Takács Dalma, a WMN újságírója írt egy cikket arról, hogy "Az igazi férfi feminista", melyben férfiakat toboroz a feminizmus zászlaja alá. Nézzük, miről is írt, és még mi kívánkozik hozzá, férfimozgalmár szemszögből! 

A bevezető bekezdésben Dalma a feminizmus jelentését szeretné tisztázni, miszerint ez csak az egyenlőségről szól. Szó sincsen agresszív, köpködő nőkről, és férfiellenességről! Nem tudom, ismeri Dalma Big Red - et? Aki Amerikában két mondatot nem tud indulatok nélkül kimondani, és még szövetséget is úgy ajánl az MRA - nak (Men Right's Activist - férfijogi mozgalmárok), hogy lehetőleg vérig sértse és porba alázza őket. Vagy Antoni Ritáról már hallott, aki a Parlament előtt gúnyolódott a "nagy, magyar, fehér férfiakon"? Ezek az üzenetek, szeretetet, megértést, tiszteletet hordoznak? Melyek kellenének a szövetséghez... Még Dalma is, aki alapvetően egy szelíd, meggyőzni szándékozó, párbeszédre hívó cikket írt, a lengyel kormányfőket legőgösözi, mert azok az élet tisztelete miatt, és az élet iránti alázatos, bátor lépésként szigorítottak az abortusztörvényen. Pusztán mert férfiak és nem a nők kénye-kedve, akarata szerint módosítanak egy törvényt - gőgösök. Ez sem egy szeretetteljes üzenet.

Ezután olyan, a férfiakat érintő felsorolás következik, mely szerint a fiúk nem sírhatnak, (ki tiltja meg nekik? Tapasztalatom szerint ez már rég kiment a divatból. Pont, hogy a férfias keménységet nem tanítjuk meg a fiainknak, és hiányolja egyébként sok nő is), kötelező macsónak lenni (mikor divatba jöttek a kockák), kötelező többet keresni egy férfinek, mint a barátnőjének (amikor meg a nő keres többet, rögtön úgy érzi, neki kell lenni a főnöknek, persze ez fordítva szexizmus és macsópéniszrémuralom). 

Mondjuk, a következő ötletet preferálom, hogy időnként a nők fizessék a számlát (de őszintén - nem így van most is? Kinek van annyi pénze, hogy mindig állni bírja a nő fogyasztását is?) Több pénzt hozzon haza az asszony? A gazdasági jövő a nőké! Nálunk már gyerekkoromban anyám keresett többet. Miről beszélünk? Konfliktus során sírjanak a férfiak... tetszene gondolom az érzelmi felülkerekedés, de ha egyszer nem akarunk sírni! Miért olyan nehéz megérteni, hogy minket vonz az érzelmileg kemény hozzáállás, és síráson kívül másképp is le lehet vezetni az érzelmi erőket? Sporttal például. Persze, tanuljon meg egy férfi bánni az érzéseivel, de felejtsük már el ezt a sírási fétist! A feminizmus úgy látom, a saját sztereotípiái rabja. Macsó férfiak, sírni nem tudó férfiak (egy férfi akkor sír, amikor oka van rá, nem szíre-szóra, és felgyülemlett feszültség miatt! Mikor elveszíti a gyerekét, a szerelmét, a szüleit. Nem egy vita hevében. Olyat a nők szoktak, nem egyszer manipulatív szándékkal. Ezt kellene nekünk is?)

Az viszont igaz, hogy a férfiak meg kellene tanulják kimutatni, amikor gyengék és sebezhetőek. Amikor védelemre, segítségre és támogatásra szorulnak. Tény, hogy az orvosi kezeléseket, a segítséget a férfiak kérik nehezebben. Inkább lázasan is dolgoznak, de teljesíteni akarnak. Ha segélyszervtől segítség kell (pl. Karitásztól) a nők mennek kérni. Ezáltal a férfiak kitettsége, kiszolgáltatottsága és elhanyagoltsága nagyobb. A férfiak elhanyagoltsága a társadalom részéről amúgy is jóval nagyobb, mint a nőké. De erről később.

Most még inkább arról, mi történik, amikor egy férfi kimutatja, hogy védeni kellene őt, hogy gyenge. Kigúnyolják, igen, a nők is. IGEN, a feministák is! Hiszen végre fogást találtak rajta, és az összes frusztrációjukat le lehet verni rajta! Illetve végre magukat érezhetik domináns, vezető pozícióban! Holott sokszor vannak abban amúgy is, ld. pl család és reprodukciós jogok. A nők beléjük oltott kisebbrendűségi érzése (melyet a feministák gerjesztenek leginkább, mikor egy sztereotíp, a valósággal köszönő viszonyban sem lévő macsó, domináns, agresszív férfi ideálhoz hasonlítgatják őket) ilyenkor nyilvánul meg. Nekem még egy nyitott, jószándékú nőismerősöm is megemlítette, hogy legyen csak igaza Müller Péternek, jöjjön el a női uralom ideje! Jó lenne megmutatni a férfiaknak milyen is elnyomva élni. Amúgy melyik férfi nyomja el a mellette élő nőt? Minden ezredik? Ezért kéne általános bosszút állni? Egyáltalán, a bosszú megold bármit is? - kérdem halkan. 

Elemezhetném tovább a cikket, de alapvetően akkor is az a gondolat jött át nekem, hogy a problémák, amelyeket felvet (női egyenlőség, sírjanak a férfiak is, stb.) MEGOLDOTT. Nincs itt látnivaló, lehet oszolni. 

Ma egy igazi nő férfimozgalmár, mert ezekkel szemben a férfiak valós problémái, még csak közbeszéd tárgyát sem képezik. Elkél a segítség.

A férfiak társadalmi elhanyagoltsága az egekbe szökik, nagyrészt amiatt, hogy a megítélésük a feministák előítéletes (macsó, előjogokat élvező, agresszív, nőelnyomó, stb.) narratívája alapján történik. Hol van ettől Józsi, aki dolgozik, igyekszik egyben tartani a családját (és neki még van, az asszony nem hagyta ott) és közben kicsit kikapcsolódni is, miközben egyéb állampolgári kötelességének is (pl. ÁFA befizetés, személyi jövedelem adó befizetés, kölcsöntörlesztés, stb) szeretne megfelelni? Hol erőszakos ő, mi az ő előjoga? Hogy kizárólag ő, mert férfi, mehet háború esetén meghalni, megsebesülni, akár rokkantként leélni utána az életét?

Míg tömegek mozdulnak meg ha nőkről van szó, akár a mellrák elleni kampányok esetén, addig a prosztatarák kampánya mögé, még nem álltak be mammutcégek, és nincsenek tömeges felvonulások prominens személyiségekkel.

Ha férfiak az áldozatok, akkor nincsenek megmozdulások, ők mindig csak "emberek" a hírekben, míg a nők nők. Elrabolt lányokért felkeltek Amerika nagyjai Obama idején, halálra égetett fiúk csak mínuszos hír voltak. (Ld The Red Pill dokumentumfilm.)

A férfiak feláldozhatók és mindig is azok voltak.

EZ a gondom alapvetően Dalma cikkével, hogy megint a nőket helyezi előtérbe, miközben ilyen, hogy női probléma szinte nincs is, míg a férfiaknak bőven vannak megoldandó társadalmi hátrányaik.

Pl. az elvált apák esete. Sokan alig láthatják utána a gyerekeiket, akkor is, csak hosszú és véres csatározások után, az anyával és bizony feminista szervezetekkel, akik megpróbálják befeketíteni, kirúgatni és lejáratni az apákat, a gyerekeiket pedig apátlanítani hazugságok által. 

Érted Dalma, hogy ez is feminizmus? Miért nem tudok hinni neked, mikor egy ártatlan és hamvas dolognak írod le? 

Feminista szervezetek reklámozzák az abortuszt, és lobbiznak érte! A posztabortusz szindrómáról meg hazudoznak, holott a legtöbb abortuszon átesett nő találkozik vele, és sokan lettek már öngyilkosok miatta.

Nem női egyenjogúság van, de női többletjogok! Dalma, ezekről hogyhogy nem tudsz? Hogyan várod el, hogy jogokkal és kiváltságokkal agyonhájpolt mozgalmad mögé álljak be, mikor férfioldalon ekkora gondok vannak? 

És a fiúk iskolaelhagyása? Miközben több nő diplomázik le, mint férfi, az egyenlőségért - te írtad - küzdő barátnőid nem tesznek két szalmaszálat se keresztbe, hogy ezt kiegyenlítsék. Nem egyenlőségről van szó, de a nők minél jobban való, és limit nélküli támogatásáról. Egyoldalú támogatásáról. Európai szinten is. 

Családon belüli erőszak. Számos kutatás kimutatta, hogy a nők ugyanannyira erőszakosak, sőt kicsit jobban is (ld. dr Warren Farrell: Miért nem értik a nők, amit a férfiak nem mondanak ki? c könyvét) mint a férfiak. A feministák, az ártatlan, csak egyenlőséget akaró feministák azonban hazánkban elterjesztették, hogy 95% - ban férfiak követik el az abúzusokat nők és gyermekek ellen. Baszki, mi ez ha nem lejáratás és a férfiak ellen való alaptalan uszítás? Nem csodálom, ha ezek után egy jóindulatú nő is a bosszún gondolkodik a férfiakkal szemben, de kollektívan végrehajtva. A fenti, 95% - os adatot az OKRI 2005 - ös kutatása sem igazolta. Eszerint az erőszak áldozatai leginkább a férfiak. Igaz, az agresszorok is leginkább ők, vagyis férfiak ütnek férfiakat. Ez sincsen rendben, de akkor a feminizmus ne hazudozzon, hanem beszéljen a valóságról, és segítsen, ahol az egyenlőség ezt megkívánja. Erőszak terén pedig a férfiak vannak hátrányban, ők szenvednek többet tőle.

A férfiak magas halálozásával a munkahelyi balesetekben, háborúkban, a hét évvel rövidebb élettartamról még nem is beszéltem. 

Na ezek problémák, Dalma, látod? 

Nem a női egyenlőség kergetése vég nélkül, miközben rég elértétek. Az igazi nő ma férfimozgalmár, mert itt van teendő, és már rég nem a nők házatáján.