy a nők számára biztosított külön intézkedések nem sértik az egyenjogúságot. Ebből pedig az következik, hogy míg a nők bármilyen hátrányos megkülönböztetése alkotmányellenes, addig a férfiak jogait a végtelenségig lehet nyirbálni. Függetlenül attól, hogy az alaptörvény ezt egyenjogúságnak definiálja, könnyen belátható, hogy nem az, hiszen a valódi egyenjogúság lényege épp az, hogy oda-vissza érvényesül, mindenkit ugyanazok a jogok és kötelezettségek illetnek meg.
Ez a feltételezés minden kétséget kizáró módon be is igazolódott, miután a férfiak egyenlő nyugdíjazását célzó népszavazási kezdeményezést az Alkotmánybíróság azzal indoklással utasította el, hogy a kedvezőbb elbánásra a nőknek "Alaptörvényben biztosított joga van":
A nőket az Alaptörvény XV. cikk (5) bekezdése és a XIX. cikk (4) bekezdése második mondata alapján külön védelem illeti meg, és a fokozott védelem követelményére tekintettel is nyugdíjra való jogosultságuk más lehet, mint más személyeknek. Mindkét szabályból az következik, hogy a nők – a férfiakhoz képest – kedvezőbb (nem azonos) alanyi jogokra tarthatnak igényt, a XIX. cikk (4) bekezdése második mondata alapján különösen az állami nyugdíjra jogosultság (a törvényben szabályozott jogosultsági feltételek meghatározása) területén.
(...)
A nőknek ehhez Alaptörvényben biztosított joguk van. A hitelesített népszavazási kérdés – akár az NVB, akár a Kúria jogértelmezését kell figyelembe venni – a lényeges tartalma szerint arra irányul, hogy a nyugdíjba vonulás lehetőségét a férfiak számára is a nők számára biztosított kedvezményekkel, vagyis azonosan tegyék lehetővé. Ez azt jelenti, hogy mind a XV. cikk (5) bekezdése, mind a XIX. cikk (4) bekezdése második mondata érvényesülése elé az eredményes népszavazás gátat emelne, azt lényegében kiüresítené.
Törvény az állami nyugdíjra való jogosultság feltételeit a nők fokozott védelmének követelményére tekintettel is megállapíthatja.
Sőt, a XXXI. cikk (3) bekezdése is:
Rendkívüli állapot idején vagy ha arról megelőző védelmi helyzetben az Országgyűlés határoz, a magyarországi lakóhellyel rendelkező, nagykorú, magyar állampolgárságú férfiak katonai szolgálatot teljesítenek.
A többi jogszabály igazságtalan és méltánytalan volta ellenére is az alaptörvényben foglaltak kiemelt figyelmet érdemelnek, hiszen ez enged teret a többinek, azzal, hogy semmilyen formájában nem garantálja a férfiak egyenlő bánásmódhoz való jogát, sőt még ösztönzi is a jogalkotót a férfiak hátrányos megkülönböztetésére.
Az 1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) 18. § 2a) értelmében öregségi teljes nyugdíjra életkorától függetlenül jogosult az a nő is, aki legalább negyven év jogosultsági idővel rendelkezik. Vagyis 40 év munkaviszony után csak a nőknek van lehetőségük nyugdíjba vonulni, a férfiaknak nem (ez Nők 40 program). A kormány mindezt azzal indokolta, hogy ez a program a nők megbecsüléséről szól, illetve hogy a nagymamák így tudnak vigyázni a gyermekekre. Ennek ideológiai tartalma is erősen kifogásolható, hiszen ez az érv olyan világnézeten alapszik, amely szerint az apa nem tölt be fontos szerepet a gyermek életében, illetve nem számol azzal, hogy a nagypapa is be tudja tölteni ezt a szerepet, (amit egyébként ma sokan azért nem tudnak megtenni, mert nem is élik meg azt a kort, amikor nyugdíjba mehetnének).
A hadkötelezettség jelentkezési és katonai szolgálati kötelezettségre vonatkozik. A hadkötelezettséget Magyarországon nem szüntették meg, csupán felfüggesztették, a Honvédelmi Minisztérium ma is nyilvántartja a 18 és 55 év közötti magyar állampolgárságú férfiak katonai szolgálat teljesítéséhez, sorozáshoz és behíváshoz szükséges adatait. A 2013. évi XCVII. törvény 1. § b pontja szerint ugyanis hadkötelezettség csak a férfiakra vonatkozik: "a hadkötelezettség bevezetését követően magyarországi bejelentett lakóhellyel rendelkező magyar állampolgárságú férfi".
A gyermek születését követő fél évben az anya 180 napos szülési szabadságra, és ezzel együtt 
csecsemőgondozási díjra (CSED, korábbi TGYÁS) jogosult, míg az apa csupán 5 nap "apaszabadságra".
Ma a törvény szerint kizárólag abban az esetben mehet el az apa CSED-re, ha az anya meghal, vagy egészségügyi állapota miatt kikerül a háztartásból. Ha az anya elhagyja az apát és a gyermeket, vagy a szülők úgy döntenek, hogy az apa marad otthon, akkor ez esetben az apa csak a lényegesen alacsonyabb összegű GYED-re jogosult az első félévben. Ha jobban belegondolunk, akkor láthatjuk, hogy ez nem csupán az apákkal szemben, hanem gyermekeikkel szemben is diszkriminatív.
Örökbefogadás esetén is hasonló a helyzet:
“A szülő nő jogosultsági feltételei”
(…)
A szülő anya helyett más személy jogosultságának feltételei
Csecsemőgondozási díjra a szülési szabadságnak megfelelő időtartam még hátralévő tartamára jogosultságot szerezhet
- a csecsemőt gondozó vér szerinti apa, ha a szülő nő az egészségi állapota miatt kikerül abból a háztartásból, ahol a gyermeket gondozzák
- a csecsemőt gondozó vér szerinti apa, ha a szülő nő meghal, az elhalálozás napjától"“az a férfi, aki a csecsemőt örökbefogadási szándékkal nevelésbe vette, ha a gyermeket vele együtt örökbe fogadni szándékozó nő az egészségi állapota miatt kikerül abból a háztartásból, ahol a gyermeket gondozzák”
az a férfi, aki a csecsemőt örökbefogadási szándékkal nevelésbe vette, ha a gyermeket örökbe fogadni szándékozó nő meghal, az elhalálozás napjától”
Ez esetben figyelemre méltó, hogy az apák számára fenntartott idő a nyugat - és észak-európai országokhoz képest nagyon alacsony. Az alábbi adatsor azt mutatja, hogy az adott országban mennyi fizetett szabadságot biztosítanak az anyáknak és mennyit az apáknak:
Magyarország: 180 nap az anyáknak, 5 nap az apáknak (36x több jár az anyának)
Dánia: 126 nap az anyáknak, 14 nap az apáknak (9x több jár az anyának)
Finnország: 126 nap az anyáknak, 63 nap az apáknak (2x több jár az anyának)
Németország: 56 nap az anyáknak, 56 nap az apáknak (ugyanannyi)
Izland: 91 nap az anyáknak, 91 nap az apáknak (ugyanannyi)
Gyermek születése előtt: A Munka Törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvénye értelmében a gyermeket váró párok közül csak az anyák élveznek védettséget, a munkáltató a leendő apának felmondhat. A munkahelyi védelem nem a terhesség miatt indokolt, hanem azért mert a munkáltató számára kevésbé rugalmasabb, kevésbé terhelhető munkaerőt jelent egy kisgyermekes szülő, mint egy gyermektelen, a védelemmel azt lehet elkerülni, hogy a munkáltató még a gyermek születését megelőzve felmondjon a leendő szülőnek, illetve, hogy a gyermek születését követően is biztosítva legyen a család egzisztenciája. Más országokban -például Izlandon - a törvény a leendő apákat is védi.
Fizetés nélküli szabadság: Gyermek gondozása céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság időtartama alatt sem mondhat fel a munkáltató. Abban az esetben, ha a fizetés nélküli szabadságot mindkét szülő igénybe veszi, a védelem a férfit nem illeti meg.
Reprodukciós eljárás: Felmondás tilalma alá esik a nő jogszabály szerinti, az emberi reprodukciós eljárással összefüggő kezelésének, (de legfeljebb ennek megkezdésétől számított 6 hónapos) időtartama. Az emberi reprodukciós eljárás során a felmondásra vonatkozóan védelem férfit nem illethet meg.
Gyermeküket egyedül nevelő szülők: Ugyancsak a Munka Törvénykönyvének van egy olyan része is, amely szerint a gyermek 3 éves koráig az anyák és a gyermeküket egyedül nevelő apák védett személynek számítanak. Vagyis egy átlagos család esetében, ahol az anya és az apa együtt neveli a gyermekét, csak az anya számít védett személynek, az apák ezúttal is diszkriminálva vannak...
A védett személy itt azt jelenti, hogy a munkáltató köteles a felmondást megindokolni, valamint csak abban az esetben mondhat fel ha nincs a munkavállaló által betöltött munkakörhöz szükséges képességnek, végzettségnek, gyakorlatnak megfelelő betöltetlen másik munkakör vagy a munkavállaló az e munkakörben való foglalkoztatásra irányuló ajánlatot elutasítja.
Ma Magyarországon egy gyermek megszületése - a 48/1998. (XI.23.) AB határozatban foglalt női önrendelkezési jog egyik megnyilvánulásának, a terhességről való rendelkezés szabadságának következtében a nő döntésétől függ. Azonban, mint arra Dr. Pálfalvi Andrea: Maradéktalan-e a férfiak önrendelkezési joga? című tanulmányában rámutat, itt nem csak arról van szó, hogy a nő itt döntést hoz a saját testéről, hanem egyben döntést hoz arról is, hogy kívánja-e vállalni a gyermekvállalással járó felelősséget is. Ha kívánja, lemondhat erről a felelősségéről. A férfiaknak ugyanerre a magyar jog nem biztosít lehetőséget.
A férfinak önrendelkezési szabadságán belül elvitathatatlanul azonos jogokkal kellene rendelkezni - vagyis egy férfinak a terhesség tudomására jutásakor ugyanúgy biztosítani kellene a döntéshozatal lehetőségét arról, hogy kívánja-e gyermeket, azaz kívánja-e vállalni az azzal járó felelősséget.
A nők esetében ez a szabadság nem csak a terhesség, hanem még az élve születés bekövetkezte után is definiált, ugyanis a nő, amennyiben - a terhességét megtartva - szülése után mégis úgy dönt, hogy nem kíván szülővé válni, jogszerűen örökbe is adhatja a gyermekét. Esetében tehát az anyasághoz, mint tényhez nem tartoznak olyan kötelezettségek, mint az apaság esetében.
Ha házasságon belül születik egy gyermek, akkor vélelmezés alapján a férjet tekinti a jog apának. Ha valakinek komoly információ jut tudomására arra nézve, hogy nem a vélelmezett apa a valódi apa, akkor a PTK X. 4:111. § így rendelkezik:
"Az apaság vélelmének megdöntése iránti pert a kiskorú gyermek és az anya a gyámhatóság hozzájárulásával a kiskorú gyermek hároméves koráig indíthatja meg. A többi jogosult az apasági vélelem keletkezésétől számított egy év alatt támadhatja meg az apaság vélelmét."
Tehát míg az anya három éven belül eljárást indíthat a bíróságon az apaság vélelmének megdöntésére, cáfolatára, addig a vélelmezett vagy a valódi apa csak egy éven belül indíthat eljárást. Ez után a jogvesztő határidő után már nem is tiltakozhat semmilyen módon, hogy nem az övé a gyerek, illetve nem indíthat pert azért, mert másvalakit vélelmeznek az ő gyereke apjának. (A fogantatás után szétváltak a szülők, és az anya közben másik férfival alakított ki párkapcsolatot.)
A két gyermeket vállaló nők Diákhitelének a felét, a 3 gyermeket vállaló nők Diákhitelének egész
tartozását elengedik 2018. január 1-jétől. A 291/2017. (X. 3.) kormányrendelet a következőképp rendelkezik:
18/A. § (1) A hitelfelvevő nő második gyermeke megszületése vagy örökbefogadása esetén a fennálló hallgatói hiteltartozása ötven százalékának megfelelő összegű, harmadik vagy további gyermeke megszületése vagy örökbefogadása esetén a fennálló tartozása száz százalékának megfelelő összegű vissza nem térítendő állami támogatásban (a továbbiakban: gyermektámogatás) részesül(...)
Ez megint egy olyan törvény, amely esetében semmi sem indokolja a különbségtételt. Ez ráadásul duplán sújtja a férfiakat, hiszen, mint felsőoktatásban résztvevő hallgatók és mint apák is elszenvedői ennek a rendeletnek.
Az 1991. évi IV. törvény (amely a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szól) 25. § d pontja, az álláskeresési járadékra való jogosultság tekintetében különbséget tesz az anya és az apa között.
Akkor tekinthető megfelelőnek az állami foglalkoztatási szerv által ajánlott munka (vagyis az álláskeresési járadékra való jogosultság akkor szűnik meg), ha az ajánlott munkahely és a lakóhely közötti naponta - tömegközlekedési eszközzel - történő oda- és visszautazás ideje a három órát, illetve tíz éven aluli gyermeket nevelő nő és tíz éven aluli gyermeket egyedül nevelő férfi álláskereső esetében a két órát nem haladja meg. Vagyis az apa számára csak akkor írja elő az anya számára általánosan biztosított kedvezőbb munkakeresési feltételeket, amennyiben az apa egyedül neveli a gyermekét.
A 57/2009. (X. 30.) IRM-ÖM-PTNM együttes rendelet eltérően állapítja meg a rendvédelmi dolgozók alkalmasságának feltételeit a női - és férfi dolgozók számára. A pontozás olyannyira egyenlőtlen, hogy például a 30 másodperc alatt 4 fekvőtámaszban elvégzett karhajlítás-nyújtásra a nőknek 16 pontot ad, a férfiaknak ugyanerre 1 pontot. Nem csupán a pontozás eltérő, de a minősítés is. Például az első korcsoport esetében a minősítés ponthatárai a következők:
A többi jogszabállyal ellentétben itt jogosan merülhet fel az a kérdés, hogy a fizikai teljesítményt érintheti, hogy a férfiak és a nők fiziológiai adottságai eltérőek. Ez igaz, általánosságban valóban eltérnek a nők és a férfiak fiziológiai adottságai, és ebből adódóan nagy általánosságban a fizikai teljesítőképességben is lehetnek különbségek, azonban ez is csak egy általánosítás, ami nem mindenki estében igaz: a férfiak között is vannak kisebb testalkatúak, alacsonyabbak, gyengébb fizikai teljesítményre képesek, és fordítva is. Ha a nők esetében elfogadott az alacsonyabb teljesítmény az egyben azt is is jelenti, hogy az adott munkakör betöltéséhez nem szükséges az a teljesítmény, amit a férfiak számára előírnak, hanem ez egy szelekciós mechanizmusként működő rendszer, ami az alacsonyabb (de a munkakör betöltésére alkalmas) teljesítményű férfiakat hivatott kiszorítani.
Miután áttekintettük a diszkriminatív jogszabályokat, amelyek mint láthatjuk, kivétel nélkül a férfiakat különböztetik meg hátrányosan, végül még egyszer emeljük tekintetünket az Alkotmánybíróság egyik “örökbecsű” mondatára, hogy végképp tudomásul vehessük mi a helyzet ma Magyarországon:
a nők – a férfiakhoz képest – kedvezőbb (nem azonos) alanyi jogokra tarthatnak igényt
Kérjük mondja el véleményét az alábbi kérdőív kitöltésével:
Kérdőív a férfiak diszkriminációjával kapcsolatban ITT.
Ezzel indult:
A középső oszlopot kell nézni, a Levélváltás rovatot. Egy nő panaszolja el benne a 05.20 - i lapszámban, hogy a férje pofon ütötte őt, és nem tudja magát túltenni rajta. Úgy tűnik, a kapcsolat nem volt bántalmazó kapcsolat, a férfi elveszítette a munkáját, a figyelme beszűkült a problémájára, vélhetően ezért otthon nem segített, egész nap csak lazított - cigizett az erkélyen.
A felesége vállán volt minden, ő meg besokalt - jogosan - és vacsoránál kitálalt. Elcsattant a pofon. Ezzel a durván viselkedő férfival próbált Koronczay Lilla, a Nők Lapja újságírója empatikus lenni, és ezt tanácsolta a hölgynek is. Vonja be humorral a férjét a házimunkába, menjenek a természetbe, illetve néha üljön ki a férfi mellé az erkélyre. Valószínű a tehetetlenség szülte a pofont.
Na ennél rosszabbat nem is tehetett volna! Ha egy nő empatikusan viselkedik egy megtévedt férfival, akkor ő lesz a Szent Feminista Inkvizíció előtt a boszorkány! Koronczay Lillával is ez történt.
A folytatás:
Mérő Vera, radikálfeminista polgártársunk felfedezte a cikket, és kikelt magából, hogy ez biztosan erőszakspirál (vagyis egyre durvább agresszió fogja ezt az esetet követni), és az elkövető most persze megígér bármit, de nem lehet benne bízni, rendszeresen laposra fogja verni a feleségét.
Akit amúgy szeret, mert az ember szeretni szokta a feleségét. Az általános helyzet ez. Ja, hogy Mérő Vera már elkönyvelte visszaeső, durva lelkű, önző hímsovénnek ezt a férfit? Ez így megy arrafelé.
Vékási Andrea , Nők Lapja főszerkesztő rögtön visszavonulót fújt:nyilvánosan bocsánatot kért, és megígérte, hogy Koronczay Lilla a következő lapszámban fog újra írni csak a témában, ezentúl pedig szakemberek adnak csak tanácsot a nőknek.
Ígéretét be is váltotta, a 05.27 - i lapszámban a "bűnbánó" (lehet, hogy tényleg az, de azt nagyon sajnálnám) Koronczay már arról beszélget egy pszichológussal, hogy a nők erőszak esetén véletlenül se legyenek empatikusak. Kicsit sem. Soha.
Ez a cikk így néz ki.
Gratulálok, sikerült egy újságírót ország-világ előtt megalázkodásra bírni. Nem megszégyenítő a számára, á, dehogy! Csak azért, mert jó akart lenni egy családhoz, amelynek szerinte a megtévedt férfi is része. Mert egy megtévedt férfit nem kezel rögtön bűnözőként. Csodaszép új világ épül.
Sajnos ezzel még nincsen vége. A Hír tv is foglakozott az üggyel. A Címlap műsor. Körülbelül a 15. perctől téma ez.
Az ügy tálalása: egy baloldali újságíró (Koronczay Lilla) hülyeséget írt, és amúgy is, milyen tanács az, hogy legyen egy nő empatikus az őt verő férjével? Az, hogy ez először történt, hogy a férfi milyen stresszes helyzetben volt, nem került szóba. Mintha egy dolog lett volna fontos: szidni a baloldalt.
Én nagyon szeretem a Címlap - ot. Nagyon szeretem a Hír tv-t. Az este általában az esti műsorai előtt talál engem. Minden nap. A Publi Café elindítása óta, már csütörtökön is. De ez a mostani beszélgetés a Címlap - on, mint férfimozgalmi aktivistának, betalált. Ezért kár volt, kedves Dobos M Marianne és Párkányi Eszter.
Nagy kár.
Remélem, Koronczay Lilla megmarad velünk, férfiakkal szemben ilyen jóindulatúnak. A mai világ ezt nem tolerálja. Úgy tűnik, még a jobboldal sem. Őszintén sajnálom, mint ezt a felesleges és ostoba Canossa járását is Koronczay Lillának. Az ő jóindulata sok férfinak segít jobbá válni, illetve a helyes emberi magatartás útján maradni.
Istenem mi lenne itt, ha az Isztambuli Egyezményt mégis ratifikálták volna?
A Valódi Egyenlőségért Egyesület honlapján tesszük közzé.
Kedves nők! Meséljétek el a tapasztalataitokat!
