Toplak Zoltán

férfimozgalmár és író

Kapcsolati erőszak 1. rész

2020. július 31. 06:00 - Toplak Zoli

A férfiak nézőpontjából, dr Warren Farrell nyomán

Jelen írás dr Warren Farrell: Miért nem értik a nők, amit a férfiak nem mondanak ki, avagy ki védi meg a férfiakat? című könyve alapján készült. (Kossuth, 2012)

Még azok a férfiak is, akik megosztják bántalmazásuk tapasztalatait, gyakran találkoznak ezzel a válasszal: "persze, persze, de a nőknek sokkal rosszabb." Ez annyira elterjedt nézet, hogy a férfi mellett védelmet kereső nőket lassan felváltja a nőverő férfiaktól rettegő nők népes tábora. Nem bíznak a férfiakban, és haragot, gyűlöletet táplálnak magukban velük szemben. 

Népszerű az az elképzelés, hogy a kapcsolati erőszak során a férfiak verik a nőket, fordítva nagyon ritka, és csak önvédelemből történik meg, a nők nem szállhatnak ki ebből, mert az elhagyott férfi utánuk megy és agyonveri őket, ennek az egésznek pedig az az alapja, hogy a férfiak kiváltságos lényeknek tartják magukat és a nőket pedig a tulajdonuknak. 

Mentsd a bálnát, üsd a férfit!

pofon_0.jpg

Tény: Egy népszerű tévéműsorban négy férfi arról mesélt, hogy a feleségük hogyan bántalmazta őket serpenyővel, vagy rúddal. A közönség meg-megújulóan nevetett ezen.

Mi történne, ha férfiak nevetnének ki bántalmazott nőket? Hogy fogadná ezt a közvélemény? Férfiak és nők? Mekkora lenne a felháborodásuk?

Az sem mellékes, hogy a megvert férfiak mindegyike még a feleségével élt. Nők esetén a kapcsolatból való kilépésre buzdítják az áldozatot, ha ez nem történik meg, azt mondják: "megvert nő szindrómában" szenved. 

Nők esetén mint áldozatokról beszélnek róluk, férfiak esetén a megverésük okairól kezdtek el beszélni - a tény, hogy megverték őket, már nem is volt fontos.

Ha nők bántalmaznak, akkor a férfiak a nők megértésére és a változás elősegítésére helyezik  a hangsúlyt, ha férfi a bántalmazó, akkor a nők a helyzetből való kilépésre és a férfi börtönbe juttatására.

A feministákat még talán senki sem figyelmeztette, hogy a mottójukat, miszerint: "Soha nem lehet ok arra, hogy valaki megüssön egy nőt" - ről a "Soha nem lehet ok arra, hogy valaki megüssön valakit" - re kellene változtatni. Ez egyszerűen így fair.

Kultúránk sajátosan támogatja a férfiak bántalmazását. Amikor egy reklámban elcsattan egy pofon, akkor százból százszor nő üt meg férfit. A vicces tévéműsorok gyakran mutatják, hogy nők vernek férfiakat, de azt nem, hogy férfiak vernek nőket. Ha a férfi nem hagyja el az őt megverő nőt, azt nem hívják "megvert férfi szindrómának", sokkal inkább komédiának.

Rengeteg területen megjelenik ez, így pl. a Disney filmekben is, vagy reklámokban, így nehéz észrevenni a valóságot, hogy akit ütnek az a férfi.

A másik valóság

Amikor férfit bántalmaznak, akkor az sokszor azért nem jelenti az esetet, mert egyrészt nem hinnének neki, másrészt kinevetnék. A szégyentől való félelem nagy visszatartó erő.

Ezenkívül nagy a csend a férfiakat ért agresszió esetében azért is, mert a fiúkat ráneveljük, hogy a fájdalmat el kell viselni. Meg kell védeni hazát, tehát el kell viselni a fájdalmat! A honvédelemre való felkészítést szolgálja a sportok közbeni sérülések férfias elviselésének elvárása, vagy, hogy a "fiúk nem sírnak". 

"A férfiak megtanulják, hogy a fájdalmat "dicsőségnek" hívják, a nők megtanulják, hogy a rendőrséget hívják." - idézet a könyvből.

Minél "férfiasabb" valaki, annál inkább védi a nőket és a gyerekeket. Akár a halált is vállalja, mielőtt egy idegent baj érne. A legtöbb tűzoltó önkéntes, és majdnem minden önkéntes férfi.

Mivel a férfiak ezt a keménységet egymástól is elvárják, ezért nevetségessé válik az, aki ilyenkor fájdalomra panaszkodik. A feministák szerint, ha "kislánynak" gúnyolják egymást a férfiak, akkor a nőket nézik le. Valójában azt nézik le, aki nem szorítja össze a fogát és nem tűri a fájdalmat, miközben éppen egy kiszolgáltatott embert - gyakran gyereket vagy nőt - ment meg éppen. Egymást nézik le, nem a nőket.

Egy nő képzelje el, hogy milyen lenne, ha valaki őt "csecsemőnek" csúfolná, mert sírt ahelyett, hogy megmentette volna a gyerekét. Ez nem a csecsemőkre nézve sértő, hanem a tehetetlenkedő nőre. 

Azok a feministák, akik szerint a férfiasság az, hogy egy férfi bármikor megüthet egy nőt, mélységesen félreértik a férfiakat és a férfiasságot. 

"Egy nő megverése a férfiszerep összeomlását jelenti" - idézet a könyvből.

A túlélés központú kultúrákban a férfiak feladata volt gondoskodni a túlélést segítő eszközökről. Nyugaton a XIX. - ik században is, ha a feleség adósságot csinált, a férjét számoltatták el. Ezzel a felelősséggel járt, hogy a férfiak érvényre juttathatták az akaratukat. Ez a védelmet szolgálta az éhezéstől, a szegénységtől. A védelmező erő, ha célt téveszt, akkor romboló is lehet, de ez a rombolás nem célja az erőnek - ez a kisiklása. 

A férfiak nem a saját tulajdonukként kezelték a nőket, hanem egyben tartották a javakat. Ha hibáztak, börtönbe kerültek. Ezért ez nem privilégium volt, inkább a fegyelmezés felelőssége a család és a társadalom felé.

Szinte minden kultúrában a férfiasság a nők védelmét és nem a bántásukat jelenti.

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://toplakzoltan.blog.hu/api/trackback/id/tr9616077730

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása