Hazajött a munkából, én a konyhaasztalnál vártam.

"Beszélgessünk!" - mondtam - "Rólad, rólam, a gyerekről, pénzről, az életünkről."

"Fáradt vagyok" - válaszolta, akár tegnap és tegnapelőtt, és kiment az erkélyre elszívni egy cigit.

Utánamentem, átöleltem. Lefejtette a kezemet, elnéző mosollyal végigsimított az arcomon, és elment fürdeni.

Később átnyúltam a takaró fölött: "Kívánlak!" - mondtam. "Most ne, már alszom." - motyogta.

Egy órán át küzdöttem magammal. Aztán kimentem a konyhába.

Már ment a Penthouse HD. Segítettem magamon. Aztán altatót vettem be a bűntudat ellen.

Holnap új nap, új remény. Talán lesz öröm az ágyban.

Talán beszélünk is.

Kis elemzés a novella kritikusai számára:

Mivel keresztény oldalról kritika érte a novellát, hogy nem ítéli el eléggé a pornó fogyasztást, ezért szeretnék rámutatni néhány dologra.

Először is a főhős nagyon magányos. Párkapcsolatában nincsen beszélgetés és nincsen szex. Már egy ideje, úgy tűnik, számára mindenképpen túl hosszú ideje. 

Másrészt, és ez nagyon fontos: az érzelmileg és szexuálisan magára hagyott férfi egy jó órán át küzd a vágyaival, mielőtt bekapcsolja a pornót. Vagyis azt nem tekinti természetes és normális dolognak. Csak gyenge, legyőzi a saját egyébként nagyon természetesen és normálisan működő testi-lelki szervezete. Ettől ez még nem lesz helyénvaló, de ez így szerintem nagyon életszerű. 

A javított verzióban már bűntudata támad a pornózás miatt, remélem, így egyrészt erkölcsileg, főleg a keresztény erkölcs szerint még elfogadhatóbb, másrészt még életszerűbb: valószínű, hogy a pornózó férfiak egy része használat után bűntudatot érez. 

Végül: ez a novella a magányról szól. Az érzelmi és szexuális magárahagyottságról. Nem a pornózást hivatott reklámozni. (Viszont különböző okokból sok férfi - és nő - használ pornót.) Szerintem ennek a célnak - főleg frissített verziójában - meg is felel.

Toplak Zoli