Toplak Zoltán

férfimozgalmár és író

Férfiak: harcosok, lánglelkű lovagok

2020. november 09. 20:21 - Toplak Zoli

kep.jpg

Most, ahogyan mesélem, megint itt van előttem, átélem - mondta ismerősöm. Tűzoltó. Egy balesetről beszél, ahol a vonat a gépkocsit összteörte, a benne ülő fejét pedig széttrancsírozta. A látvány emlékével kell együtt élnie, most már haláláig.

- Tudod, vannak női önkéntesek is - mondja, szintén ő - de ők nem vonulnak ki tűzhöz. Jobb is. Nem érezném magamat biztonságban mellettük. Kevesebbet bírnak, és ott akár órákon át is állni kell a próbát. Egyébként örülök nekik, hasznosak, szorgosak, de éles bevetésre jobb, hogy nem jönnek.

Másik ismerősömmel is beszélgettem, ő kőműves.

- Csak egyszer azt érném meg, hogy a megbízónk jöjjön fel az állásra nyáron, és álljon ott mellettem, amíg én dolgozom. Nem kell csinálnia semmit, csak ott állni. Kíváncsi vagyok, bírná-e? Pláne egy falfelület színezésénél, ahol nem lehet megállni, amíg be nem fejezzük. Dolgozni kell, vagy örökre nyoma marad, hogy lusták voltunk.

Hajnali öttől (mert akkor már világos van, és  még nincs meleg) este nyolcig dolgoznak nyáron.

Kéményépítő a harmadik ismerősöm. Láttam már tíz méter magasan, egy kémény mögötti létrán egyensúlyozni. Pedig nagyot lehet onnan esni.

A férfiak, köszönik, itt vannak közöttünk, teszik a dolgukat. Verítékkel, kockázattal, erővel és bátorsággal - építik a világot.

Mint ezer évek óta mindig is tették.

 

Szólj hozzá!

Az igazi nő férfimozgalmár

2020. november 05. 03:59 - Toplak Zoli

válasz egy WMN cikkre

Takács Dalma, a WMN újságírója írt egy cikket arról, hogy "Az igazi férfi feminista", melyben férfiakat toboroz a feminizmus zászlaja alá. Nézzük, miről is írt, és még mi kívánkozik hozzá, férfimozgalmár szemszögből! 

A bevezető bekezdésben Dalma a feminizmus jelentését szeretné tisztázni, miszerint ez csak az egyenlőségről szól. Szó sincsen agresszív, köpködő nőkről, és férfiellenességről! Nem tudom, ismeri Dalma Big Red - et? Aki Amerikában két mondatot nem tud indulatok nélkül kimondani, és még szövetséget is úgy ajánl az MRA - nak (Men Right's Activist - férfijogi mozgalmárok), hogy lehetőleg vérig sértse és porba alázza őket. Vagy Antoni Ritáról már hallott, aki a Parlament előtt gúnyolódott a "nagy, magyar, fehér férfiakon"? Ezek az üzenetek, szeretetet, megértést, tiszteletet hordoznak? Melyek kellenének a szövetséghez... Még Dalma is, aki alapvetően egy szelíd, meggyőzni szándékozó, párbeszédre hívó cikket írt, a lengyel kormányfőket legőgösözi, mert azok az élet tisztelete miatt, és az élet iránti alázatos, bátor lépésként szigorítottak az abortusztörvényen. Pusztán mert férfiak és nem a nők kénye-kedve, akarata szerint módosítanak egy törvényt - gőgösök. Ez sem egy szeretetteljes üzenet.

Ezután olyan, a férfiakat érintő felsorolás következik, mely szerint a fiúk nem sírhatnak, (ki tiltja meg nekik? Tapasztalatom szerint ez már rég kiment a divatból. Pont, hogy a férfias keménységet nem tanítjuk meg a fiainknak, és hiányolja egyébként sok nő is), kötelező macsónak lenni (mikor divatba jöttek a kockák), kötelező többet keresni egy férfinek, mint a barátnőjének (amikor meg a nő keres többet, rögtön úgy érzi, neki kell lenni a főnöknek, persze ez fordítva szexizmus és macsópéniszrémuralom). 

Mondjuk, a következő ötletet preferálom, hogy időnként a nők fizessék a számlát (de őszintén - nem így van most is? Kinek van annyi pénze, hogy mindig állni bírja a nő fogyasztását is?) Több pénzt hozzon haza az asszony? A gazdasági jövő a nőké! Nálunk már gyerekkoromban anyám keresett többet. Miről beszélünk? Konfliktus során sírjanak a férfiak... tetszene gondolom az érzelmi felülkerekedés, de ha egyszer nem akarunk sírni! Miért olyan nehéz megérteni, hogy minket vonz az érzelmileg kemény hozzáállás, és síráson kívül másképp is le lehet vezetni az érzelmi erőket? Sporttal például. Persze, tanuljon meg egy férfi bánni az érzéseivel, de felejtsük már el ezt a sírási fétist! A feminizmus úgy látom, a saját sztereotípiái rabja. Macsó férfiak, sírni nem tudó férfiak (egy férfi akkor sír, amikor oka van rá, nem szíre-szóra, és felgyülemlett feszültség miatt! Mikor elveszíti a gyerekét, a szerelmét, a szüleit. Nem egy vita hevében. Olyat a nők szoktak, nem egyszer manipulatív szándékkal. Ezt kellene nekünk is?)

Az viszont igaz, hogy a férfiak meg kellene tanulják kimutatni, amikor gyengék és sebezhetőek. Amikor védelemre, segítségre és támogatásra szorulnak. Tény, hogy az orvosi kezeléseket, a segítséget a férfiak kérik nehezebben. Inkább lázasan is dolgoznak, de teljesíteni akarnak. Ha segélyszervtől segítség kell (pl. Karitásztól) a nők mennek kérni. Ezáltal a férfiak kitettsége, kiszolgáltatottsága és elhanyagoltsága nagyobb. A férfiak elhanyagoltsága a társadalom részéről amúgy is jóval nagyobb, mint a nőké. De erről később.

Most még inkább arról, mi történik, amikor egy férfi kimutatja, hogy védeni kellene őt, hogy gyenge. Kigúnyolják, igen, a nők is. IGEN, a feministák is! Hiszen végre fogást találtak rajta, és az összes frusztrációjukat le lehet verni rajta! Illetve végre magukat érezhetik domináns, vezető pozícióban! Holott sokszor vannak abban amúgy is, ld. pl család és reprodukciós jogok. A nők beléjük oltott kisebbrendűségi érzése (melyet a feministák gerjesztenek leginkább, mikor egy sztereotíp, a valósággal köszönő viszonyban sem lévő macsó, domináns, agresszív férfi ideálhoz hasonlítgatják őket) ilyenkor nyilvánul meg. Nekem még egy nyitott, jószándékú nőismerősöm is megemlítette, hogy legyen csak igaza Müller Péternek, jöjjön el a női uralom ideje! Jó lenne megmutatni a férfiaknak milyen is elnyomva élni. Amúgy melyik férfi nyomja el a mellette élő nőt? Minden ezredik? Ezért kéne általános bosszút állni? Egyáltalán, a bosszú megold bármit is? - kérdem halkan. 

Elemezhetném tovább a cikket, de alapvetően akkor is az a gondolat jött át nekem, hogy a problémák, amelyeket felvet (női egyenlőség, sírjanak a férfiak is, stb.) MEGOLDOTT. Nincs itt látnivaló, lehet oszolni. 

Ma egy igazi nő férfimozgalmár, mert ezekkel szemben a férfiak valós problémái, még csak közbeszéd tárgyát sem képezik. Elkél a segítség.

A férfiak társadalmi elhanyagoltsága az egekbe szökik, nagyrészt amiatt, hogy a megítélésük a feministák előítéletes (macsó, előjogokat élvező, agresszív, nőelnyomó, stb.) narratívája alapján történik. Hol van ettől Józsi, aki dolgozik, igyekszik egyben tartani a családját (és neki még van, az asszony nem hagyta ott) és közben kicsit kikapcsolódni is, miközben egyéb állampolgári kötelességének is (pl. ÁFA befizetés, személyi jövedelem adó befizetés, kölcsöntörlesztés, stb) szeretne megfelelni? Hol erőszakos ő, mi az ő előjoga? Hogy kizárólag ő, mert férfi, mehet háború esetén meghalni, megsebesülni, akár rokkantként leélni utána az életét?

Míg tömegek mozdulnak meg ha nőkről van szó, akár a mellrák elleni kampányok esetén, addig a prosztatarák kampánya mögé, még nem álltak be mammutcégek, és nincsenek tömeges felvonulások prominens személyiségekkel.

Ha férfiak az áldozatok, akkor nincsenek megmozdulások, ők mindig csak "emberek" a hírekben, míg a nők nők. Elrabolt lányokért felkeltek Amerika nagyjai Obama idején, halálra égetett fiúk csak mínuszos hír voltak. (Ld The Red Pill dokumentumfilm.)

A férfiak feláldozhatók és mindig is azok voltak.

EZ a gondom alapvetően Dalma cikkével, hogy megint a nőket helyezi előtérbe, miközben ilyen, hogy női probléma szinte nincs is, míg a férfiaknak bőven vannak megoldandó társadalmi hátrányaik.

Pl. az elvált apák esete. Sokan alig láthatják utána a gyerekeiket, akkor is, csak hosszú és véres csatározások után, az anyával és bizony feminista szervezetekkel, akik megpróbálják befeketíteni, kirúgatni és lejáratni az apákat, a gyerekeiket pedig apátlanítani hazugságok által. 

Érted Dalma, hogy ez is feminizmus? Miért nem tudok hinni neked, mikor egy ártatlan és hamvas dolognak írod le? 

Feminista szervezetek reklámozzák az abortuszt, és lobbiznak érte! A posztabortusz szindrómáról meg hazudoznak, holott a legtöbb abortuszon átesett nő találkozik vele, és sokan lettek már öngyilkosok miatta.

Nem női egyenjogúság van, de női többletjogok! Dalma, ezekről hogyhogy nem tudsz? Hogyan várod el, hogy jogokkal és kiváltságokkal agyonhájpolt mozgalmad mögé álljak be, mikor férfioldalon ekkora gondok vannak? 

És a fiúk iskolaelhagyása? Miközben több nő diplomázik le, mint férfi, az egyenlőségért - te írtad - küzdő barátnőid nem tesznek két szalmaszálat se keresztbe, hogy ezt kiegyenlítsék. Nem egyenlőségről van szó, de a nők minél jobban való, és limit nélküli támogatásáról. Egyoldalú támogatásáról. Európai szinten is

Családon belüli erőszak. Számos kutatás kimutatta, hogy a nők ugyanannyira erőszakosak, sőt kicsit jobban is (ld. dr Warren Farrell: Miért nem értik a nők, amit a férfiak nem mondanak ki? c könyvét) mint a férfiak. A feministák, az ártatlan, csak egyenlőséget akaró feministák azonban hazánkban elterjesztették, hogy 95% - ban férfiak követik el az abúzusokat nők és gyermekek ellen. Baszki, mi ez ha nem lejáratás és a férfiak ellen való alaptalan uszítás? Nem csodálom, ha ezek után egy jóindulatú nő is a bosszún gondolkodik a férfiakkal szemben, de kollektívan végrehajtva. A fenti, 95% - os adatot az OKRI 2005 - ös kutatása sem igazolta. Eszerint az erőszak áldozatai leginkább a férfiak. Igaz, az agresszorok is leginkább ők, vagyis férfiak ütnek férfiakat. Ez sincsen rendben, de akkor a feminizmus ne hazudozzon, hanem beszéljen a valóságról, és segítsen, ahol az egyenlőség ezt megkívánja. Erőszak terén pedig a férfiak vannak hátrányban, ők szenvednek többet tőle.

A férfiak magas halálozásával a munkahelyi balesetekben, háborúkban, a hét évvel rövidebb élettartamról még nem is beszéltem. 

Na ezek problémák, Dalma, látod? 

Nem a női egyenlőség kergetése vég nélkül, miközben rég elértétek. Az igazi nő ma férfimozgalmár, mert itt van teendő, és már rég nem a nők házatáján.

1 komment

Apa lássa el a háztartást, míg anya pénzt keres?

2020. szeptember 24. 08:13 - Toplak Zoli

Cumisüveg és fakanál címmel jelent meg a 2020/39. Nők Lapjában cikk a családi szerepek változásáról. Jó ez férfi szemszögből? Jó, ha anya hozza haza a pénzt, míg apa pelenkáz, játszik a gyerekkel és takarít, főz?

 A.K. Zs. (furcsán hat, ha valaki nem vállalja a nevét a cikkéhez) és Soós Réka jegyezték a cikket. Az írás egyértelműen afelé tolná el a családi szerepeket, ha azok akár meg is fordulnának. Legyenek a családfők a nők, és a házitündérek a férfiak! Több példát is hoz a szerzőpáros erre, persze mindegyik ideiglenes, megnyugodhatunk, könnyen fogyaszthatók, hiszen végül minden visszaáll a régi felállásba. Olyan, mint a cukorba ágyazott keserű gyógyszer? Gyógyszer ez a férfiaknak, akik mereven pénzt akarnak keresni, tekintélyt szerezni, ahelyett, hogy otthon tüsténkednének? Vagy inkább méreg, ami a férfiasság férfiak szerinti maradékát is kiölni igyekszik a férfiakból, hogy feláldozza azt az elnőiesedés oltárán?

Egyébként szóba hozzák egy bekezdés erejéig a nők önértékelését is, miszerint többet kell dolgoznia egy, a férfihoz képest magát értéktelenebbnek érző nőnek. Nos, az attól függ. Ha a nő kompenzál, akkor igen. Ha a teljesítményével akarja kivívni mások szeretetét, akkor igen. Ha azonban a környezetén csügg érzelmileg, követelőzik és "vámpírkodik", akkor a csekély önértékelés egy házisárkányt eredményez, nem pedig egy szende áldozatot. Pszichológus segíthet ezen.

De ha emögött megint a férfiak rejtett nőelnyomását hozza a szerzőpáros szóba (ugye csak én vagyok paranoid?), akkor ez egy SZALMABÁB! Hol releváns ez ma Magyarországon? A cigány kisebbségnél? Ott is csak a hagyományaik szerint élőknél? Vagy az eldugott, alig egy-két létező tanyán? HOL NYOMJÁK EL A NŐKET MA HAZÁNKBAN? Hogy kerül egy ilyen kérdés terítékre egy országos magyar hetilapban? Kis nyomásgyakorlás az olvasóra, hogy féltse magát, mert a patriarchák köztünk élnek, és jobb, ha felkészül rájuk? Micsoda, teljesen szükségtelenül, a férfiak ellen hangoló dolog ez már?

Remélem, ez a kirohanás csak az évtizedek óta mantrázott "Nő-el-nyo-más" feminista kliséjére adott válasz a részemről, a Nők Lapja szimplán arra gondolt, egyszerűen vannak nők, akik alul értékelik magukat, és ez nem jó nekik. Én mondjuk egyet sem ismerek, de ez legyen az én bajom, biztos túl kevés a kapcsolatom, és nem "vonzom be" a rossz önértékelésű nőket az életembe. Az ellenkezőjével sokkal többször találkozom, a magát túlértékelő nővel. Aki nem tudja, mi az alázat és szerénység. Bezzeg nekem tudnom kell, mi az áldozatkészség és lovagiasság, udvariasság a nőkkel szemben. Mert egyenlőség van, tehát nekem vannak pszichológiai kötelességeim a nőkkel szemben, de a nőknek nincsenek ilyenek velem szemben.

Arra most ki sem akarok térni, hogy patriarcháéknál kötöttebbek a nemi szerepek, de egyben a nő tisztelete, kiszolgálása ugyanennyire kötött. Keresztényéknél legalábbis így megy. Ezek az én köreim, erről tudok nyilatkozni. Úgy vélem, egy patriarchának sokkal több dolga van, mint feleségének, hisz felelőssége is több. Én pl. ezért sem fogok így élni, holott hívő közösségemben szabály ez a minta. Én szabad akarok lenni a férfimozgalmárkodásra, nálunk emancipáció lesz. Ha ugyan nem matriarchátus, ahol anyunak majd naponta köszönöm meg, hogy viszi az otthoni dolgokat, hogy én szabadon segíthessem férfitársaimat, a pénzkereset és gyereknevelés mellett.

Egyébként egy csúnya csúsztatásra is felhívnám a figyelmet, mielőtt továbbmegyünk. A cikk sárga keretben hozza azt az adatot, hogy a nők többet foglalkoznak háztartási munkával, mint a férfiak, illetve gyerekneveléssel is. Ez így nem igaz, ráadásul indokolatlanul lustábbnak állítja be a férfiakat. Warren Farrel óta tudjuk, hogy egyrészt a férfiak pénzkeresettel több időt töltenek, mint a nők, különösen ha a munkába járás idejét is ideszámítjuk. Másrészt a férfiak házimunkái kifelejtődnek a felmérésekből. Az időszakos munkák (hólapátolás) alkalmi (duguláselhárítás) munkák egyáltalán nem szerepelnek, illetve a ház falain kívüli munkák sem. Vagyis szinte az összes. Fűnyírás, kerítésfestés, kidőlt fa elhárítása, ecsetek kimosása, tűzrakóhely megtisztítása, betonozás otthon, kertfelásás, stb. Erre tessék odafigyelni! Igen, ott, a Nők Lapjánál - is.

Gyereknevelésre a reggeltől-estig gürizés mellett, jó ha van egy fél órája a férfinek, és akkor ő még sehol nincs, hogy egy sört nyitni jó lenne és kicsit bámulni a tévét.

Én értem a cikk alapvető szándékát: több szabadságot a nőknek, hogy legyen idejük magukra, legyenek saját anyagi erőforrásaik, hogy ne legyenek kiszolgáltatva egy férfinak, aki ma még szerelmes és gondoskodó, holnap meg ugyanez, csak a szomszéd Mariskába, és a pénzét is oda vinné elkölteni. Tény: egy férfinak is könnyebb, ha nem egyedül gondoskodik a családról. Nagyon nagy lelki felelősség, teher. Volt, aki pánikbeteg lett tőle. Történjen vele egy baleset, és éhezik az egész család. 

De van itt egy fontos kérdés, ami mellett a feministák, és még a méltán népszerű Nők Lapja is rendre elmegy. A férfi tekintélyének kérdése. Mert ma annak van tekintélye, aki pénzt keres, aki gazdaságilag gyarapítja a családját. Túlélni - ez volt a kód hosszú-hosszú ideig a társadalomban, ennek legbiztosabb módja pedig a szüntelen gyarapodás. 

Aki gyarapít, azt tiszteljük. A tisztelet pedig alapvető kulcs a férfi lélekhez. Add meg a tiszteletet neki, és megnyitja a szívét előtted!s2700001.JPG

 

Lehet-e tisztelni egy otthon pelenkázó, a női ügymenetet vivő férfit? Tiszteli őt a párja, sajátmaga és a társadalom? A nő talán még megteszi. Közel sem az összes. Persze, az ígéret megvan az elején, aztán elkezd tipikusan úgy viselkedni, ahogy gyűlölte, ha vele tették: nem értékeli a rendet, a tisztaságot, a lefektetett gyereket, az ételt az asztalon. Mert ez a minimum, egyébként, ő is hajt a munkahelyén, ahol még főnök is van, meg kibírhatatlan kollégák, és határidők. Esetleg ő maga a főnök, mi az, hogy otthon nem? Valójában neki járna a tisztelet, nem igaz?

De tudja - e tisztelni magát egy férfi, ha ő marad otthon? Azért ezt tartósan végezni, nagyon kemény lehet lelkileg. Hiszen semmi sem táplálná az ő férfias identitását. Nem használja az erejét, nem ugratják egymást a kollégákkal, a pénzt nem ő teszi le az asztalra. Talán ha terepet talál férfias attitűdjei kifejezésére, fejlesztésére. Férfias sportot űz, haverokkal sörözik - gondolkodom, mi segíthet.

Remélem, érződik, hogy nem vagyok ellensége a szerepcserének, főleg, ha nem tartós. Tényleg, jót tesz az apa-gyerek kapcsolatnak, rálátást enged a párja életére, terheire, és jó önismeretet adhat. 

Tartósan végezve viszont lelkileg kiherélheti a férfit. És ez is számítson már, a mindenit! Mert a társadalom nem fogja érteni. És én nem is hibáztatom a társadalmat érte. Ideig-óráig jó ötlet cserélni, de tartósan? Az otthon melegét, az OTTHONT  én is a nőtől várnám. Ez egyszerűen nem a férfi területe, egy nőtől elém tett leves jobban esik, mint egy férfitól, pedig azt is értékelném. Egész egyszerűen a VILÁG az a hely, ahol egy férfinak meg kell nyilvánulnia, és az OTTHON az, ahol a nőnek. Miért nem olyan egyértelmű ez manapság? Évezredekig az volt.

Van helye némi átmozgásnak, ideig-óráig szerepcserének, de ne állítsuk a feje tetejére a világot! Már az Ősközösségben is a férfiak vadásztak és a nők őrizték a tüzet. Ne akarjunk annyira okosak lenni, hogy most mindent másképp akarjunk végezni. Egyedi esetekben működhet, de össztársadalmi szinten káoszhoz vezetne. Persze liberáliséknál semmi sem drága, ha az elméleteiket akarják kipróbálni, akárkit szívesen feláldoznak érte. Lásd LMBTQ.

Könnyítsünk a nők terhein, de előbb vegyük észre, hogy a férfiak keze is tele van munkával! Ezt csak ideszúrom, mert ez így igaz, és nem úgy van, ahogy a feministák állítják, hogy nő és férfi 8-8 órát lehúznak, aztán minden a nőre marad. Ezt hívják Ordas Nagy Hazugságnak. És már elég a hazugságra épülő bűntudatkeltésből és manipulációból. 

s2700002.JPG

A részmunkaidőt említi még a cikk, ami szerintem is jó ötlet. A nők jobban helyt tudnak állni otthon, és egyben ki is szakadnak otthonról, lesznek kapcsolataik és jövedelmük. Viszont erre a férfiakat is fel kellene készíteni. A párjuk sokkal jobban függ majd tőlük anyagilag. És ez teher, amiről nem a nő tehet. Nagy türelem és megértés kell ehhez, annak megértése, hogy az is fontos tétel lehet egy bevásárlólistán, ami nem feltétlenül szükséges, csak új fűszer, alapanyag, tisztítószer, mert hallotta a nő és ki akarja próbálni.

A férfi által megkeresett pénz már nem az övé, hanem a családé. A nő egyszerűen nem tud ugyanennyit hozzátenni. Fontos a tiszteletet és a felkarolás lelkületét ekkor is megőrizni.

Másrészt egy nőnek is tudnia kell engedni. Elfogadni a férfi tekintélyét, mert alapvető gond, hogy ilyen otthon szinte alig létezik. Nem igaz, hogy a férfiak tekintélyének súlya alatt nyögnek a nők. Akkor lépnek ki egy kapcsolatból, amikor csak akarnak, és ezt nagyon sokszor meg is teszik. (Válások aránya 60% fölötti, élettársi kapcsolatokban még magasabb. A nők egyszerűen NEM SZÁMÍTANAK szilárd alapnak egy tartós együttéléshez. Nem megbízhatók.)

Visszatérve az "engedjen a nő" témára: ha valamire nem jut, és ezt felvázolta a férfi, hogy miért, akkor ilyen kérdésnek már nincsen helye: "de miért"? Pláne ezerszer. Amit korábban elmondott a férfi, azért. 

Maga a cikk is felhozza a sorok között a nőelnyomást, de a férfiak családfőségének akadályozásáról, a férfielnyomásról szót sem ejt. Félti a nőket, mert ma nem újságíró, pláne nem haladó, aki nem félti őket. Ugyanakkor a férfiak családfői szerepének - ami több, mint pénzt letenni az asztalra - elnyomásáról szót sem ejt. Hogy bűntudatot kell(ene) érezzen egy férfi, ha ő vezetni akarja a családját, hogy ő maradinak, mucsainak van ilyenkor beállítva. Igazságos ez? Nem inkább vastagon előítéletes? Holott a belé programozott kódot követné csak a férfi, azt, amit az ősei is végeztek évezredeken keresztül. 

Persze erről beszélni kellene, tanítani, példát adni rá. Cikkeket írni, filmek témájává tenni, reklámokban szerepeltetni. Mert: egy VALÓDI családfőség mézesmadzag lehetne a fiatal férfiak felé - akiket mi, idősebbek tanítanánk meg ennek felelősségére - a családalapításra. Hogy családfő és ne MGTOW vagy fűevő legyen.

Szólj hozzá!

Kedves Nők, Feministák, és Radikálfeministák!

2020. szeptember 20. 18:59 - Toplak Zoli

Bocsánatkérés

Belátom, a múltban és jelenben, mi, férfiak (kivéve Hunyadi Gábort és más férfiakat) sokszor bántunk és bánunk rosszul veletek. Önzésünk sokszor legyűrte a szeretetet, melynek megélésére kaptunk hívást a Jóistentől, s mely szívünk mélyéről szüntelen szólít bennünket, hogy éljük a jót, tegyük a jót egymással, és veletek. Sajnálom, hogy szenvedést okoztunk nektek, bár ez itt, a Földön sajnos néha elkerülhetetlen.

Mentségünkre szolgáljon, hogy mélyen bűnös világon élünk, mélyen bűnös természettel. (Legalábbis a Biblia tanítása szerint, de ezt, aki körülnéz a világban, maga is beláthatja.)

Csak, hogy teljesen egyértelmű legyen: mindenki mélyen bűnös természettel él: a hímsovén férfiak, a nősovén nők, én, a férfiak, és ti is: kedves Nők, Feministák és Radikálfeministák!

Aki úgy gondolja, nincsen igazam, olvassa el Máté evangéliumának 5,6,7 fejezetét, a Hegyi Beszédet, és vizsgálja meg magát! Él - e úgy, mint azt Jézus tanította? Számomra EZ a bűntelen élet.

Kívánok Nektek sok boldogságot, sok sikert a magán- és közéletben egyaránt, és érjétek el céljaitokat! (Melyek közül több ellen én viszont teljes erőmből küzdeni fogok, mert a meggyőződésem ezt diktálja. De lehet az ellenfelet is tisztelni, és elismerni, hogy ő is jót akar – a maga egyéni elképzelése szerint.)

Sajnálom a sebeket, melyeket kaptatok és kapni fogtok. És megbocsátom a sebeket, melyeket adtatok, és adni fogtok.

 Remélem, eljön az idő, amikor ti, kedves Nők, Feministák és Radikálfeministák szintén bocsánatot kértek tőlünk, férfiaktól, az általatok okozott sebekért. Például, hogy nem értitek és nem akarjátok érteni a mi patriarchális ösztönvilágunkat, mely vezet, verseng és védelmez, vagy, hogy nem engedtek gyermekeink közelébe, hogy szerethessük és nevelhessük őket. Tisztelet a kivételnek köztetek, mert hála az Istennek, ilyen is akad, nem is olyan kevés. Remélem, tudunk egymástól kölcsönösen bocsánatot kérni, mert EZ az igazi emancipáció.

Dicsőség az Úrnak, hogy élhetünk, küzdhetünk, megbocsáthatunk és szerethetünk!

 en_2014.jpg

Toplak Zoltán

blogger, vlogger, férfimozgalmár

Szólj hozzá!

Törékeny férfiak?

2020. szeptember 15. 22:26 - Toplak Zoli

Kér segítséget egy férfi, ha bajba kerül? Amikor betegség, baleset éri, amikor elszegényedik a családja, amikor kirúgják, amikor régóta magányos - egyedül próbál megbirkózni a helyzettel, vagy leereszti büszkesége és szégyene álarcát, és a többiekhez fordul?

Igen is meg nem is. A gondok-bajok bizony van, hogy szóba kerülnek - így, igen: van hogy, esetleg, alkalomadtán - a munkatársakkal, munka közben, két fröccs között, vagy egy öltözőben az edzés után. De kit lehet igazán mélyen meghallgatni miközben másra, vagy másra is kell figyelni? Mikor nincs meg a bensőségesség légköre? És ki elég tapasztalt, őszinte vagy képzett, hogy jó tanáccsal szolgáljon? 

Nagyon fontos a szubkortív háló - amikor egymáson segítünk, főleg egyszerű, természetes meghallgatással - de van, amikor már szakember kell. Erről kérdeztem Németh Zsolt László hivatásos segítőt.

- Meg kell mondjam, a praxisom során nagyon ritkán találkozom férfiakkal. Ők akkor jönnek - vagy akkor sem - amikor képletesen szólva már a mestergerenda ég. Amikor alapvetően rendíti meg az életüket a baj, a tragédia. A nők, ők mások. Nagyon karakánnak látom őket, ahogyan a bajban - kényszerből - magukhoz ragadják a kezdeményezést és a vezető szerepet. Persze ez később olyan elnyomott feszültség robbanásához vezet, ami előre megjósolható. 

Zoli a barátom volt. Egyedül élt a nagynénjével. A barátnője meghalt balesetben, majd évekkel később, még mindig párkapcsolat nélkül Zoli lerokkant a lábaival. Nem ment orvoshoz, úgy vélte, egyedül megbirkózik a bajjal. Nem kapott segélyt az államtól, és mivel dolgozni nem tudott, a nagynénje tartotta el. Szinte egyedüli barátai voltunk Sanyival, akivel kártyázni szokott. Azonban hiába hívtuk imaközösségbe (hívő volt) nem jött, csak egyszer. Pár napig erőre kapott tőle. Kártyázni se ment már el otthonról, sem meccsre. Aztán rejtélyesen vérezni kezdett, mintha az életerő folyt volna ki belőle. A külső és belső terhek alatt feladta: nem engedett orvost magához és keringési rendellenesség miatt végül meghalt az Intenzív osztályon, ahova végstádiumban már be kellett szállítani. 

Szerintem iskolapéldája a magányosan küzdő és végül elbukó férfinak. Amire észrevétlenül szocializál  minket a kultúránk. Más kultúrákban azonban nincsen feltétlenül így.

gf.jpg

   Gichin Funakoshi karate mester

Japánban (ld. Gichin Funakoshi, a Shotokan karate alapítójának szellemi hagyatékát) pl. természetes, hogy a férfiak összefognak. Legalábbis a tradicionális Japánban még így volt. A közös küzdelmek, edzések összehozták őket, és közben a bajtársiasságot is eltanulták egymástól. Funakoshi mestert pl. hívták békíteni falvak közötti belharcba, vagy leírja (Életem és a karate do), hogy alárendelt felesége iránt milyen tisztelettel viszonyult, és mennyire meglátta egy egyszerű fürdő ruhatárosban a tiszteletre méltó embert (összebarátkoztak). Általában odafigyelt másokra, miközben aktívan sportolt.  A férfiak fürdőkbe jártak, masszíroztatni. Volt idejük egymásra - és magukra.

Meg kell mondjam, a magyar férfi tipikusan önhanyagoló is - folytatja Németh Zsolt László - érzelmi szükségleteit munkába, ivásba, esetleg szexuális kicsapongásba folytja. Pedig kell neki a megértő szó. A külsejével se törődik mindig eleget, de az érzelmeivel, belső világával még kevésbé. Nagy együttérzéssel és fájdalommal mondom ezt, mert látom, hogy a be nem töltött szükségletei hová viszik ezeket a férfiakat. És a helyzet az, hogy a legtöbb nő vágyik rá, hogy betöltse egy férfi érzelmi szükségeit, csak hát erre időt és energiát kell szánni. Ahogy a családjukra is.

Ha a félelem hajtja a férfit, hogy a jövőt biztosítsa anyagilag, végül elveszítheti a jelent érzelmileg és kapcsolatilag. Bátorság is kell odafigyelni magunkra és egymásra. Hit (nem feltétlen vallásos) és bizalom. Magunkban, egymásban, a lehetőségeinkben. A Sorsunkban - Istenben. 

És nagyon-nagy bátorság kell megnyílni. Őszintének lenni magunkhoz, nevén nevezni a dolgokat, belső tartalmainkat. Naplót vezetni, egy vagy több barátnak elmondani, mi van bennünk, mit élünk meg, mi foglalkoztat. És nem mindig könnyű nevet adni mindannak, amivel önmagunkban találkozunk! Idő és lelki tusa kell hozzá. De az eredmény megéri.

Egyébként egyre több férfi tesz ezért. Férfiközösségek alakultak az utóbbi - immár - évtizedekben. Férfisátor, MentorforMen, Férfihang, Keresztény Férfiak Társasága. 

Uraim meg kell szoknunk, hogy ne csak nekünk szóljon sok médiatartalom (politika, sport, technikai tartalmak) de RÓLUNK szóljon. Az életünkről, a vágyainkról, az érzelmeinkről és a gondjainkról. És akarnunk is kell ezt, tennünk érte. Ne menjen el mellettünk a világ, vagy Zolivá válunk mi is. 

 

Egy másik utat választó Zoli

 

Szólj hozzá!

Egy férfi történet, egy női.

2020. szeptember 11. 19:37 - Toplak Zoli

Egy férfi történet, egy női.
A férfi:
2016 nyarán történt. Karate edzőtábor, a barna övfokozat elérésére készültem.
Medicin labdát kellett az edzésen a fejem fölött tartani. sensei Pál Tibor mindig nagy hangsúlyt helyezett az erőnlétre. A gyakorlat ezúttal is hosszú percekig tartott. Behunytam a szemem, küzdöttem, erőlködtem.
Akkor Samu István mester elém állt: "Zoli, nézz a szemembe!" mondta. Kinyitottam a szemem és találkozott a tekintetünk.
Mi volt az övében? Hit - "Meg tudod csinálni.", Erő - "Nem engedem, hogy feladd." Atyai együttérzés - "Tudom, hogy fáj. De sikerülni fog."
Szinte misztikus két perc volt. Álltunk egymással szemben, mester és tanítvány, egymásba mélyedt tekintettel. Elfelejtettem, mennyire remeg és fáj már a karom.
Aztán az edző, sensei Pál Tibor véget vetett a gyakorlatnak. Megcsináltam, hála Samunak.
Dicsőség Istennek, aki megalkotta a férfias erőt és a bajtársias segítséget!
A biztonság kedvéért ide írom: egyikünk sem buzi
 
És a női:
 
Lefelé tekertem a dombról. Az a nő (talán harmincöt-negyven volt) felfelé jött, szintén biciklin.
Rózsaszín trikójában gyönyörű mellei lágyan ringtak jobbra-balra, ahogyan dolgozott a pedálokkal.
Leesett az állam. Szó szerint. Ahogy elhaladt mellettem a nő, láttam, küzd az arcizmaival, végül feladta: elmosolyodott.
A betyárját - gondoltam - ennek a nőnek tetszik, hogy tetszik!
Édes Istenem, köszönöm ezt a tíz másodpercet, és általában az erotikát! Ilyet csak egy olyan kibebaszottul bátor zseni tud alkotni, mint amilyen te vagy!
Ja, a végére: hű vagyok, de vak nem!
Szólj hozzá!

Sebzett farkasok

2020. szeptember 08. 23:26 - Toplak Zoli

Férfihang, Redpill, Huffnágel Életmódmagazin. Csak három a legismertebb magyar férfiportál közül. Közös bennük a mély, férfias indulat és a (minden megbélyegző élet nélkülözve mondom) sebzettség.

Nincs polkorrektség az említett oldalakon, mindent szemtől-szembe és egyenesen! A Huffnágel Életmódmagazin pl. moderációt sem alkalmaz. A Férfihang is nagyon liberális elvek mentén moderál, csak az kerül törlésre, ami már büntető feljelentés tárgyát képezheti. És ezeket a szabályokat az ott kommentelő hölgyek is tudomásul veszik, nincs apelláta, ha hülye picsáknak gondolják őket, akkor azt tudni is fogják hamarosan. És ez a szabadszájúság nekik is kijár. Egyenjogúak.

page_7

Ám a sarkítottan férfias őszinteség (ami miatt heves szóváltás, a "bunyó" virtuális megfelelője alakul ki időről időre - tiszta vadnyugati feeling) csak egyik jele ezeknek a közösségeknek.

Fontos jellemző még a nőkkel szembeni pozitív megkülönböztetés teljes hiánya. Aki itt lovagias, elnéző, udvarias, az gyorsan megkapja a "mangina" (nők előtt elv- és gerinctelenül hajbókoló) jelzőt. Igaz, ennek ellenére akadnak lovagias és romantikus tagjai pl. a Férfihang köré szerveződött közösségnek. Nekik állniuk kell a pofonokat érte, igaz, a rendszeresen kommentelő hölgyek hálája is az övék.

A legfontosabb azonban a témaválasztás. A feminizmus leleplezése, az Igazság tisztelete (késhegyre menő intellektuális viták a kommentszekciókban), férfijogi aktivista cikkek, csípős válaszok az aktuális, férfiakat érintő történésekre, és rengeteg felháborodás és panasz. (Elég különös egy patriarchális társadalomban, ahol amúgy "minden nap férfinap".)

Viszont itt legalább panaszkodhatnak és kimutathatják heves haragjukat és dühítő fájdalmukat a férfiak. Düh, ez nagyon fontos, mert sírni, azt nem szabad. Kétségbeesettnek lenni (de még így is tartással és gerinccel) viszont igen. Többen mesélték már el olvasói levélben életük kálváriáját, melynek nők, gyermekelhelyezési perek, bíróságok és/vagy feministák voltak az okai.

Jellegzetes és szükséges kortünet a "sebzett farkas" férfiközösségek léte. Nagyon sok negatív stressz éri korunk férfiait, a harmadik hullámos feminizmus minden eddiginél férfigyűlölőbb megnyilvánulásai (ld. az Európa Tanács Miniszteri Bizottságán áterőszakolt Isztambuli Egyezményt), a média (főleg baloldali sajtóorgánumok, sorozatok, mozifilmek, celebek és popsztárok) megnyilvánulásai (a klasszikus férfiasság idejétmúlt, veszélyes, "macsó", a nőknek kell irányítani a világot, stb.), másrészt a megváltozott életrend, a száz éve még rendben lévő férfireakciók mára már tilalmassá válása, a megerősítő, építő férfiközösségek hiánya óhatatlanul kitermeli a lázadó, magát félreértettnek, a társadalomból kisemmizettnek megélő férfiak nagy számát.

Pozitív példa, hogy a saját, belső szabályaik szerint rendeződő társaságok építően is tudnak hatni tagjaikra. E sorok írója tanúja volt egy korábban még gyilkossággal is fenyegetőző talajt vesztett férfi, a többiektől érkező figyelmeztető és megerősítő jelzéseinek hatására magára eszmélésének és jobb útra térésének.

Tehát e közösségek szükségszerűek és kellenek is, DE...

A szinte teljesen szabad(os) véleménynyilvánítás érdekes módon nem a vélemények gazdagságát és sokszínűségét hozta el, hanem, hogy a szélsőség leuralta ezeket a tereket. A középutasok vagy ledurvulnak a sebzett vadságnak erre a szintjére (egyfajta szamurájtempót felvéve) vagy elmenekülnek. Itt se férfi, se női érzékenységnek helye nincs!

Másrészt a nőgyűlölet fel- felbukkanó áramlatai nem annyira megnyugtatóak (ld. a Férfihangon a Itoo olvasói leveleket.) A Redpill oldal pedig volt, hogy lemanginázta a Férfihang oldalt, nem eléggé kemény hangvétele miatt!

Végül ezek a közösségek akkor tudják betölteni előrevivő szerepüket (óhatatlanul bukdácsolva is) ha a tagjaik hajlandók a fejlődésre; a magukra, egymásra és a világra figyelésben pedig kellően nyitottak. Erre vannak biztató és ijesztő példák is szép számmal. A jövő fogja eldönteni mi is kerekedik ki végül, mivé fejlődnek, változnak ezek a mai, társadalomtól vagy belülről, személyiségükben "sebzett és vad, farkas" körök.

1 komment

Tisztelet és bizalom a férjeknek

2020. szeptember 08. 06:17 - Toplak Zoli

"Alárendelem magam a férjemnek, nálunk ő családfő” – mondta, éspedig bele a szemembe. Erzsinek hívják, a szülővárosom baptista lelkészének a felesége. Emancipált füleim alig akarták bevenni az információt. Látta rajtam, hogy nehezen hiszem el, ezért megismételte: „Nálunk a férjem a családfő.”

„Nem megalázó ez neked?” – kérdeztem vissza.

„Nem. Tisztelem és felnézek rá, és támogatom a döntéseiben. Ő pedig meghallgatja az én véleményem.” Egész végig meg sem rebben a szempillája, az arca nyugodt, egész tartása magabiztosságot sugároz. De nem azt a feminista, macsós öntudatot, hanem azét az emberét, aki tudja, hogy mennyit ér.

family-1976957_1920.jpg

Márpedig sokat. Négy gyermekük van, az ő nevelésük gondja javarészt az ő vállán van, mert mióta megszületett a legkisebb fiúk, aki halmozottan fogyatékos, folyamatosan otthon van. Attila, a férje, sokat dolgozik, és a gyülekezet gondja is az ő vállát nyomja. Nem lógatja a lábát ő sem.

Erzsi erős asszony, férje tekintélyének egy része őt terheli, és ő nem tiltakozik ez ellen; példát ad gyermekeiknek, hogyan tiszteljék az apjukat. Persze ő is számíthat Attilára, aki szintén támogatja az ő anyai tekintélyét.

Hogy van öntudatosság benne, álljon itt egy kis példa: mikor éppen náluk voltam, gondoltam, besegítek egy kicsit. Beálltam a konyhába mosogatni. Kedves határozottsággal leállított: „Köszönöm Zoli, de ez itt az én konyhám. Itt én dolgozom.”

Erzsi tudja, mit jelent Férfiként léteztetni a párját maga mellett. Tiszteletet ad neki és Szeretetet kap cserébe.

Ennyi a Titok.

Szólj hozzá!

Férfisors 2.0 A férfiak ellen hangolt társadalom

2020. szeptember 03. 07:30 - Toplak Zoli

Mert ez már egy feminizmus utáni kor...

 

  reklam1.JPG

 

 reklam_2.JPG

 

Férfisors 2.0

 

A férfiak ellen hangolt társadalom

 

  

 

Bevezetés

 

Kik ellen emeli fel a szavát a média, ha bárhol a világon panasza támad egy nőnek és az hír értékű lesz? A férfiak, pontosabban a fehér, heteroszexuális férfiak ellen. (Ld.: #metoo.) A filmekben ki hibázik és köteles szinte mindig bűnbánatot gyakorolni? A férfi. Ki az, aki ugyanezekben a filmekben mindig büszke, tiszteletre méltó és végül nagylelkű a férfival? A nő. Kik ostobák és gusztustalanok a sorozatokban? Az apák. Higgadtak, okosak, felelősek, gondoskodók és vállalkozó szelleműek? Az anyák.

Kik vannak privilegizált helyzetben a nyugati típusú demokráciákban? A nők. (Holott a legelterjedtebb narratívák szerint a férfiak, merthogy patriarchátus van.)

Folytathatnánk még a példák sorolását, miszerint a férfiak a társadalmi megbecsülésükben és helyzetükben fokozatosan csúsznak egyre lejjebb, miközben a nők a nekik juttatott kedvezmények miatt, egyre inkább emelkednek feljebb és feljebb. Igaz, vannak területek, ahol a nők még hátrányban vannak (pl. a nők száma a politikában), de az ezek javításának érdekében működő lobbitevékenység erős. Ellenben a férfiak közül, ha szóba kerül a valódi helyzetük, és, hogy társadalmi segítségre van szükségük, sokan sértődötten húzzák ki magukat, és utasítják el ennek még csak a gondolatát is.

Ezért íródott ez a könyv, számot vetni a férfiak valódi helyzetével a társadalomban. Jó olvasást kívánok hozzá!

A könyvvel kapcsolatos visszajelzéseket, véleményeket az eposzegy@gmail.com email címre várom.

 

A Szerző

 

Rövid előszó: a feminizmus

 

Ki gondolta volna egykor, hogy a nők választójogáért síkraszálló nőmozgalom, a Szüfrazsettek mozgalma végül egy férfigyűlölő, a nőiséget végletekig megvető, a férfiakkal a végsőkig versengő szélsőséges feminizmusba torkollik?

Természetesen vannak olyan irányzatai is a feminizmusnak (pl. konzervatív feministák), amelyek hajlandóak a férfiakkal együttműködni és nem tekintik az erősebb nemet ellenségnek, tisztelik a nők hagyományos szerepeit is, de sajnos a mozgalom egészére nem ez a jellemző.

Szomorú, de a szélsőséges irányzatok a hangadók, és a kollektív férfihibáztatás ellen nem sok feminista emeli fel a szavát. A könyvben egész végig feminizmusról írok, de mindvégig erre a szélsőséges fajtájára gondolok. Ez fontos: amikor nem emelem ki külön, hogy másképp van, akkor feminizmus = szélsőséges feminizmus. Tiszteletem azoknak a nőknek, akik a választójoghoz, a szabad párválasztáshoz, a munka és tanulás jogához ragaszkodnak, amúgy őszintén igyekeznek velünk, férfiakkal kijönni és együtt élni.

Sok olyan téveszmét, hazugságot hatékonyan elterjesztett a nőmozgalom, amellyel messzemenőkig aláásta a férfiak és nők közötti bizalmat, a férfiakat pedig sikerrel démonizálta a nyugati típusú világban – Amerikában, Európában és Ausztráliában.

Befolyásolja ez a fajta nőmozgalom a kultúrát, a médiát, a filmeket, könyveket és filmsorozatokat.

Nézzük, mi jellemző a társadalmunkra!

 

  

1. Elterjedt hazugságok

 

1.1 Általános a nőelnyomás és a nőkkel szembeni erőszak

 

A legkeményebb, legveszélyesebb hazugsága a feminizmusnak, hogy a nyugati társadalmakban a férfiak mindegyike, mindegyik nő fölött hatalmat gyakorol, és rendszerszintű (a társadalmi struktúrákba mélyen beépült, és a társadalom minden vetületében jelen lévő) nőelnyomásban vesz részt.

Még a fiúk/kisfiúk is, akiket a nemi szerepeikre való felkészítés során gyakran a saját édesanyja(!) is nőelnyomásra szocializál. Hiszen megtanítja neki, hogy figyelmes, gondoskodó, erős és vállalkozó szellemű legyen, és hogy a családról való fizikai gondoskodás az ő dolga lesz.

A feminizmus szerint a férfi munkája, férfias áldozathozatala révén pedig maga alá veti a nőt, a társát. Agyrémnek hangzik? Az is. Elfogadni bármit is a férfiaktól, kapcsolódni, függeni, az a feminizmus szerint máris gonosz, patriarchális elnyomást jelent a nők számára.

A fenti állításra hivatkozva állítanak be minket, férfiakat egyrészt gonosztevőknek, akik erőszakosak a nőkkel szemben (ld. megerőszakolás kultúra, vagyis, hogy a nők meghatározó részét, egynegyedét, harmadát – ezek a számok gyakran változnak – élete során legalább egyszer, de akár többször is megerőszakolják), másrészt passzív, a nők nehéz és igazságtalan sorsával szemben közömbös, abból hasznot húzó kényuraknak.

 A médiával foglalkozó részben szó lesz róla, hogy milyen gyakori művészi alkotásokban, filmekben is a férfiak efféle kényúrként való ábrázolása, akik saját kényelműk, kéjük, dominanciájuk oltárán feláldozzák a nőket.

A feminizmus több mint egy évszázada létezik, és a mantráit, köztük ezt is, olyan sokszor elmondta, hogy nyugati társadalmainkat formáló komoly erővé vált.

Kezdetben volt sok igazsága az akkori feministáknak, valóban több életterület is el volt zárva a nők elől, míg a férfiak elől nem – csak hát a felelősség java része is a férfiak vállát terhelte. A honvédelem, a háborúkban való részvétel, illetve családfőként akár a feleségük bűnéért is börtönbe kerülhettek az asszonyuk helyett. (1) Erről nem beszélnek a feministák.

Mára uralkodó elgondolássá vált még magas európai döntéshozó körökben is, hogy a férfiaknak általános előnyökben van részük, és a nők általánosan hátrányos helyzetűek velük szemben. Mindenben. Így fordulhatott elő, hogy 2015 – ben az Európai Parlament olyan, a nemek egyenlőségével foglalkozó állásfoglalást fogadott el, amely szinte kizárólag a nők esélyeivel, hátrányaival foglalkozik (2).

 Jó példája annak a ki nem mondott, de hallgatólagosan meglévő hozzáállásnak, hogy a nők számára kompenzálni kell a férfiakkal szembeni vélt általános hátrányaik miatt. Olyan teljesen nyílt női előny mellett az állásfoglalás elmegy, hogy az egyetemen végzők 60%-a nő, ugyanakkor a végletekig nyomatékosítja, hogy számos területen a nők érdekeiért és hátrányaik leküzdéséért küzdeni kell.

 Valóban vannak hátrányaik a nőknek, pl. a programozók és a politikusok között alulreprezentáltak. De a családjog területén a férfiaknak vannak óriási hátrányaik. (Egy nő dönthet róla megszüli – e a gyerekét, és ha megszülte még örökbe is adhatja. Egy férfinek addig van beleszólása, míg eldönti, lefekszik – e a nővel. Utána már mindenről teljesen tetszése szerint és egyedül dönthet a nő.)

Alapvető probléma az egyoldalúság. Nem csak a fenti állásfoglalásban, hanem a nyugati típusú társadalmakban, demokráciákban. A nők, vagy a nők nevében küzdő szervezetek nézőpontjai, igazságai, féligazságai, tévedései és hazugságai a társadalom csaknem minden részében felülreprezentáltak a férfiak életének igazságaival szemben.

Mindenki tudja, hogy a nőknek segíteni kell. A politika, a média, a szórakoztató ipar, a cégek vezetősége, az átlagpolgár: nők és férfiak. Azzal, hogy a férfiak domináns szerepe és helyzete megszűnt, sokszor az amúgy nulla hatalommal rendelkező, reggeltől-estig hajtó, minden pénzt otthon leadó, a szabadidejét a családjára áldozó férfiak (a legtöbb férfi) sincsen tisztában.

  

1.2 Férfierőszak

 

A férfiak uralmukat a nők felett erőszakkal tartják fenn, szól a feminista mantra. Például: „a nőkkel szembeni erőszak a nők és a férfiak közötti, történelmileg kialakult egyenlőtlen erőviszonyok megnyilvánulása, amelyek a férfiak részéről a nők feletti uralkodáshoz és a nőkkel szembeni megkülönböztetéshez, valamint a nők teljes érvényesülésének megakadályozásához vezettek” – Isztambuli Egyezmény, Preambulum (3) (Az egyezményt később részletesebben is ki fogom tárgyalni, mint veszélyesen férfiellenes nemzetközi egyezményt.)

A feministák szerint a kapcsolati erőszak 95% – át férfiak követik el nők és gyerekek ellen. Ehhez még KSH adatokat is felmutatnak. Viszont azt nem teszik hozzá, hogy a KSH olyan ügyészségi adatokat használt ehhez a statisztikához, amelyek enyhén szólva sem megbízhatók. Az Egységes Nyomozóhatósági és Ügyészségi Bűnügyi Statisztikából (ENYÜBS) táplálkozik a Központi Statisztikai Hivatal.

Az ENYÜBS – sel kapcsolatban viszont a Legfőbb Ügyészség már jelezte 2010 – ben az akkori belügyminiszternek, hogy büntetőjogi következményei lesznek, ha a rendőrség továbbra is hamisítja a statisztikákat. Az akkori legfőbb ügyész, Kovács Tamás leveléből idézek: „több jel is utal arra, hogy az eljárási, az iratkezelési szabályok megszegésére az adatszolgáltatás szándékos torzítása érdekében kerül sor”. (4) Tehát a 95% – os adat teljességgel megbízhatatlan. (Melyet amúgy sokáig meg sem hivatkoztak a feministák, mindezt csak úgy állították, amit a két szép szemükért el kellett hinni.)

Másik adat, amivel operálnak, az, hogy a férfiak 20% -- a bántalmazza partnerét. Sajnos, a feminista adatszolgáltatás, statisztika egy külön kategóriává vált manapság. Rossz adatfelvétel, a tárgykörhöz nem tartozó adatok odacitálása, jól működő statisztikából teljesen téves következtetések levonása – ez mind jellemzi. Tamási Erzsébet, az Országos Kriminológiai Intézet munkatársa, férfikutató számára például a „feminista statisztika” egy ilyen teljesen önálló, a tényekkel gyakran semmilyen összefüggést nem mutató tényezővé vált. Így is szokta emlegetni, mint külön kategóriát.

Amúgy is nagyon feltűnő, és a férfimozgalom képviselői által évek óta hangoztatott igazság, hogy a hazai feministák adatai és rangos hazai és nemzetközi kutatások adatai között olyan feltűnő az eltérés, hogy ez megkérdőjelezi az adatok hihetőségét.

Ezen kitérő után lássuk azt a bizonyos 20% – ot! Tegyük fel, hogy igaz. Ennek fényében bátran kijelenthetjük, hogy a férfiak 80% – a semmilyen erőszakot sem alkalmaz a partnerével szemben. Tekintve, hogy a feminista statisztikák a nő sminkjére tett kedvezőtlen megjegyzést is nők elleni, strukturális erőszakként kezel, ezért a fennmaradó 80% – a a férfiaknak teljesen szelíd, báránylelkű partnernek kell, hogy legyen. Akkor hol az általános erőszak?

Mivel a média (még az amúgy rangos Nők Lapja is kritika nélkül hozta sokáig a feminista adatokat) egyoldalúan és időről időre, visszatérően lehozza ezeket a férfiakra nézve kedvezőtlen adatokat, és a békés, szorgos, támogató férfiakról (a többségről) szót sem ejt, olyan kép alakul ki az emberekben, hogy a férfiak mind erőszakosak és veszélyesek.

Mindennek következtében a férfiak fiatalabb generációja (főleg, ha apáikkal, illetve apáik nemzedékének tagjaival nem tudtak elegendő és minőségi időt eltölteni, vagyis betöltődni az ő építő, pozitív mintájukkal) bűntudattól gyötört, saját férfias természetétől tartó, „kiherélt” nemzedék lesz.

Támasz és minta nélkül kell boldogulniuk egy nagyon átalakult társadalomban, ahol a nők piedesztálra vannak emelve. Ez még nem lenne baj, ha a férfiakkal is megtörténne ugyanez, vagyis ezek a folyamatok nem lennének veszélyesen egyoldalúak. Nagyon nagy szükség van a férfiak összefogására, egy építő, támogató, és az igazságot kimondó, megjelenítő férfimozgalomra.

1.3 Patriarchátus van. A férfiaknak áll a zászló, az élet minden területén. A nők élete minden szempontból sokkal nehezebb, mint a férfiaké

 

Elterjedt tévhit a férfiak általánosan privilegizált helyzete, és a nők sanyarú sorsa. Valóban vannak sanyarú sorsú nők (és férfiak), de ezek nem azért szenvednek, mert nők, hanem mert rossz körülmények közé születtek, általános a munkanélküliség a környékükön, rosszak az iskoláztatási lehetőségek, stb. Nagyon ritka, hogy valaki a neme miatt kerül sanyarú körülmények közé. Talán ha eladják prostituáltnak külföldre. Ez férfiakat tényleg ritkábban sújt.

Nézzük meg, mi a helyzet ezzel a patriarchátus mítosszal! (5) (6)

Az állítás szerint a hatalom a férfiaknál van. Ehhez képest, ha megnézzük a politikát, akkor azt látjuk, hogy a nyugati típusú társadalmakban a női szavazók vannak többen. Vagyis a hatalom túlnyomórészt a nők kezében van. Bár a feministák azt állítják, hogy ez nem igaz, mert a parlamentekben több férfi ül, mint nő, remélem, világos, hogy ezek a férfiak nem a férfiak érdekeiért ülnek ott, hanem a választópolgárok érdekeiért. Éppígy remélem, hogy azok a nők, akik szintén munkát végeznek ott, mint döntéshozók, azok sem a nők érdekeiért (legalábbis nem elsősorban ezért) végzik ezt a munkát, hanem azokért az emberekért, akik megválasztották őket oda. Férfiak és nők közösen.

Amikor több nőért lobbiznak a parlamentbe a feministák, tulajdonképpen azt a gyűlöletkeltő sztereotípiát terjesztik, hogy a férfiak összetartanak, és így a közös erejüket a nők ellen használják, ezért a nőknek is össze kell tartaniuk, és közös erejüket mindennél előbb és minél inkább, kizárólagosan a nők érdekeiért kell latba vetniük. Valójában a női érdekek minél jobb érvényesítéséért kellene lobbizniuk, akár férfiak által is képviselve.

Nem baj, ha több nőért kiáltanak akárkik is a törvényhozásban. E sorok írója szerint is kevesen vannak, osszák csak meg a döntéshozás, országirányítás terhét jobban a férfiakkal! Vállaljanak felelősséget és hagyják végre abba az áldozatszerepben való tetszelgést, hogy mindent a férfiak döntenek el a fejük felett. (Már akinek ez a sírás – rívás szokása.)

Visszatérve a nők politikai hatalmához, pusztán azért, mert nem csupa nőt szavaznak be a parlamentbe (a feministák nagy bánatára) attól még megtehetnék. Ha úgy akarnák, akkor női többségű parlamentet hozhatnának létre. VAN hatalmuk, amivel tetszésük szerint élhetnek is.

Ezenkívül elmondható, hogy Magyarország a nőket külön törvényekkel védi. Ez az Alaptörvény részét is képezi, (XV. cikk 5. pontja) és azon népszavazási kezdeményezést, hogy a nyugdíj 40 év munka után a férfiak számára is legyen elérhető (nők számára az), pontosan erre a pontra hivatkozással tette semmisé az Alkotmánybíróság. Egyenlőség = egyenlőtlenség?

Nézzük a hatalom másik birtokosát, az oktatást! Több női tanár és diák van, mint férfi. A fiúk gyakrabban ismételnek évet, hagyják abba idő előtt az iskolát, és általában teljesítenek rosszabbul, mint a lányok.

A felsőoktatásban tanulók kétharmada nő. Női kvóták, női többletpontok vannak érvényben a felsőoktatásban számukra. Egyelőre még inkább tőlünk nyugaton, de komoly lobbi van idehaza is a hasonló szabályozásért.

A női többletpont itt említve azt jelenti, hogy az adott főiskola, egyetem úgy dönt, hogy mivel a jelentkezői közt több a nő, mint a férfi, de a felvettek közt ez az arány nem tükröződik vissza, ezért változtat a felvételi szabályokon. (7)

Mivel addig több férfit vettek fel – vagyis ők feleltek meg jobban a követelményeknek – a döntéstől kezdve a nőknek, csak mert nők, plusz pontokat adnak. Tessék az igazságos versenyhelyzet, és, hogy a legalkalmasabbak kerüljenek a megfelelő helyekre. Az igazság az, hogy a férfiaknak jobban fel kell gyűrniük az ingujjukat az életben, ha boldogulni akarnak, és úgy tűnik, ez egyre inkább így lesz. De hát tudjuk: patriarchátus van, ahol a férfiaknak a jobb és könnyebb.

Következő hatalmi ág: gazdaság. Minden megbízható statisztika szerint a férfiak keresik meg a GDP valamivel több, mint felét, és költik el ennek a pénznek a kétharmadát a nők. A reklámok legtöbbször a nőket veszik célba, mert a kereskedelem tudja, hogy a pénz felett elsősorban ők rendelkeznek. A nők nagyon gyakran birtokolják a férfiak erőforrásait is. Nem állítom, hogy ezt önös célokra használják fel (bár van ilyen is), legtöbben a családjuk szükségleteinek kielégítésére fordítják ezen erőforrásokat – és a családjuk része a férjük/párjuk is. De ők döntenek, vagyis a hatalom az ő kezükben összpontosul.

Ide tartozik a munkavállalás is. Ha férfiuralom lenne, akkor a férfiak lazítanának, míg a nők keményen robotolnának a család és általában a társadalom eltartása érdekében. Afrika bizonyos vidékein ez így is van. A férfiak a barátaikkal múlatják az időt, míg a feleségeik, akár állapotosan is, a földeken dolgoznak. (SVD – Isteni Ige – missziós atyák tapasztalata szerint.) Nálunk a férfiak a házon kívüli munkában kb. napi két órával többet töltenek, a munkába járás idejét is beleszámítva.

Ma a veszélyes és kellemetlen munkák többségét férfiak végzik. (Szemétszállítás, útépítés, bányászat, stb.)

A rugalmas munkaidő, távmunka és részmunkaidő többségében nőket érint, és az ő érdekükben lobbiznak női érdekvédők további kedvezményekért. Az állam pályázatokkal, jogszabályokkal segíti a nők munkavállalását. Hazánkban már Nő-Köz-Pont Munkaügyi és információs központokat is létrehoztak nők számára.

Nem vitatom, hogy ez a támogatás sokszor szükséges is, hiszen az anyaság sok esetben rontja a nők munkavállalási esélyeit. De a kedvezmények célzottjai akkor is ők, az állam, a központi hatalom megtestesítője őket támogatja. Vagyis patriarchátus aligha lehet. Legalábbis férfiakat privilegizáló helyzetbe hozó biztosan nincsen.

Végül ide tartozik a nyugdíjak kérdése is. Ma, Magyarországon egy nő 40 év munkaviszony után nyugdíjba mehet. Egy férfinak esélye nincsen erre, sőt a nyugdíjkorhatár egyelőre egyre emelkedik. Már most több év különbség van a női és a férfi munkavállalók közt a nyugdíjba vonulás idejében. Ráadásul a nők nagyjából hét évvel élnek tovább. Vagyis kevesebbet tesznek be a Társadalombiztosításba, és jóval többet vesznek ki onnan. Arról nem is beszélve, hogy a nehéz fizikai munkát végző férfiak számára a kedvezményes nyugdíjba vonulás lehetősége éveket adna az életük hosszához. Hol itt a férfi privilégium?

Nézzük a közéletet! A közvélekedés telis tele van olyan követelményekkel, melyek a férfiak kötelességeit állítják a férfiak elé a nőkkel szemben. A nők igényeit mindenkor komolyan kell venni, állítja, sugallja megannyi cikk, könyv, film és sorozat.

A lovagiasság, a bajtól való védelem a férfiak kötelessége a mai napig. Az elvárás ez a férfival szemben: kezdeményezze, építse és tartsa fenn a nővel való kapcsolatát! Ugyanakkor hol lehet olyat hallani, hogy egy férfinak a párkapcsolaton belül pl. joga is van? Mondjuk szexre, amit a legtöbb férfi legjobban szeretne. Vagy tiszta ingre, meleg vacsorára? Ilyet egy emancipált nőtől nem lehet elvárni. Bár a legtöbb nő biztosítja ezt párja számára, mint a férfi erre való jogát a közéletben, kultúrában megemlíteni nem lehet. Egy férfinak mindig lovagiasnak, önzetlennek, kötelességteljesítőnek kell lennie egy nővel szemben, köszönetet sem várva, ellenben a nők férfiakkal szembeni kötelességeiről beszélni a köznyilvánosság előtt – ez maga a nőelnyomás. Próbáljuk csak ki a Facebook-on!

A férfiakat érintő problémákra sokkal kevesebb figyelem és pénz jut – pl. prosztatarák vs. mellrák. Körülbelül ugyanannyira halálos mindkét betegség, mégis az akciók, figyelemfelhívó kampányok mennyisége meg sem közelíti egymást, a kutatásra, kezelésre szánt pénzekről nem is beszélve.

Egy nő alapból több bizalmat, védelmet és elnézést kap, mint egy férfi. Ha pl. egy rabló betör egy éjjeliőr által védett területre, és ha az éjjeliőr lefüleli őt, és az őr nő – nagyobb valószínűséggel marad életben, mint ha férfi. A férfi üthetőbb, egész kultúránk erről szól. Üthetőbb és feláldozhatóbb – hiszen különben mit kezdenénk azzal, hogy a hazát a férfiaknak meg kell védeniük, és ebbe sokszor bele is halnak. (8)

A bíróságok ugyanazért a bűnért a női elkövetőknek enyhébb büntetést szabnak ki, mint a férfiaknak. Egy férfit keményebben kell fogni – tartjuk ki nem mondottan. Már a gyermekek közt a fiúkat gyakrabban bántalmazzák a szüleik, mint a lányokat.

Kicsit hasonlítsuk össze az élet egyéb, a hatalomról kevésbé szóló részeit is! A férfiak (önző) érdekei dominálnak ezekben? (Ahogy egy patriarchátusban lennie kellene.)

Váláskor pl. a férfi ügyvédje, legtöbbször már az ügy elején felkészíti a kliensét, hogy gyerekelhelyezésben vajmi kevés esélye van nyerni. Sokszor akkor is az anya nyer, amikor egyértelmű, hogy az apa sokkal alkalmasabb a gyermek nevelésére.

A reprodukciós jogok tekintetében egészen elképesztő, hogy egy férfi szabadsága addig terjed, lefekszik – e az adott nővel. Amint a nő megfogan, akkor is, ha az apát annak akarata ellenére tette apává, a férfi egyetlen lehetősége, hogy anyagilag gondoskodik a gyerekről. Miközben a nő szabadon eldöntheti, hogy abortáltatja – e a magzatot, vagy a szülés után örökbe adja a gyermeket. Akár abban az esetben is, ha az apa egyébként vállalná önként az apaságot. Amerikában ilyen eset miatt lett öngyilkos egy fiatal férfi. (9)

Ha patriarchátus lenne, akkor a szexuális bűncselekmények esetén a férfiakat sorra mentenék fel az ellenük indult eljárás alól. Ezzel szemben folyamatos a lobbi a törvényhozás szintjén, hogy az ilyen bűncselekményeknél forduljon meg a bizonyítási kötelezettség, vagyis a megvádoltnak kellene az ártatlanságát bizonyítani. Most még a vádat emelőnek kell a vádlott bűnösségét bizonyítania.

Amúgy ha férfi ellen követ el nő szexuális bűncselekményt, akkor az először is nincs, vagy ha mégis van, akkor vicces. Egyébként meg: egy férfi mindig azt akarja, nem? Legyen érte hálás, hogy a szex helybe ment neki.

Média. A nők ügyei, kreált vagy valós problémái össze sem hasonlíthatóan több nyilvánosságot kapnak, mint a férfiakéi. Egyáltalán a közösség előtt, ha egy férfi panaszkodik, feltárja élete nehézségeit, akkor először is hímsovén ha a problémák forrása egy nő, másodszor pipogya és töketlen és nevetséges. Általános az a nyíltan ki nem mondott, de jól körülírt vélekedés, hogy nő = jó, férfi = rossz. A reklámokban, ha férfi és nő is szerepel benne, és egyikük bunkó, akkor a férfi az. (10)

Összességében el lehet mondani, hogy egy átlag nő élete biztosan nem könnyű, de lehetőségei terén érezhetően könnyebb, mint egy férfié. Sokkal több kitörési lehetőséggel rendelkezik a férfinél. Egy férfi pusztán azért mert férfi, semmit sem kap ingyen. Számos nő viszont igen. Pusztán azért, mert jó kromoszómákkal született.

 

1.4 A nők ugyanazért a munkáért kevesebb pénzt kapnak, mint a férfiak

 

Lassan szokássá válik, hogy az év vége közeledtével számos médium cikkeket tesz közzé, hogy a mai naptól kezdve (ez a nap november elejére esik) a nők ingyen dolgoznak a férfiakhoz képest. Kb 17%-al kapnak a nők kevesebb pénzt, mint a férfiak.

Remek állítás, amivel szintén a társadalom jóérzésű rétegét (vagyis a legtöbbeket) a férfiak ellen lehet hangolni. Hiszen a nők kizsákmányolását, lám, a férfiak eltűrik, hasznot húznak belőle, de ellene nem tesznek semmit.

Mi a valóság? (11) A nők összes bérét hasonlítják össze a férfiak összes bérével. Ebbe a vezérigazgató és a takarítónő bére egymás mellé véve szerepel. Nem vesznek figyelembe ledolgozott éveket, végzettséget, beosztást és túlórát. Vagyis ez az állítás így a hazugság egyik formája.

Az is tény, hogy a nők hajlamosabbak olyan területen elhelyezkedni, amely alulfizetett (tanári, ápolói pálya), míg a mérnöki karokra, programozónak inkább férfiak mennek el. Sokszor a nők inkább olyan munka mellett döntenek, amilyeneket szeretnének végezni, míg a férfiak olyanok mellett, amilyenekkel jól kereshetnek. A férfiaktól még mindig elvárt családfenntartói szerep erre predesztinálja az erősebb nem tagjait. (12)

Ezenkívül a biztonságos munkahelyeken leginkább nők találhatók (pl. irodák, iskolák, szolgáltatások) míg a magas rizikófaktorú munkahelyeken inkább férfiak (ipari alpinisták, olajfúró tornyok, bányák, ácsok). Ideszúrom, hogy a halálos munkahelyi balesetek áldozatai 93% – ban férfiak. A nagy kockázatot magasabb fizetéssel kompenzálja a legtöbb cég. Ebben hol a nemi diszkrimináció?

Az mindenesetre elmondható, hogy a versenyszféra csak nőket venne fel, ha nekik 17%-al kevesebbet kellene fizetni, mint a férfiaknak. Melyik vállalkozó ellensége a saját pénztárcájának? Ez pedig nincsen így, tehát a nők is egyenlő bérezést kapnak. Illetve ki, amennyit kiharcol magának. A közalkalmazotti szférában pedig a nemeket tekintetbe nem vevő bértábla van, amely ledolgozott évek, és végzettség alapján határozza meg a fizetést. (13)

Hazánkban ráadásul a nők bérhátránya inkább kivétel, mint szabály. (14) Ezt Sík Endre, a TÁRKI Társadalomkutató Intézet vezető kutatója nyilatkozta, amikor az Egyenlő Bánásmód Hatóság által elvégzett, 2009 és 2013 közötti kutatás eredményeiről beszámolt. A kutatás szerint hazánkban a dolgozó nők 80% – a egyáltalán nem érintett a bérhátrányban. Sőt, a legtöbbször kimutatott eredmény szerint a férfiak szenvednek el bérhátrányt a nőkkel szemben. Íme kutatásaik eredménye egy ábrán megmutatva.

grafikon.JPG

(A szereplő adatok és grafikonok forrása az Egyenlő Bánásmód Hatóság TÁMOP-5.5.5/08/1 szám alatt lebonyolított projektjének jelentései.)

 

És most átadom a szót Alter Egonak, magyarázza el ő, mit is jelent ez a kis grafikon. Neki a „Bérkülönbség – a kiirthatatlan feminista hazugság” című, hét éve(!) megírt cikkén alapszik ez az alfejezet. Bár a cáfolat hosszú évek óta elérhető, a hazugsággal újra és újra előjönnek a főleg balliberális médiumok.

A függőleges, mínusz kettőtől plusz tizenhatig számozott tengelyen az oszlopok a nők jövedelemhátrányát jelenítik meg, tehát az előforduló mínusz értékek azt jelzik, amikor a nők nem jövedelemhátrányban, hanem előnyben vannak az adott jövedelem kategóriában. A kék színnel jelölt, az adott kategória összesített adatait ábrázoló oszlopok azt mutatják, hogy mind az első, mind a harmadik jövedelemosztályban a férfiak közelítőleg egy százalékos jövedelemhátrányban vannak, a második és a harmadik kategóriában pedig  az összesített adatokban semmilyen különbség nem mutatható ki a nők és a férfiak között. Egyedül az ötödik kvintilisben, azaz a legmagasabb jövedelem kategóriában találunk szignifikáns eltérést, ahol a nők mindössze(!) 14 százalékos jövedelemhátrányban vannak a férfiakhoz képest. Következtessünk arra, hogy milyen nagyságú jövedelmek esnek ebbe a legfelső kategóriába, ha elmondható, hogy amikor összesítve vizsgálunk minden jövedelmet, akkor a legfelső kategória 14 százalékos eltérése az egész mintára vetítve is tíz százalékos eltérés látszatát képes kelteni a nők és a férfiak között.”

Maga a TÁRKI jelentés a következőket írja: „A Bértarifa-felvétel teljes mintáján találunk olyan ágazatot, ahol a nők átlagos jövedelme magasabb a férfiakénál (építőipar); ahol elenyésző a nők jövedelemhátránya (mezőgazdaság, bányászat, szállítás); de olyat is, ahol férfiak közel kétszer annyit keresnek, mint a nők (a kiugróan magas átlagos jövedelmet nyújtó pénzügyi tevékenység).”  (A TÁRKI idézetet szintén a cikk tartalmazza.)

A tényekhez tehát hozzátartozik, hogy a különbségek leginkább a pénzügyi ágazatban jelennek meg;  jórészt kifejezetten a bankigazgatók, brókerek, topmenedzserek és egyéb vezetők teljesítmény alapján járó prémium, jutalom, sikerdíj és osztalék jellegű elemeket is tartalmazó, sok-sok milliós jövedelmeit érintik csak. Mindössze ennyi alapja van a bérezésben megjelenő nemi diszkriminációról szóló ősrégi feminista mítosznak. A felső tízezer társadalmi osztályának mindössze 14 százalékos női-férfi jövedelemkülönbségének okán tüzelik a feminista uszítók nemi háborúra, elégedetlenkedésre és férfihibáztatásra a nők azon 80 százalékát, akik jövedelemhátrányt valójában soha nem szenvednek el életük során.” – írja Alter Ego.

Vagyis, még ahol van is a nők hátrányára bérkülönbség, ott is olyan teljesítmény alapú jövedelem elemek találhatók a bérezésben, amelyek valószínűsítik, hogy a pénzkeresettel átlagosan több időt töltő férfiak azt egyéni teljesítményük alapján kapták, nem pedig azért, mert férfiak.

  

2. Isztambuli Egyezmény

 

Maga az Isztambuli Egyezmény nem hazugság, hanem egy hazugságokon alapuló, radikálfeminista ideológiára épített jogi mű. Az Isztambuli Egyezmény az Európa Tanács egyezménye, mely a nőkkel szembeni és a kapcsolati erőszak elleni küzdelemről szól. (15)

Korábban már volt szó a nőkkel szembeni erőszakról, melyet általánosnak írnak le a feminista szervezetek, és amelyre hivatkozással fokozatosan hangolják a férfiak ellen a társadalmat. Valóban bántalmaznak nőket, akár az is előfordulhat, hogy egy bántalmazott nő a puszta életét is veszélyben érezheti, olyan brutálisan bántalmazzák. (16)

A kapcsolati erőszak valóban komoly probléma, gyerekek és idős emberek és – férfiak is gyakran esnek áldozatául. Ezekről a média (és nem csak a feministák) már nem szoktak beszélni. Igaz, napjainkban már látható némi változás, vannak médiumok, melyek ezekről is hírt adnak. (17)

Az alábbiakban a Férfihang Civil Társaság állásfoglalása alapján ismertetem az Isztambuli Egyezményt. (18)

Keletkezésének körülményei sokat elárulnak róla. 2008 – ban hozta létre az Európa Tanács megbízása alapján az erre a munkára alapított CAHVIO bizottság. Az Európa Tanács szerződéseinek és nemzetközi egyezményeinek kidolgozása úgy van szabályozva, hogy azok előterjesztését a Miniszteri Bizottság ülésének kétharmados többséggel kell elfogadnia.

Ezúttal – példa nélkül – a tervezet szavazás nélkül lett előterjesztve. Valószínűleg az akkor éppen elnök Törökország megregulázása volt a cél, jelezve, hogy Európai Uniós csatlakozásának a feltétele az egyezmény ratifikálása. A sietség másik oka viszont az lehetett, hogy normál ügymenetben ez a radikális feminista szövegezésű egyezmény nem ment volna át a szavazáson.

Magyarország 2014 márciusában írta alá, mivel választási időszak volt, és a kormányzó Fidesz szavazatokat akart nyerni. Törvénybe iktatására nem került sor, és úgy néz ki, amíg a Fidesz kormányoz, nem is kerül erre sor. De mi lesz utána?

Nos, mi a gond az Egyezménnyel? Következetesen vonul végig rajta, hogy a férfiakat diszkriminálja. Több mint hatvan helyen, ahol a nők és lányok védelmére kitér, és azt kötelezően előírja, a férfiakról említést sem tesz. (19) Abból a teljesen téves alapfeltevésből indul ki, hogy az erőszak elkövetői csak férfiak, az áldozatok pedig csak nők, és ezek a nők mind férfiak áldozatai. (Az Országos Kriminológiai Intézet 2005-ös kutatása ezt nem igazolta. Leginkább férfiak erőszakosak, de férfiak rovására, a gyilkossággal végződő kapcsolati erőszak áldozatai 61%-ban férfiak és a kiskorúak ellen elkövetett kapcsolati erőszak áldozatai 66% – ban fiúk.)

Az a ki nem mondott, de az Egyezményen végighúzódó alapvetés is tetten érhető, hogy a nők hátrányban vannak a férfiakkal szemben, és kompenzációként akár mélyen szexista és diszkriminatív intézkedések is szükségesek.

Az Egyezmény a Preambulumában annyi kitételt tesz a férfiak felé, hogy az Egyezmény rendelkezéseit rájuk is lehet alkalmazni, de ezután teljesen elfelejti őket, kivéve, amikor úgy véli, külön meg kell említeni őket, mint ösztönzendő célcsoportot, amelynek különösen van teendője a nők elleni erőszak megelőzése terén. Világos: a férfiak az okai az erőszaknak, őket kell ösztönözni. Az a tény, hogy a nők több mint 60% – ban tettesei vagy társ tettesei a kapcsolati erőszaknak, nem fontos adat a feministák szemében. Illetve minden bizonnyal eltusolandó adat.

Az oktatás részévé akarja tenni az Egyezmény a nőkkel szembeni erőszakról szóló oktatást. Rejtély, hogy a férfiakkal szembeni erőszakról szólót miért nem. Igenis hasznos lenne ezek felismeréséről, a védekezés lehetőségeiről tanulni. De áldozatvédelmi és nem nővédelmi szempontból.

Az áldozattá vált nők helyzetét meg akarja az Egyezmény erősíteni, számukra szakembereket képezni. A férfiaktól mindezt miért vonja meg? Ha azt az igényt támasztjuk – jogosan – egy férfival szemben, hogy ne használja az öklét, akkor ő is a társadalom által védendő személlyé válik, az önbíráskodásának vége.

Amúgy nagyon kétarcú a társadalom magatartása a férfiakkal szemben. Egyrészt ne használja az öklét, másrészt, ha nem tudja így megvédeni magát nyelves asszonykájával szemben, kinevetik, lenézik.

A másik komoly gond az Egyezménnyel, hogy az oktatás minden szintjén kötelezővé tenné a „sztereotípiamentes” nemi szerepekre való felkészítést. Nem határozza meg, mit ért ez alatt, tehát akár a széles körben elfogadott anya és apaszerepek ellen is nevelhetnének. Nyugati gyakorlat alapján feltételezhető, hogy ez homoszexuális nevelést jelentene, ahol homoszexuális aktivisták járnának be az óvodákba, iskolákba, hogy játékosan, mesékkel és életpéldákkal a homoszexualitást népszerűsítsék.

Azt gondolom, nem kell taglani, hogy a nemi szerepekre való felkészítés a szülők feladata, és az állami oktatásnak nem szabad semmilyen kényszerítést alkalmaznia ez ügyben. Alakítsa mindenki a saját nemi szerepét a saját belátása szerint, nevelje ennek megfelelően a gyermekét, és a társadalom belső erejéből változzon az általa kívánt irányba. Külső kényszernek itt helye nincs.

A harmadik gond, hogy az Egyezmény kötelezően menekültté nyilváníttatna minden olyan nőt, amely az Unión kívülről érkezne, és arra hivatkozna, hogy otthonában őt azért érte üldözés, mert nő. Nem kell mondani, hogy ez mekkora bevándorlási kockázatot jelent, főleg ha a családegyesítés lehetőségére gondolunk.

Végül az már csak hab a tortán, hogy egy külföldi bizottságot, a Grevio – t (amelynek minden tagja elkötelezett, és akár radikális feminista) tenné az Egyezmény a Magyar Állam nyakába, széles jogkörökkel, hogy a belföldi politikába és közéletbe beavatkozzon az Egyezmény hatálya alá eső ügyek érdekében.

Tény, hogy a Grevio Hollandiával, Dániával és Finnországgal szemben, ahol ratifikálták az Isztambuli Egyezményt, már kifogásolta, hogy férfiak érdekében is alkalmazták rendelkezéseit. Holott ezt egyébként az Egyezmény, ha nem is írja elő, de megengedi.

A Pesti Srácok írta meg (20), hogy az Egyezmény bevezetésével gyakorlatilag bármely nő, bármely férfiból egyetlen mozdulattal bűnöst kreálhat. Az Egyezmény ugyanis kifejezetten tiltja az alternatív vitarendező eljárásokat, vagyis a békítést. Ha egy nő bejelentést tesz a párjáról, a hatóság köteles intézkedni.

Élő példa, hogy Ausztriában, ahol az Isztambuli Egyezményt már ratifikálták, kinn élő magyar apát felesége bejelentése alapján a kiérkező rendőrök azonnal eltávolítottak a közös lakásból. Hónapokba telt, míg kiderült, hogy a nő hamisan állította be párját nőbántalmazónak, addig annak a gyermekeivel való kapcsolattartása is problémás volt, hisz sértett felesége jóindulatától függött.

A bíróság, amikor a hamis vádaskodás ténye kiderült, a nővel szemben semmilyen büntető intézkedést nem tett, és a meghurcolt, lakhatásában veszélyeztetett férfi sem kapott kárpótlást. Mi tartaná vissza az éppen valamiért dühös nőket, hogy kíméletlen bosszút álljanak társukon akármilyen sérelmükért, ha azt a hatóság felhasználásával, büntetlenül megtehetik?

Végül, hogy érzékeltessem, milyen is a társadalom az Isztambuli Egyezmény bevezetése után, segítségül hívom Csuzi Attila, a Férfihang újság főszerkesztőjének cikkét, amelyet a spanyol állapotokról írt. (21) Spanyolországban az Egyezménnyel konform intézkedéseket vezettek be.

Spanyolországban naponta(!) 400 büntetőügy indul a férfiak ellen, annak ellenére, hogy ezek 90% – ról kiderül, hogy hamis vádakon alapszik. Az új törvénykezés életbeléptetése utáni évben családon belüli erőszak vádjával 160 000(!) férfit tartóztattak le. A nők a hamis vád miatti felelősségre vonás kockázata nélkül tehetnek feljelentést férfi hozzátartozóik ellen, és akár egyetlen telefonnal elintézhetik, hogy a párjukért jöjjön a rendőrség, és vizsgálati fogságba helyezze. A férfi öngyilkossági ráta két éven belül háromszorosára, évi négy ezer esetszámra emelkedett.

A meggyanúsított férfiak gyermekláthatáshoz fűződő jogait akár azonnal megvonhatják, és kedvező esetben hónapok múlva, sokszor gyermekfelügyelők jelenlétében találkozhatnak gyermekeikkel újra. A MGTOW (ejtsd: migtau) mozgalom virágzik. (Olyan férfiak alkotják, akik a nőkkel való családalapítást, de bizonyos esetekben akár a párkapcsolatot, vagy magát a szexuális aktust is elutasítják.) A nőkkel és a jogrendszerrel szembeni bizalmatlanság az egekbe szökött.

A megvádoltaknak akár a kérdésfeltevéshez, tanúk állításának, bizonyítékok bemutatásának jogát is megvonhatják, a hatóság hivatalból folytatja le a nyomozást. Sokszor azt sem tudják, éppen mi történik velük szemben, és bizonyos eljárási szakaszokban még az ügyvédjük sem lehet jelen. Akár a kommunista idők koncepciós perei.

Egy fájdalmas, brutális háború zajlik a spanyol társadalomban a férfiak ellen, melynek legnagyobb kárvallottjai a gyerekek. Kétség nem lehet, hogy hazánkra is ez vár, ha az Isztambuli Egyezményt ratifikáljuk. Bevezetése esetén a nőknek egyszerűen megéri áldozatnak vallaniuk magukat. Lakhatási támogatást, munkahely keresési támogatást, pénzügyi támogatást, és a megvádolt férfitól kártérítést ír elő nekik az Egyezmény.

Már most is sokszor fordul elő, hogy az anya a gyerekekkel való kapcsolattartás megvonásával zsarolja az apát, de ha a törvényt is kedve szerint használhatná a párja ellen? Mi lenne akkor?

Az sem mellékes, hogy a gyermekek apai ágú rokonai, különösen a nagyszülők jogai is sérülnek, az apához hasonlóan, unokájukkal való kapcsolattartás terén.

 

 

 

3. Férfigyűlölet

 

3.1 #metoo, illetve ami kialakult körülötte

 

A #metoo mozgalom Alyssa Milano amerikai színésznő nevéhez köthető, aki 2017 – ben indította el azt. Harvey Weinstein filmmogul ugyanis, állítása szerint, számos színésznőnek, akár világsztároknak is, szexuális szolgáltatásért cserébe adott filmszerepeket. Ha szerepelni akartak ezek a színésznők, „teljesíteniük” kellett.

Alyssa Milano ezt közzé téve hívta fel az embereket, elsősorban a nőket arra, hogy a #metoo hashtag – et tegyék közzé a közösségi médiában, ha ők is szenvedtek el hasonló megaláztatást, szexuális zaklatást. Természetesen, ha merik, az esetet is írják le.

Rengeteg megosztás keletkezett ennek hatására, amelyben nők – és férfiak is – megosztották a kapcsolódó élményeiket. A magánemberek szintjén nagyon sokszor a megértés és a támogatás hangjai szólaltak meg, egy alapvetően pozitív folyamat kezdődött el.

Miért került bele a #metoo mégis ebbe a könyvbe?

Egyrészt azért, ahogyan a társadalom fogadta a férfiak #metoo élményeit. Ahogyan a társadalom általában fogadja, ha a férfiaknak panasza, gondja van. Ilyenkor a férfi – hisztis (frusztrált, szebb kifejezéssel.)

Korunk ellentmondó elvárása a férfiakkal szemben az, hogy beszéljen az érzéseiről, ám ha megteszi, akkor meg ne nyafogjon. Ez a #metoo kapcsán is tetten érhető volt.

Czutor Zoltán énekes írt a #metoo – ról a Facebook-on. Pontosabban ő az élményeiről írt ezzel kapcsolatban, mire a kommentelő hölgyektől megkapta, hogy azt egy férfi nem tudhatja, milyen az egy nőnek, ha kéretlenül közelednek felé.

Tehát egyrészt ők tudják, milyen ez egy férfinak (helybe megy a szex, és, ugye, a férfiak mindig „azt” akarják), de a férfiaknak fogalmuk sem lehet az ő tapasztalataikról. Másrészt, amellett, hogy empátiahiánnyal vádolják meg a férfinemet, amellett bagatellizálják is az élményeiket. Tény, hogy azok a férfiak, akik megnyíltak, nem tettek feljelentést a zaklató nőkkel szemben, nagylelkűséget, elnézést tanúsítottak. Pont azt, amit a társadalmunk elvár a férfiaktól a nők irányába – lovagiasságot. (22)

Sokkal nehezebb annak a férfinak a helyzete, aki a fősodortól eltérő véleményt formál meg. Akinek még mindig fáj, aki együttérzésre, támogatásra vágyik. Könnyen megélheti, hogy csak még jobban belelökik a fájdalom mélységeibe – ez akár veszélyes is lehet számára: öngyilkosság felé sodorhatja.

Áldozatként sokkal nehezebb a férfiak helyzete, hiszen tőlük nem ezt várják el. Nekik erősnek, önállónak, problémamegoldónak kellene lenniük. Nem sebezhetőnek, kiszolgáltatottnak, segítséget kérőnek. Meg kell szoknunk, hogy a férfiak is sokfélék szerepeikben, helyzetükben, élményeikben. Szükségük van nekik is empátiára és a társadalom támogatására.

Egyébként még az erős, önálló, domináns férfiaknak is kell segítség: egyszerűen hagyjuk őket önmaguknak lenni és bízzunk bennük! Az a feminizmus hazugsága, hogy egy férfi, ha domináns, akkor egyben nőgyűlölő is és elnyomó is. A legtöbb valóban domináns férfi azonban érzi, tudja, hogy a hatalom felelősséget és ezzel járó munkát is jelent.

Másrészt azért került bele a #metoo ebbe a könyvbe, amit a mainstream média művelt vele. Iskolapéldája ennek pl. az a HVG – s cikk, amelyik (sok társához hasonlóan, melyek különböző hazai és nemzetközi médiumokban jelentek meg) egyenlőségjelet von a férfiak és a szexuális zaklatók közé. (23) Erre az attitűdre válaszul írta ki a Valódi Egyenlőségért Civil Társaság egyik aktivistája a társaság Facebook oldalára a következőket:

A legcsekélyebb szándékom sincs bárkinek is kétségbe vonni a személyes tapasztalatait. Sok ismerősöm osztotta meg a #metoo hashtaget. Együtt érzek velük. Viszont sajnos, több olyan megosztást is láttam, amiben a férfiakat kollektív bűnösöknek próbálják beállítani, az óvodás kisfiúkat is potenciális erőszaktevőknek láttatni, akiktől rettegni kell. Nem kell. A férfiak többsége ugyanis nem erőszakol meg nőket, nem fogdossa ismeretlenek fenekét a villamoson, sem semmi ehhez hasonlót nem tesz.
Tudjátok, én elítélem az erőszakot. Minden formáját. Ezért elutasítom azt a lelki erőszakot is, ami a nők részéről sújt minket, férfiakat. Ami arra irányul, hogy pusztán a nemünk miatt rosszul kellene éreznünk magunkat, és minden nőtől bocsánatot kellene kérnünk általunk soha el nem követett, sőt mélységesen elítélt tettekért. Mert bizony ez is erőszak.
#Iamnotarapist” 
(24)

Talán annyi kiegészítést lehet hozzáírni, hogy a mainstream média is ugyanezt a lelki erőszakot követte el a férfiakon. A történetnek ezzel nincsen vége. Amennyire a nyugati típusú világ már a férfiak ellen van hangolva, bármikor végigsöpörhet egy hasonló hisztéria újra rajta. Félő: megint egyoldalú férfi sározás lesz a vége.

Kicsit a megvádolt férfiak szemszögéből: azzal szemben miképpen is lehetne védekezni, hogy évekkel, évtizedekkel később, mikor már az illető nevére is alig emlékszik a férfi, egy régi női ismerős bevádolja őt szexuális zaklatással (ami amúgy nem büntetőjogi tétel, van zaklatás és van nemi erőszak, ez egyik sem.) Az állítását pedig semmi sem igazolja. Teljesen tönkre lehet tenni egy férfit. Ld Marton László esetét. Bizonyítékok nélkül, bemondásra tönkretették.

Nyugaton vannak olyan törvények, melyek miatt egy nő akkor is bevádolhat egy férfit, ha az aktus megtörténtekor beleegyezett, de később másképp gondolta. Akár évek múlva. Ha kiderül, hamis volt a vád, a nőre nézve nincsen semmilyen következménye. Rémisztő helyzet.

Tennünk kell érte, hogy Magyarországon ne szülessenek ilyen törvények – és ugyanakkor a nők is biztonságban érezhessék magukat. Egyrészt mi, hétköznapi férfiak nyilvánítsuk ki, hogy számíthatnak ránk a nők. Megértjük és megvédjük őket.

Másrészt fogjunk össze (nők és férfiak), hogy a férfigyűlölő feminista propagandának véget vessünk. Ne tudjanak minket szembefordítani egymással. A teljes igazságot kell láttatni, és közösen fellépni mindenfajta erőszakkal szemben. Az okait is megszűntetni, nem pusztán a büntetési tételeket megemelni.

A feminizmusban kapjanak hangot az átlagnők is, a hétköznapok női, akik igenis bíznak, és bízni akarnak a férfiakban. (Ld. a női szövetségesekről szóló részt.) Változnia kell a feminizmusnak, éspedig gyökeresen.

Végül beszélnünk kell még egy aspektusról. Sok férfiban keletkezett az az élmény, hogy a #metoo olyasmiért is számon kéri a férfiakat, mint az egyszerű közeledés a nőkhöz udvarlási céllal. Egyrészt elvárás a nők részétől, hogy a férfi próbálkozás nélkül tudja, hogy bejön – e a kiszemelt nőnek (legyen gondolatolvasó) és ha nem, ne próbálkozzon, másrészt miért nem próbálkoznak gyakrabban a férfiak. Miért mulyák? És egyáltalán: hol vannak az igazi férfiak?

Jó megoldás (Philip Zimbardo után), hogy kezdeményezzenek a nők gyakrabban! (25) Legyenek aktívabbak, mutassák ki a vonzalmukat a férfiak felé, kezdeményezzenek! Szerezzenek tapasztalatokat ezen a téren is. Osztozzanak a férfiakkal egy kapcsolat kezdeményezésének terhén.

Úgy tűnik, sokszor egy nőnél az dönti el, hogy szexuálisan zaklatónak tart – e egy helyzetet, hogy ki követi el. Ha a férfi vonzó, erőteljes fellépésű (alfa), akkor sokkal többet megengedhet magának, mint egy kevésbé vonzó társa (egy béta.) (26)

 A könyv megrendelhető itt.

Szólj hozzá!

Olvad a jég

2020. szeptember 02. 06:00 - Toplak Zoli

Férfiak és nők párbeszédének új tavasza

A 2020. 35 lapszámban jelent meg Árvai Magdolna írása, "Apamese" címmel. Egy férfi történetét tárja elénk, akit hatalmaskodásával, érzelmi vámpírizmusával és zsarolásával teljesen tönkretesz a felesége. Mindez azóta, hogy a férfi vállalkozása (valószínűleg a felesége jelleme miatt) becsődölt, és azt az anyagi potenciált nem tudja felmutatni, amit a nő megszokott és elvárna... pedig ő (a férj) még mindig ugyanaz a férfi. A lelki, szellemi potenciál még mindig ott van benne, ha az anyagi le is épült. 

Aki nem tudja a cikket itt elolvasni, vegye meg a lapszámot, érdemes!

 

Köszönet, Árvai Magdolna! És Vékási Andrea főszerkesztő asszony!

Szólj hozzá!
süti beállítások módosítása