Néha számot kell vetni, körülnézni a világban és a szívünkben. Mi vesz körbe, merre tartunk, és hogyan képeződik mindez le bennünk, férfiakban. Nem akarok minden férfi nevében beszélni, de tény, hogy egyre nő az antifeministák és saját útjukat járó férfiak száma. (MGTOW, ejtve migtau, a nőkkel az elköteleződő vagy akár bármilyen, a szükségesnél több kapcsolatot elutasító férfiak közössége.) Szeretnék kicsit számot vetni ezzel.

Egy - családfő pedig nem lehetsz. A mai nő szükségtelennek és megalázónak érzi, ha a férje a család feje szeretne lenni. Tisztelet a kivételnek. Nem mondom, hogy az emancipált párkapcsolat nem működik. Van erre példa. De kevés férfi mondana nemet rá, még az ilyen kapcsolatban élők közül is, ha felajánlanák neki - legyen ő a főnök otthon. A feminista propaganda azonban elhitette az emberekkel, hogy ez csak rossz lehet a nőnek. A férfiakba kódolt igény az nem számít. Maguk a férfiak nem számítanak. Úgyis mind erőszakoló, gonosz, önző, hatalmaskodó... és perverz alak.

Persze ezzel a büszke tartással a nők egy fontos adut kidobtak a kezükből, amiért megéri egy férfinek házasodni velük. És nem értik, miért mond egyre több férfi nemet a házasságra, amit elsősorban a nők akarnak megkötni, és elsősorban ők akarnak felbontani. Néha teljesen elképesztő indokok alapján. (Válóperes ok volt például, hogy fürdés közben krákogott a férj...) 

Kettő Aztán nézzük a köz elé hogyan kerülünk ki! Idézek a "Férfisors 2.0 A férfiak ellen hangolt társadalom" című könyvből (megrendelési információk a cikk végén).

"4. Média, kultúra

4.1 Újságok, könyvek, blogok,  internetes portálok

Ebben az alfejezetben több idézet is lesz, mivel cikkekkel főleg Deansdale szokott vitába szállni, és okos, fordulatos stílusát kár lenne nélkülözni.

Egyelőre azonban nézzük az általános jellemzőket.

Hírekben pl. ha férfiak kerülnek pozitív módon említésre, akkor ők mindig „emberek”, „rendőrök”, „tűzoltók”, „orvosok”, stb. Soha nem férfiak.

Ha nők kerülnek a hírekbe hasonló módon, akkor ők „nők”.

Hasonlóképpen, pl. terrortámadásoknál az áldozatok mindig „emberek”, de a nőket és gyerekeket kiemelik ezekből, így: „Az terrortámadásnak tizenkét áldozata volt, közülük három nő és két gyermek.”

Ha rossz színben lehet feltüntetni férfiakat (rablás, gyilkosság, erőszak), akkor a tettes nem „rabló, gyilkos, erőszaktevő, bűnöző”, hanem „férfi”. (37)

Azt a legtöbb magyar ember tudja, hogy kb. hetente lehet hallani nőkről, akiket férjük/élettársuk bántalmazott, esetleg megölt. Miközben nők is bántalmaznak férfiakat (ld. OKRI kutatás, megjelent: Családi iszonyok, 2005) ennek nincsen hírértéke.

A férfiak problémáira szokás úgy hivatkozni, hogy ők „frusztráltak”, ami szinonimája a „hisztisnek”. (38)

Deansdale ír arról, mi nem nőellenesség, noha a média annak címkézi:

„Csak a fogalmak tisztázása végett szúrnám ide, hogy semmi köze a nőellenességhez, ha valaki szimplán csak nem emeli a nőket piedesztálra, nem tartja őket különbnek a férfiaknál, realisztikusan látja a hibáikat és gyengeségeiket, vagy mondjuk elítélően nyilatkozik egy (azaz 1) nőről. A modern média ezeket nagy előszeretettel címzi nőellenességnek, ami persze egyértelmű jele annak, hogy a média nőpárti.” (39)

Egy másik idézet Deansdale – től, amelyben arra mutat rá, hogyan is hangolja a nőket a férfiak ellen a média.

„És ha már a csapból is az folyik, hogy itt hegemón maszkulinista macsóuralom van, akkor mi a fenét keresnek olyan cikkek a főoldalon, hogy “A sok fiú árthat az anya egészségének“? (40) Ami amellett, hogy tudományosan teljesen védhetetlen ökörség (valójában az iparosodás kora előtti időkre vonatkozó alaptalan antropológiai eszmefuttatás), értelmetlenül fokozza a férfiellenességet, és paranoiát okozhat a szülés előtt álló nőknek (ezáltal egészségügyi kockázatot jelentve, ami az irónia netovábbja).” (41)

Népszerű ezoterikus író hazánkban Müller Péter, aki rendszeresen írt a bántalmazott, elnyomott nőkről és az elnyomó férfiakról. Ez egyébként nem baj, mert sajnos ez a jelenség létezik, beszélni kell róla. Azonban a művész úr, a feministákhoz hasonlóan, egyedi példákból általánosít, és kollektíven az egész férfinemet állítja be bűnösnek és bűnözőnek.

Ő írta a „Férfi élet – női sors” című könyvet. (Rivaldafény, 2013) (42) Már a cím megmutatja azt a fajta elfogultságot, ami az egész könyvön végigvezet. A férfinak élete van, a nőnek sorsa.  A borítószövegen az író azt írja, hogy épül az új világ, amelynek a nők tiszteletére kell épülnie. Felmerül a kérdés: nem a két nem egymás iránti, kölcsönös tiszteletére kellene épülnie?

Egyáltalán: miért evidens, hogy a férfiak megkapják a tiszteletet manapság? A nyilvánosság előtt aligha, menő lett reklámokban, filmeken, sorozatokban gyerekesnek és idiótának ábrázolni őket (erről később bővebben). A magánéletben pedig egyre inkább megjelenik ez a fajta feminista gyökerű viszonyulás a nők részéről. Sőt, sok férfi is átveszi, és ellenséges, gúnyos lesz saját férfitársaival szemben, ha azok nem követik a feministák „haladó” nézeteit.

Amerikában sorra lehet olyan képeslapokat kapni, melyek a férfiak kárára viccelődnek, csúfolódnak. Az egyiken pl. hörcsög ketrecben van két férfi, egyikük a lépcsőn igyekszik kifelé, a másik a mókuskeréken fut. Fentről egy óriási nő néz érdeklődve rájuk. A felirat: „Persze, szórakoztatóak egy darabig, de aztán fárasztó mindig takarítani utánuk.” (43)

Visszatérve egy pillanatra Müller Péterhez (és általában a feministákhoz), ők minden, a történelem során hozott rossz politikai és gazdasági döntés okainak a férfiakat tartják. Mi (a férfiak) tehetünk arról, hogy a világ a szakadék felé sodródik.  Nem a vezetők, a politikusok, a királyok, a főurak és hadurak. A férfiak, kollektívan. Azokat a férfiakat előszeretettel hagyja figyelmen kívül, akiket pl. a Katolikus Egyház szentté avatott emberszeretetük miatt, vagy akik aktivistaként valamely jó cél mellett küzdenek napjainkban. Ők is férfiak, nem csak a hatalom csúcsán lévők. Akik egyébként szintén nem mind bűnösök.

A múlt vélt, vagy valós hibáinak szüntelen felemlegetése – méghozzá generációkkal ezelőtti hibáké – állandó feminista eszköz. De ezt újságok, blogok és pl. Müller Péter is, rendszeresen megteszi. Rajtunk, ma élő férfiakon kérik számon pl. a középkor, vagy az ókor férfiközpontúságát. Mi közünk van nekünk mindehhez?

Érdekes, és gyakorlatilag elmondható, hogy ha valahol a nőknek nehéz volt, ott általában a férfiaknak méginkább. (44) Ha háború dúlt, a frontokon férfiak harcoltak. Az inaszakasztó és veszélyes munkákat a mai napig férfiak végzik.

És egy újabb idézet Deansdale – től:

„Az csak a nőközpontú felfogás csökevénye, hogy a férfiak bármely problémája lényegtelen és per definitionem illegitim, s ha egy férfi mégis foglalkozik velük, akkor nyilván csak egy nyafogó lúzer, akinek fel kéne nőnie. A férfiaknak igenis vannak valós társadalmi gondjai, amikkel ugyanolyan joguk foglalkozni, mint a nőknek a női problémákkal.” (45)

A feministákra és Müller Péterre is elmondható, hogy szapulnak, szapulnak és szapulnak. Nem tudom, ki mondta nekik, hogy a céljaiknak szidással és lelki „rugdosással” kell a férfiakat megnyerni. Már Konfuciusz is tudta, hogy egy csepp mézzel több legyet lehet fogni, mint tíz hordó ecettel. Tiszteletet és elfogadást kellene képviselniük a férfiakkal szemben, nyitottan az erényeikre. Majd ezután és ezzel együtt kellene építő kritikát megfogalmazniuk.

Amennyiben kinyitnák a szemüket, rájöhetnének, hogy sok megbízható, dolgos, jóindulatú férfi van a világban. Akkor Müller Péter sem írna olyat a „Férfiélet, női sors” – ban, hogy önfeláldozó, megbízható, erős férfiakat ma nem lehet találni. Ha nem lát, az elsősorban az ő szégyene. Ne a sorból kitűnő, karizmatikus férfiakat keresse, azok mindig is kevesen voltak. Az egyszerű, szerető szívű, otthon és a világban helytállókat nézze inkább."

Három A miniszterelnökünk azt nyilatkozta, hogy a nők a megbízhatóak, ők a stabil pont a családban. Mert a bíróságok zsinórban ítélik oda nekik a gyerekeket váláskor? A férfiak is szívesen bevállalnák a gyereknevelés nyűgeit. Kevés, aki nem.
A Férfiak 40 kapcsán az Alkotmánybíróság kimondta, hogy a nőknek az Alaptörvény alapján plusz, tehát többletjogok járnak. Vagyis nem lesz negyven ledolgozott év után nyugdíj még a nehéz fizikai munkát végző férfiak számára sem. Szemben a nőkkel, akiket Magyarország külön törvényekkel véd. Miért is egyébként? Miért számítanak ők annyira rászorulónak? Vannak területek, ahol a nők vannak hátrányban, és vannak, ahol a férfiak. Ez alapján bizonyos esetekben a férfiakat is lehet védeni külön törvényekkel.

Na jó, ennyit a kesergésből, egy férfi panaszát úgyis egy másik férfi érti csak meg igazán (vagy még az is jól kineveti), úgyhogy némi pozitív jövőbetekintés következik. 

Egyre több férfi jön rá oktalan sorsára. Alakulnak a férfiközösségek. Ahol egyébként nem csak a világot akarják megváltoztatni, de önmagukat is. Mert nekünk, férfiaknak is értéket kell vinnünk a világba, és ehhez inspirációt, erőt gyakran a támogató férfiak közössége tud adni. Ld.: Apa akadémia, Férfiak Klubja, Férfisátor. Az önnevelés remek helyei. Illetve támogató férfiközösségek alakulnak pl. a Férfihang internetes férfiportál olvasóiból is. Az elszigeteltségünk csökken, rájöttünk, hogy nem a magányos farkas az erős, hanem a falkába szerveződő.

Szóval a jövő jobb lesz. Ha többet szenvedünk, akkor is, mert a közös szenvedés össze fog hozni minket. És együtt változtatni tudunk.

Először magunkon - aztán a világon!

A Férfisors 2.0 A férfiak ellenhangolt társadalom megrendelhető a Facebook-on személyes üzenettel a https://www.facebook.com/toplak.zoltan.1/ profilon, vagy emailban az eposzegy@gmail.com - on. Lehet közvetlenül is utalni az árát a Valódi Egyenlőségért Civil Társaság számlájára. Számlaszám: Valódi Egyenlőségért Civil Társaság, 10400669-50526883-66741001 A nyomtatott könyv ára 1390 Ft és 410 ft a postaköltség, tehát 1800 Ft a teljes költség, pdf változat 990 Ft. Megjegyzés rovatba postacímet fel kell tüntetni, hogy tudjam, hova kell küldeni, és hova állítsam ki a számlát.