Toplak Zoltán

férfimozgalmár és író

Warren Farrell: A férfihatalom mítosza 5.

2020. június 15. 06:00 - Toplak Zoli

 Magától értetődő, hogy a férfiak mennyire szeretik a háborút?

 

A háborús történetek alapján azt gondolhatnánk, hogy a férfiak szeretik a háborút – a háború az ő férfias játékuk. Ez a sötét oldaluk. A világos oldaluk az, hogy ez az a szertartás, amellyel kompenzálják azt a tényt, hogy eldobhatóaknak kell lenniük. Ezek segítségével készülnek fel rá. A háborús történetek az a szelep, ahol kiengedhetik a férfiak az érzelmeiket. Ezeken keresztül dolgozzák át a félelmeiket.

Bruce ’Namból való hazatérése után mesélte ezt el:

„A sátrainkat patkányokkal osztottuk meg, amelyek addig sem féltek jönni, míg ébren voltunk, alvás közben pedig még kevésbé. Sosem felejtem el, amikor egy ilyen patkány keresztül rohant az arcomon. A farka egy mérföld hosszúnak tűnt. – Bruce Gilkin, vietnámi veterán.

Meglehetősen kétséges, hogy Bruce élvezte volna, amikor a patkány keresztül rohant az arcán. Elmesélni ezt a történetet, ez volt az ő terápiája. Olyan ez, mintha összefüggene ez egy nagy küzdelemmel, és később ez válik a kedvenc történetévé.

"Ez a mi utunk ahhoz, hogy egy negatív tapasztalat egy erős, kötő tapasztalattá váljon – részévé a személyiségünknek. Ezzel dolgozzuk át a rémséget magunkon."

 submachine-gun-62902_1920.jpg

Az Afganisztánból és Vietnámból hazatérő katonák olyan vidékre tértek vissza, ahol nem akarták hallani az ő háborús történeteiket. Nem tudták átdolgozni a velük történteket, elnyomták azokat, és a droghoz, alkoholhoz folyamodtak. Belül megteltek félelemmel és kétségekkel. A szovjet katonák szanatóriumba kerültek, az amerikaiak pedig börtönbe, vagy öngyilkosok lettek.

A háborús történetek két dilemmát hordoznak magukban. Először is gyógyító hatású lehet annak, aki meséli, de megbetegítő a fiaknak, akik hallgatják. A fiú megtanulja, hogy ő is úgy kezelje az élményeit, ahogy az apja – eljön az idő, amikor kockáztatnia kell az életét. A második dilemma, hogy ezek a történetek nyugalomba ringatják a mesélőt, és elfeledtetik vele, hogy a mélyebb, sötétebb félelmei kezeléséhez komolyabb segítséget vegyen igénybe.

Mi a megoldás?

Hatalmazzunk fel olyanokat tanácsadásra, akiknek vannak harci tapasztalataik, vagy kiképzési tapasztalataik. Képezzük ki az apát, hogy segíteni tudjon a fiának, vagy lányának, hogy elmondja – ő azért kockáztatta az életét, hogy nekik legyen választási lehetőségük akár mást tenni. Meg kell tudnia, mi érdekli a gyerekeit, és segíteni, hogy ők alternatívákat dolgozzanak ki a háború helyett.

 

  1. A férfiakat eldobhatóvá tévő politika

 

 

 A poszt traumás stressz rendellenesség hagyatéka.

 

„Engem megöltek Vietnámban. Csak ezt akkor még nem tudtam.” – Paul Reutershan, Narancs Ügynök (vegyi anyag lehet - fordító) áldozat

Tény: A Vietnámi háború után több veterán lett öngyilkos, mint ahányan magában a háborúban meghaltak.

Tény: Körülbelül az összes vietnámi veterán 20 % - a, és a harci veteránok 60% - a szerzett pszichiátriai sérülést.

Tény: kutatások találtak 400 000 veteránt, akik vagy börtönben voltak, vagy feltételesen szabadon vagy próbaidőn..

Tény: csak Los Angelesben több, mint 20000 hajléktalan veterán jár az utcákon, és az ellátó központnak kevesebb, mint 300 ágya van a számukra

 

Ha megértjük azt a pszichológiai felelősséget, ami azzal jár, hogy valaki férfinak születik, akkor kezdhetjük megérteni azt a tényt, hogy a a lelki sérülések 60 %-át a harci veteránok szenvedték el. A Polgárháború után a sérülést katona szívnek hívták. Szívremegésnek, mellkasi fájdalomnak, szédülésnek. Az I. Világháború után légnyomásnak. A Vietnámi háború után poszttraumás stressz rendellenességnek.

 Milyen élmény a poszttraumatikus stressz rendellenesség?

Sok férfi élt át ilyesmit:

"A fejfájás pár évvel azután kezdődött, hogy hazatértem Vietnámból... nem sokkal ezután a feleségem egyik éjjel az előszobában talált engem terepruhában és kezemben a bajonettemmel... Mindez rámutatott 12 évvel a hazatérésem után, hogy nem teljesen tértem haza Vietnámból, egy részem ott maradt...

Az enyémhez hasonló történetek jellemzik a vietnámi veteránok ezreit. Az a probléma, hogy sok veterán képtelen elmondani mi romlott el. Csaknem bele kellett halnom, mire rájöttem, hogy az egyetlen esélyem az életre, ha mindezt kibeszélem magamból. "

Milyen egy váratlan visszaemlékezés?

"Egy nyílt úton vezetek, amikor szembe repül velem egy átlagos jet. Egy F-4 - essé válik, aki épp bevetésről tér vissza Námból. A hegy előttem erősen fényleni kezd, a kivételes ágyútűztől, amit kap, A gondolataim előre-hátra ugrálnak. Otthon vagyok: Námban. A sötét út fehér terelővonala az éjszakai lövedékek világító nyomvonalává válik. Ha képes vagy az utolsó bekezdést százszor gyorsabban olvasni, és ezerszer intenzívebben átélni, akkor képet kaphatsz róla, milyen is egy ilyen váratlan visszaemlékezés."

Egyik barátom írta: A volt apósom, aki megjárta a II Világháborút, ágyúzta és bombázta a nácikat, évekkel a csaták után hideg izzadságban ébred és rettegve, hogy gyilkolnia kellett. Amint egy történész írta: "A II. Világháborúban ami a leginkább kimerítő volt, a félelem attól, hogy ölni kell, és a félelem, hogy az illető ölve lesz."

Mi az oka, hogy többet hallunk a Vietnámi háború veteránjaitól a lelki sérüléseikről, mint más háborúk veteránjaitól? Érzékenyebbek voltak a Vietnámban harcoló férfiak? Nem egészen. Irónikus, de azért, mert a kimentés hatékonyabb volt. A II. Világháborúban pl. aki elveszítette egy robbanásban a lábát, az valószínű, a helyszínen meghalt. Vietnámban rokkant veterán lett belőle. Háromszor annyian vannak köztünk, mint a II. Világháború után voltak. 

people-844207_1920.jpg

A halottak száma a Vietnámi háborúról kevésbé mondja el annak borzalmait. A lelki és fizikai sérültek száma - 50000 vak, 60000 aki öngyilkosságot követett el (ez a hivatalosan látókörbe kerültek száma), az abnormálisan magas számú közlekedési balesetet elszenvedettek száma, a 33000 bénult áldozat - többet mond erről. 

Meg kell állapítanunk, hogy a Vietnámi valódi trauma nem kapott kellő tiszteletet. Praktikus szinten meg kell állapítanunk, hogy a tisztelet az, ami adekvát segítség a veteránoknak, akik szembenéznek: a hajléktalansággal, a munkanélküliséggel, a gyilkossággal, az öngyilkossággal, a szerekkel való visszaéléssel, a Narancs Ügynök mérgezéssel, a késői stressz tünetegyüttessel, a bebörtönzéssel, amputációkkal, kémiai mérgezésekkel. 

Amikor a New England Journal of Medicine leközli, hogy a veteránok többet szenvednek a PTSD - től (Posztraumás stressz rendellenesség) mint az erőszaktevőktől és rablótámadásoktól mások, az kis nyilvánosságot kap.  New Yorkban mindössze négy szervezet támogatja a veteránokat, míg több mint ötven foglalkozik a nők problémáival. 

 pastor-4079182_1920.jpg

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://toplakzoltan.blog.hu/api/trackback/id/tr9715734306

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása