Amikor férfias szellemiségre gondolok, akkor valami speciálisan olyat képzelek el, ami a férfiakra jellemző, a nőkre nem, vagy alig. Ami Férfivá tesz, kiemel a középszintű létezésből és megvalósítható a hétköznapokban. A hétköznapokat formálja át.

Bár ma egyre többen várják el tőlünk, férfiaktól, hogy empatikusak, érzelmesebbek, romantikusabbak, stb. legyünk - és ennek a párkapcsolatainkban van is szerepe - én mégis úgy gondolom, hogy ha Férfivá akarunk válni, akkor az őseink hagyatékához kell először nyúlnunk, és csak utána a modern világ elvárásai felé. Különben gyökértelenek leszünk, és bár azt ígéri a világ, hogy ha ilyenek és ilyenek vagyunk, akkor szeretni fognak, valójában azonban magunkra hagy s a legtöbbször a nőknek is csak barátnak kellünk, de nem társnak.

A nagy igazság az, hogy akármilyenek vagyunk, a világ mindenképpen magunkra hagy, mert az emberek a dolgaik és céljaik után futnak, és mások erősítésével nagyon keveset foglalkoznak. Ráadásul az Élet törvénye maga olyan, hogy az erőnek mindentől és mindenkitől függetlenül belülről kell jönnie, csak így élhetjük a saját életünket. Kapcsolódni és elengedni tudva, saját szellemi középpontunkból kifelé élve.

A bátorság, nagyvonalúság, vezetői képesség, előrelátás, kockázatvállalás, célorientáltság mind olyan erény, melyet főleg régebben vártak el tőlünk. Keresztény, főleg protestáns keresztény közösségek támasztanak a férfitagjaikkal szemben ilyen követelményeket, és tartják szem előtt, hogy a családban a fő döntéshozónak a férfinak kell lenni. 

Köztük érték, ha az apaság többszörös, ha a családfő a feleségéért és gyermekeikért él. Ha mer egy férfi kulturáltan konfrontálódni. Nem állítom, hogy mindez csak közöttük érhető tetten, de közöttük kimondottan.

Én megengedőbb vagyok a nadrág viselése szempontjából. Szerintem ha a nő habitusa olyan, lehet ő a döntéshozó, de ne képzelje azt, hogy csak azért mert nő, feltétlenül jól fogja csinálni! Ma ugyanis a világ ezt sugallja: ha nő vagy, akkor jó vagy, a hatalom jó kezekben van nálad, és bármit mondasz, az úgy van. Holott az igazság és a valóság nem szexista. Akkor vezet, dönt és vállal felelősséget valaki jól, ha megtanulta azt helyesen megtenni. Nem akkor, ha férfi, vagy ha nő.

Fontos eszköze a férfias jellem kialakulásának, erősödésének, ha a férfi elegendő időt tölt más, megbízható férfiak társaságában. Ez lehet munkahely  - építőiparban dolgozók előnyben - vagy akár heti, kétheti rendszerességgel összejövő férfitársaság. NŐK NÉLKÜL! Ez fontos, hogy magukban legyenek a férfiak ilyenkor és álarcaikat levetve beszélhessék meg életük dolgait. Ezektől a beszélgetésektől formálódik igazán a hétköznapok apró-cseprő, vagy éppen komoly problémáival küzdő férfi. 

A következő amit fontosnak tartok a férfiidentitás szempontjából, az az apaság. Illetve bármilyen olyan szerep - tágabb értelemben - amely felelősséggel és jó célért való áldozathozatallal jár. Akár a legkisebb közösségért, a családért, vagy a tágabb társadalomért. Legyen ez sport klub, ifi klub, moziklub, vagy bármi más, amiben szervezőként is, aktív cselekvőként részt vesz az ember fia.

Persze a gyereknevelés, az a legerősebb szerep. Az igazi apaság, ha nem is vér szerinti. A gyermekeinkkel kiépülő, fejlődő kapcsolat, az áldozatok, a kölcsönös ragaszkodás, a mélyülő bizalom - ezek szavakkal mind-mind leírhatatlanok.

A mai, túlnyomórészt férfikritikus közbeszéd, a túlzó és egyoldalú vádak, a nők mindenekfelett való piedesztálra emelése ellenére fontos, hogy tudjuk: Férfiak vagyunk - gondoskodók, bátrak, és a világ nélkülünk összeomlana.